Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Péntek reggel 7.30, otthon most fordultok hajnalban a másik oldalatokra. Mi viszont most szálltunk fel nemrég egy „fekvő buszra”, ezen próbálom összehozni ezt a beszámolót. Van rá nyolc órám, addig fogunk itt rázkódni az emeleten, félig ülő, félig fekvő állapotban.

A buszon elvileg van wifi is, legalábbis a jegyre rá van írva, de a gyakorlatban mégsincs. De egy ideig biztosan lesz jó társaságunk két lengyel egyetemista személyében, akik egy hét hetes dél-kelet ázsiai hátizsákos túrát bonyolítanak. Félúton leszállnak, és elmennek taxival a Cat Tien Nemzeti Parkba, amit mi sajnos kihagyunk. És előttem ül egy angol író, aki regényt ír Vietnamról.

Ebben a vietnami utazásban ez a másik kellemes összetevő a helyi közeg megismerésén kívül: számtalan hasonló érdeklődésű, szintén a Lonely Planet útikönyv által vezérelt és hozzánk hasonló érdeklődésű külföldivel találkozunk. (Biztos vannak más magyarok is valahol, de még nem futottunk össze senkivel.) Nagyjából hasonló programot bonyolít mindenki, ahogy kiderül. Másrészt új tippeket is kap az ember, más országokra vonatkozóan is. Már az, aki szeret csak úgy idegenekkel ismerkedni.

Nagyjából egy óra alatt a buszon szóló zene ellenére is elaludt mindenki a környékemen. Kezdetben gumifák között visz az út, aztán meredek hegyek között, majd tea és kávé ültetvények következtek . Elkezdett szakadni az eső – az lenne a meglepő, ha nem így történne. Én meg igyekszem a laptopot a térdemről nem leejteni, bár a rázós utak miatt ez némi kihívás. Sose írtam blogot buszon, most ez is megtörtént. Sőt, ha minden jól megy, ebbe a bejegyzésbe fogok néhány képet is feltenni.

Aki még mindig nem lépett ki, még 2,5 oldallal néz szembe.

Júl. 30 – szerda – Saigon

Ez a nap a tájékozódásé volt. Reggel hét körül már irgalmatlan erős volt a csúcsforgalom. Ahogy ma rájöttünk, nagyjából 6.20-ig üresek az utcák, de utána szinte egy csapásra beindul minden. Eddig az útikönyvek megállapításai beigazolódtak egytől egyig, valóban hajnalban kelnek a saigoniak, mennek sportolni, tollasoznak az út mentél felfestett pályákon, a parkban felállított fitneszgépeket is kihasználják. Futnak. Igyekeznek vékonyak maradni és ez így lehetséges is.

Ahogy kiderült, a vietnamiak egész napja be van táblázva, rengeteg időt töltenek a munkahelyükön, ugyanakkor a másfél órás ebédidőt rendkívül komolyan veszik. Ebből egy órát ténylegesen alvással töltenek. Kiterítik az ágyneműt a hivatal padlóján és egymás mellett elalszanak. Ez némi magyarázatot ad nemcsak arra, hogy miért van zárvatartás 11-13.30 között, de arra is, hogy bírják a rengeteg munkát.

Az útikönyvek nagyon javasolják, hogy utcai árusoknál vegyünk szendvicseket. Ezt mi is tudjuk ajánlani. A három nap alatt már törzshelyünk is lett, ahol már a második vásárláskor nagyon lelkesen fogadtak, ma pedig messziről integettek. A negyedik kerületben laktunk, ahol nagyjából annyi külföldi turista mászkál, mint Káposztásmegyeren vagy Csepelen. Különlegesnek számítottunk.

Taxival a belváros valamivel gyorsabban elérhető, de nem számottevően és tizenkétszer annyiba kerül, mint busszal. A buszjegy 50 Ft. Kalauz van, ahogy Moszkvában is pl., csak itt nem tömöttek a buszok és sokkal kisebbek. Sőt, van bérlet és diákjegy is. Mégis mindenki inkább motort vesz, azzal szabadabban mászkálhat. (Illetőleg este 8 után már nincs több busz.)

A belvárosban az első utunk a magyar kolléga, Villányi Attila szállása felé vezetett. Ő négy nap saigoni tartózkodás után csak holnap fog hazaindulni. Megtekintettük az executive lakosztályát a Pullman hotel 28. emeletén. A szoba négy oldalából kettő üvegből van, és valóban lélegzetelállító panoráma nyílik Saigonra. Némileg viccesnek találtuk a kontrasztot, furcsa volt azok után itt lenni, hogy egy éjszakát töltöttünk egy konyha-előszoba-nappali köves padlóján egy matracon. Furcsa, de összességében pihentebb voltam így is az utóbbi napokban, nem is emlékszem, mikor ért ennyire kevés stresszhatás, mint mostanában. Sokat számít, hogy itt csak valóban a napi szükségleteinkről kell gondoskodni, illetőleg a programról, hogy legyen az is. (A mi esetünkben ez nem könnyű, az élvezné ezt az országot turistaként a legjobban, aki vásárolni szeret és alkudni. Engem most már zavar az állandó zaj, a buszon üvöltő zene...Pest ehhez képest nyugodtabb helynek tűnik, még a körútakon is.)

A nap jelentős részét Attilával töltöttük, voltunk a piacon, váltottunk pénzt, vettünk kókuszdiót, amelynek levét szívószállal kellett fogyasztani, nyers ananászt.

Megnéztük a Vietnami Háború Múzeumát. Az útikönyv nem javasolja, lényegében borzalmas fotók tömege látható a háború néhány áldozatáról – a 2 millió közül. Kegyetlen megpróbáltatás végignézni a képeket azokról a deformációval született gyerekekről, akik mostanában, 2000 után látták meg a napvilágot. Mindez egy amerikai vegyi fegyver, az Agent Orange eredménye. Látni az utcákon is még háborús sérülteket, nem is keveset.

(Ha bárki egy pillantást is vet a vietnami történelem legfőbb eseményeire és összeveti a magyarral, akkor megállapíthatja, hogy mi hozzájuk képest szerencsések vagyunk. Nekik már addigra nagyjából összejött egy ezeréves kínai megszállás, amikor mi még be se tettük a lábunkat a Kárpát-medencébe. És aztán a többi…)

opera.jpg

Még délelőtt elhatároztuk, hogy miután az 1898-ban épült saigoni opera (lsd a képen) épülete látogatható délután négykor, sőt ráadásul ingyenesen, oda visszamegyünk. Mint az angolul kiváló folyamatossággal beszélő egyik alkalmazott közléséből kitűnt, a kiírás nem pontos: csak az előcsarnokig tudtak beengedni. Az állami tulajdonú opera épületét jelenleg egy cég bérli és a nyári hónapokban egy akrobatikus showműsort (60 perc) mutatnak be. Utóbbi programra Attila és egy szaudi kémiaprofesszor a férjével már előző nap befizetett. Az én terveim között nem szerepelt az előadás, az akrobatikus mutatványok akkor sem kötöttek le túlságosan, amikor a Parázsfuvolácskába ágyazottan kellett néhányat megtekintenem. Miután ezzel az említett alkalmazottal jól esett a beszélgetés, futólag a blogomat is megemlítettem, illetőleg azt, hogy most Vietnamról írok. Valahogy ez megtetszett neki, hívta a főnökét és még egy jó negyedóra beszélgetés után, amely közben rá is keresett a blog linkjére, arra a következtetésre jutott a produkció menedzsere, hogy nekik jó lesz, ha írok az előadásukról és megajándékozott két VIP-jeggyel. A jegyek darabja 1,5 millió dongba, azaz nagyjából tizenötezer forintba került volna. Megveszik így is, látnivalóan erős a kereslet rá mind vietnamiak és mind a külföldi turisták részéről is. Az előadásról külön bejegyzés készült, már olvasható.

A műsorra a férjem nem kívánt beülni, helyette meghívtam a vendéglátónkat, aki lelkes volt és nagyon élvezte. Egyébként pedig az operának elég gyors wifi-je van, számtalan levél elküldésére is módja nyílt addig, amíg mi az előadást néztük.Utána a szaudiak meghívására beültünk mind egy indiai étterembe, amely szintén jó élmény volt. Megünnepeltük az érmeket. 

Júl.31. – csütörtök – Mekong-delta – körút

Befizettünk egy egynapos körútra, amely két-két óra buszozást (70 km), a Mekongon való hajózást, némi csónakázást, biciklizést, illetőleg ebédet is magába foglalt. Ez az egyik olyan program (kiterjeszthető 2 vagy akár 3 napra is), amelyet mindenki bevállal, pusztán azért, mert ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak.

Valóban jó volt az a pár perc, amit hajózással és később csónakok töltöttünk. Végre nem volt túl fülledt az idő, fújt a szél. A Mekong 4000 kilométernél is hosszabb, jó sok hordalékot összeszed, mire ide eljut. Barna ez a víz, és igencsak széles. Áthajóztunk egy-két kis szigetre, ahol kókuszt ültettek és a kókuszból cukorkákat készítenek a nők és a gyerekek is. Láttunk néhány kislányt, nagyjából nyolc éveseket, akik aktívan részt vettek a családi bizniszben, mechanikusan csomagolták a cukorkákat megállás nélkül.

Az egész program nagy része abból állt, hogy végigtereltek minket különböző üzletek (sátrak, pultok) között, ahol az említett cukorkán kívül banánt, banánchipset, kókuszhéjból készített mindenféle tárgyakat is árultak. Az ebéd szánalmasan gyenge volt, nem úgy, mint azé a programé, amire Attiláék fizettek be. De legyen is különbség, ha egyszer két túra ára között majdnem hatszoros különbség volt. (A képen látható buddha egy pagoda tartozéka volt, itt is megálltunk tíz percre. )

buddha.jpgBeleírták a programba, hogy biciklis körút során ismerkedünk a helyi falvakkal. A valóság nem volt ennyire érdekes: egy nagyrészt lebetonozott ösvényen mentünk egy irányba tizenöt percet, amely során szintén leginkább csak boltokat láthattunk. Gábornak nagyon alacsony volt a bicikli, amely érthető, hiszen legalább harminc centivel magasabb, mint a helyi emberek. Miután én 2000-ben, a dániai kémiai olimpia idején ültem kerékpáron legutoljára, és sosem volt saját biciklim, így számomra ez volt a kihívás. Mindenki más piszkosul unta ezt a programot (is).

A program után megvettük a buszjegyünket mára, sőt a turisták által előnyben részesített nyitott jegyet választottuk. Tízezer forintnak megfelelő összegért nagyjából 2000 km/t fogunk megtenni, mégpedig öt részletben. Nagyjából 50 óra alatt, ebből két éjszakát a buszon is alszunk. Reméljük, valóban beválik. (Írásra nem kényelmes a busz, de a többség látnivalóan nem zavartatja magát és a zene ellenére is alszik.)

Este Linh már javában főzött. Mint kiderült ismeretségünk harmadik napján, van egy folyton utazó férje, aki ma este vacsorázni hazanéz, de aztán megy tovább. Így kaptunk vietnami stílusú rákos palacsintát, amelyben babcsíra is van. Ebből kell egy darabot kiszakítani, majd azt beletekerni salátalevelekbe. Itt is divat a nevekkel ellátott coca-cola, a nők azt kaptak a vacsorához (volt még disznóhús és kétféle sült hal, rizs és leves is, gyümölcsök), a két pasas persze sört ivott. Kiderült számunkra, ami Couch Surfing-tag esetén annyira nem meglepő, hogy Linh nagyon szeret utazni (évi 13 szabad napja van csupán), viszont a férje, aki a munka miatt állandóan rákényszerül, ezt semmiképp nem akarja.

palacs.jpg

 

A vietnamiak látnivalóan nem eszik túl magukat, a „vigyázni kell a vonalainkra” gondolat úgy tűnik, hogy nem csak étkezések között, hanem étkezések alatt is eszükbe jut. Nem szednek ki akkora adagokat sem. Nekünk tekergették a palacsintát inkább.

 Augusztus 1, péntek

Ha minden jól megy, délután háromig csak megérkezünk az utunk első állomására, Dalatba. A hely attrakciója az, hogy 25 foknál sosincs melegebb és alacsonyabb a páratartalom, mint máshol. Ezen kívül a környéken lehet túrázni a vízesések körül. Éppen ezért ez a vietnamiak egyik kedvenc célpontja nászutazáshoz. Ha a tervekhez tartjuk magunkat, akkor hármat alszunk itt. Most már fél 3, nagyjából a villany is kifogyott az akkumulátorból, így egy időre befejezem.

Este tízkor - folytatás egy szállodában...

Dalat eddig az esőről, az evésről és a szállodai lét kesereveiről szól...

Valóban hinnünk kell az útikönyveknek, nincs húsz foknál több. Esett majdnem egész nap. A helyiek kabátban és kötött sapkákban mászkálnak. Ez azért túlzásnak tűnik.

Mi nem hallgattunk az okos tanácsokra és egy szimpatikus hölggyel eljöttünk egy központhoz közeli, de kieső utcában lévő új szállodába. Minthogy a városban a megszokott ár tíz dollár egy éjszakára (két főre), kivettük a tiszta és kényelmesnek tűnő szobát. Mivel egy távolabbi mulatóból már délután négykor szólt a zene, rákérdeztem, hogy mi várható. Biztosítottak róla, hogy este nem lesz zene, nyugodjunk meg. Ehhez képest, egészen olyan hatása volt a zenének, mintha a fülünk mellett dörömbölnének, hiszen csak egy vékony téglafal választ el minket a szomszédos karaoke-intézménytől. Vietnam esetén hinni kell a könyveknek, persze hoztunk füldugót, de kettőt mégsem tehetek be. A történet fájdalmas oldala az, hogy elolvastuk jópárszor, hogy Vietnamban többször csapják be a turistát, mint nem, és vacak dolog mindenkivel úgy beszélni, hogy közben arra számítunk, hogy átvernek. Pedig most rendesen át lettünk verve, ahogy a buszjegyért is a wifi miatt fizettünk többet. Sebaj. Mostanáig olvastam már annyi FB-s jótanácsot, hogy tudjam, csak magammal tolok ki, ha izgatom magam ilyen dolgokon. Viszont sajnos így mégsem lesz három esténk egy szálláson, kereshetünk újabb szobát holnap, abban a reményben, hogy ott nem lesz karaoké a fal túlsó oldalán. Erősen úgy néz ki, hogy a konyhapadlón tegnap nyugodtabb éjszakánk volt.

Az egész délutánt a körbemászással töltöttük, érdeklődtünk utazási irodákban, hogy milyen útjaik vannak, de valahogy nem a mi stílusunk egyik sem. Holnap vagy holnapután megpróbálunk egyénileg felmenni a környék legmagasabb hegyére, amely 2300 magas, de csak 5-600 méter szintemelkedéssel jár. 

Ami pedig az ételeket illeti:már három napja nem ettem tésztás levest, most találtunk egy jót. Igaz, hogy az étteremben macskák mászkáltak össze-vissza, de elég aranyosak voltak. Lehetett venni még utcai árusnál nyársra tűzött húst, zöldségeket, sőt fürjtojást is, sőt rizspapíron sütnek omletet, azt is bevállaltuk. Az édességek nem túl jók, a szárított gyümölcsökről pedig nehéz eldönteni, hogy voltaképp mifélék.

Tapasztalatokat mindenesetre szereztünk, szó se róla... csak azt tudnám, hogy a további három városban hogyan fogunk tudni napközben egy olyan szállást találni, amelyik éjszaka is rendben lesz. 

 

Címkék: Vietnam Saigon Mekong-delta

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr276565663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása