A Thália Humorfesztiválján febr.7-én láthattuk a most már „Nemzeti” jelzővel is ékeskedő TÁP Színház tavalyi előadását. (Eredeti bemutató: 2013. febr.3.) Most szembesültem a ténnyel, hogy lám, ennyi ideig sikerült halogatni. Praktikus információ: az előadás a Jurányi inkubátorházban febr.26-án lesz legközelebb látható. Nagyon melegen ajánlom a megtekintését, igazi jó színházat láttunk, jó színészekkel ( Színlap) elgondolkodhattunk néhány közéleti kérdésen (reflektorfényben a korrupció) és eközben jól is szórakoztunk. Két óra egy részben.
Az előadás elején egy dokumentumfilm v. riport-részletet vetítenek le egy ismert pesti korrupciós ügyről. Ezzel azonnal megteremtik a kapcsolatot az Osztrovszkij darab témája és a jelen között. Megjegyzem, Réthly Attila 2002-es rendezése (Új Színház) az eredeti szöveget használva ugyanígy eszébe juttatta minden nézőnek, hogy nekünk szól az előadás. A korrupció annyira nyilvánvalóan van jelen, hogy voltaképp a leghagyományosabb feldolgozás a XIX. század Oroszországát idéző jelmezekben éppígy működött volna. Viszont néha nem árt egy kis változatosság, nem bántam, hogy Fekete Ádám átiratot készített és modernizált. A Puszi Együttes zenei betétei optimálisan váltakoztak a prózai jelenetekkel. A legtöbb szereplő kapott egy önálló szólót is, és ezeket fenntartás nélkül élvezni lehetett. Eklektikus az előadás, de mégis egységes hatást kelt. Minden mozzanat a helyén van, a merészebb húzások is indokoltak. Vajdai Vilmos rendezése hat ránk, helyenként esetlegesnek, improvizáltnak tűnnek a dolgok, de nem azok.
Az előadás igazán újdonságokat nem árult el a korrupcióról, de mintha a csapat az útmutató-nemzetébresztő szerepet azért fel akarná vállalni (nyilván e küldetéstudat kifejezésére vették fel a „Nemzeti” jelzőt is), és mozgósítanak a korrupcióba való belenyugvás ellen. És szembesítenek. Miután tegnap sikerült egy olvashatatlanul hosszú bejegyzést írni a Don Giovanniról, ami kiváló előadás, ma kárpótlásul visszaszorítom magam és csak a lényeget emelem ki erről a maga nemében szintén elsőosztályú munkáról.
Ha egy szereplőt kellene kiragadnom, akkor feltétlenül Hegedűs D. Géza lenne az. A beérkezett korrupt hivatalnok szerepét játssza. Jót tesz neki a kiruccanás a megszokott fészkéből, a Vígszínházból, ebben az előadásban jóval erősebbnek éreztem a megszokottnál. Díszletek nélkül, minimális kellékekkel bonyolított az előadás (a vetített háttér a legerősebb látványeszköz), de Hegedűs D. az előadás elején néhány pillanat alatt megteremti a karaktert külső segítség nélkül is. (Nagyon jó partnere a fiatal feleséget játszó Boros Anna, ezt ne hagyjuk figyelmen kívül.) Látjuk az indítékait és azt is, hogy mit ért el egy életnyi ügyeskedéssel. Rozzant öregembere megrendítő. Az előadás egyik legemlékezetesebb pillanata is hozzá fűződik. Fiatalkori nagy sikere volt a Kőműves Kelemen és most abból énekel egy részletet. „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” – halljuk és a kontraszt óriási. Az új generáció ifjú titánja, Zsadov (Kovács Krisztián) ugyan próbálkozna máshogy élni, de benne ez a lendület már kezdetben sincs meg. Mintha már előre tudná, hogy kár a harcért. Az előadás záróképében szintén felerősödik ez a párhuzam, az összegző zárómonológot először Hegedűs D. kezdi mondani, majd Krisztián többször is rászól („Géza, ez az én szövegem!”), majd folytatja ő. Nagyon azt érezzük, hogy a világ egy helyben topog, nem ment egy tapodtatnyit sem előrébb.
A két férfi főszereplő erőteljes színpadi jelenléttel bír, és az a nagyszerű, hogy hozzájuk méltó partnereket kapnak, minden szerep méltó színészre talál. Ugyan ez egy alkalmi válogatott, de ez mégsem érződik. Erősek Lázár Kati és két lányának (Gera Marina, Gergely Katalin) jelenetei, de jók a hivatalnokok is, Thuroczy Szabolcs is és a számomra eddig ismeretlen Szabó Simon is.
Ezzel az előadással – ha bárkinek kétségei lettek volna egyáltalán – ismét nyomatékosodott, hogy rendkívül nagy szükség van a független színházi előadásokra. A nézőknek is kellenek az újszerű impulzusok, de maguknak a színészeknek is kell egy kis vérfrissítés, hogy újabb formációkban, a rutin útjáról letérve is kipróbálhassák magukat. Ezen a héten ez volt a harmadik előadás mindössze, amit láttam, és a harmadik, ami tetszett. Kifejezetten örültem neki. Jó, hogy a Humorfesztivált megrendezte a Thália, és szélesebb közönség felhívták a figyelmet erre a produkcióra is. Kedden eredményhirdetés….
