A hónap folyamán kiemelt esemény a 7. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle (nov.18-24), amely a Marczibányi téren van és a programját már feltettem korábban (lsd. Itt)
Az összbenyomásom alapján ez a hónap kevésbé lesz eseménydús, főleg ha az októberhez viszonyítok. Viszont lehetőség nyílik arra, hogy valaki elmaradt bemutatókat most pótoljon. Jobban is jár, mert nem árt a produkcióknak egy kis érlelődés.
Az Átriumban a hónap elején Igenis, miniszterelnök Úr! Címmel egy vígjátékkal kezdenek, amelyre szerintem felesleges különösebben kampányolni. Játszik benne Alföldi Róbert és erre a névre jelenleg is akármit el lehet adni, nemhogy egy vígjátékot. Nemcsak a botrányok miatt, hanem azért, mert odateszi magát a munkáiban, akár mint színész, akár mint rendező vesz részt egy produkcióban. Most fejezi be a Dantont a Vígben, jön most ez a színészi feladat. Nekem lemaradt a múlt hónapról a Droszt-011, amelyet még beterveztem. Láttam és éppen ezért nyugodt szívvel tudom ajánlani A szűz, a sóher, stb című Mandragóra-modernizálást. Akiket erre eddig rábeszéltem, mind elégedetten jöttek ki, ez is vígjáték, fog szórakozni aki megnézi. A hónap közepén lesz egy jóval korábbi Pintér Béla-felújítás is (A sehova kapuja). Pintérnek ugyanúgy nem kell reklám, aki látni akarja, az kapaszkodjon.
A Belvárosi Színház novemberben jóval több este működik már, nincs új bemutató, viszont a Spinózában az Orlai produkció felújítja a Rose című darabot Vári Évával. Ennek korábbi verzióját a Budapesti Kamarában láttam, lassan egy évtized eltelt közben. Nagy alakítás volt ez, nagyon nagy fegyvertény Orlai Tibor részéről az, hogy megmenti.
Az Operett a Raktárszínházban tart bemutatót, mégpedig a Régi nyár lesz ez. Nagyon jó emlékem van a darabról Miskolcról még, a nyolcvanas évekből, az az előadás is kamarateremben került bemutatásra. Tavaly is csak egy előadást láttam ott, így most talán már ideje megnézni megint, hogy mi újság.
A Centrálban most volt nemrég bemutató (Függönyt fel!), elég sok repertoár-darab van, azokat fogják játszani tovább. Én az Illatszertárra hívnám fel a figyelmet, amely minőségi előadás. Kétszer láttam Simon Kornéllal, és még mindig fontolgatom, hogy Stohllal is meg kellene nézni, nyilván kicsit más lesz.
A Bányavirág c. előadás elkezdett mozogni. A Pinceszínház verziója a Gózon Gyulába megy, a Nemzeti régi (tavaly tavaszi) produkciója pedig átköltözik a Játékszínbe. Ott nagyobb nézőtér előtt többen nézhetik. Az új helyszínek módosíthatnak és az eltelt idő is változtathat. Aki szereti a darabot és a szerzőt, legjobb, ha maga összehasonlítja a két előadást. Én az általam látott alkalmakról már írtam. Lesz egy Bányavirág vendégjáték a Tháliában is.
A Jurányi Inkubátorház most is tele van ígéretes programokkal, mindenképp nézze meg a saját honlapjukat az, akit a függetlenek érdekelnek. (A Tháliában is van független projekt.) Nekem a Lenz c. új bemutató az, amelyik leginkább megragadta a figyelmemet, de ezen kívül van még másik öt, amelyik megfontolandó.
A Karinthy Színház harmadik és negyedik bemutatója következik. Önmagában ez a tény is sokkoló, hogy a nagy válságban, hogy van valakinek energiája ennyi bemutatót előállítani, ráadásul magánszínházként. Van. Lesz egy Csongor és Tünde és egy Molnár Ferenc „Az ördög” is. A Klotild néni, az októberi bemutató egy jó minőségű bohózat volt, nagyon bízom benne, hogy Az ördög is a papírforma szerinti Molnár lesz. Ez a korszak jól is áll a színháznak.
A Katonába nem jutottam el az októberi premierre (A végítélet napja), most már valószínűleg kivárom a tizedik előadást, amelyik várhatóan jobb lehet, mint akár a bemutató. Lesz november végén is egy új (Illaberek – a kivándorlásról szól) és a Kamrában pedig „Vörös” címmel egy közös előadás a szabadkai társulattal. Ezeket is meg kellene nézni. Sőt egy tantermi színházi bemutató is lesz még (Üvegfal mögött).
A Kolibri Pincében is lesz egy újabb ifjúsági előadás Emlékezz rám címmel. Ezt és két korábbi meg nem nézett ifjúsági színházi produkciót (A webáruház, Cyber Cyrano) terveztem be itt.
A Magyar Színházban az október végi Jégszirom az, amelyiket be kellene novemberre ütemezni, ha sikerül. Erről a korábbi ajánlóban írtam.
A Nemzetiben újabb debreceni és beregszászi vendégjátékok sorakoznak majd, köztük olyanok, amelyek feltétlenül érdemesek a figyelemre. Láttam többet (Szarvassá változott fiú, Három nővér), amelyek nagyon tetszettek. Még a boldog békeidőkből való előadások. A Fodrásznőt nem láttam, de csak jót hallottam róla – és időközben Kristán Attilára is felhívta a figyelmemet a Zűrzavaros éjszaka, így miatta is igyekszem megnézni. November végének nagy esélye a Johanna a máglyán, amelyik újra azt mutatja, hogy nem megúszós a műsorpolitikája a Nemzetinek, elég nehéz elképzelni, hogy ezzel a darabválasztással könnyen lehetne közönségsikert elérni. Lesz még miskolci és kaposvári vendégjáték is. Aki nem tud lejutni vidékre előadásokat nézni, ahogy én sem, azoknak ez az egyszerű megoldás. (Egyetlen pesti színház sem ajánl ennyi kedvezményes lehetőséget, a honlapot érdemes böngészni, ha valakinek nem mindegy, hogy mennyi egy jegy.)
Az Ódryn nekem három adósságom gyűlt fel (Hitgyógyász, Vérnász és Toldi). Láttam még tavaly a Három nővér gyakorlatokat, amelyik már a vizsgán is igazán jó volt. Ugyanígy a Hamlet is nagyon izgalmas, ugyanúgy a Hegedűs D.-Marton L. osztály produkciója mint a Három nővér.
Az Örkényben az általam már beharangozott Csoda és Kósza bemutató lesz gyerekeknek. Én egy osztállyal újranézem a János királyt, ami remélhetőleg felkelti a gyerekek érdeklődését.
A Radnótiban október végén lesz Mohácsi-bemutató (A csillagos ég), amelynek a főpróbáját holnap nézem elvileg, majd lesz róla beszámoló. Az eddig látott részletek alapján érdekes lesz (mármint az előadás).
A Rózsavölgyiben már a sajtótájékoztatón kinéztem magamnak a Halál Velencében-t, az sem megúszós darabválasztás. Akik még mindig nem jutottak be Az utolsó órára, nem biztos, hogy most fognak éppen, a korábbinál is kevesebbszer megy. Majd idővel.
A Stúdió K-ban is lesz új bemutató (Nincsenapám, seanyám), és nézhetőek a régebbi nagyszerű előadások. Elsősorban a Rettentő görög vitézre gondolok és persze a „De mi lett a nővel?”-re is.
A Szkénében az I. Erzsébet bemutató a nagy attrakció, a hónap legvégén. Ezen kívül mennek a Pintér Béla előadások is (rég eladva), és más kedvenceim, mint pl. A nagy füzet, A fajok eredete, Caligula helytartója.
A Thália Színház októberi bemutatói mind jól beindultak, dől a nép a Boeing, boeingre és Csányi Sándor „A férfiagy” c. önálló estjére is. Ezeket eddig már többször nem néztem meg, mindig a blog tartott vissza, nem akarok túl nagy lemaradást felhalmozni. A „Láthatóságiak” c. új előadásuk az, amelyik engem különösen érdekel, de van még sok más független előadás is a műsorukon, nézzetek rá.
És most jön végül a Vígszínház. Kitűzték a Mephistót, átvették a Nemzetitől és nagyon jó alternatív szereposztást állítottak össze. A Nemzetiben nem játszó színészek kivételével a többiek meg vannak kettőzve. Mindössze három előadás időpontja ismert. A jegyek elfogytak, bár annyira nagy a Vígszínház, hogy aki borzasztóan meg akarja nézni, az biztos talál valakit, aki az utolsó percben eladja a jegyét, illetőleg néhány pótszéket is eladnak, lépcső is van a világon. Stohl jelenleg kirobbanó formában van, a tegnapi főpróba feltétlenül ezt mutatja, élmény lesz ez a Mephistó is. Majd várom a kommenteket azoktól, akik bejutottak és megnézték.
Valami furcsa okból az Opera részletes műsora a szokott módon nincs benne a Fidelióban. Én nagyon készülök az Erkelbe a Kékszakállúra (Bretz Gábor, Mester Viktória) és az ezzel együtt játszott Mario és a varázslóra is (ebben is Bretz a főszereplő). Könnyen előfordulhat, hogy ezeket többször megnézem, ahogy a naptáramat vizsgálom, csak valami más helyett fognak beférni.
Legyen ennyi elég, a teljesség igénye nélkül. Nézegessétek ti is a műsort és menjetek el színházba!
