Bejegyzések

Ez a rövid bejegyzés csak nyomatékosítani kívánja azt a nyilvánvaló tényt, hogy milyen veszélyei vannak annak, ha az ember egy főpróbán vagy bemutatón vagy egyáltalán egy előadás-széria elején néz meg egy darabot. Én ezt rendszeresen teszem , tudván, hogy ez még nem a legjobb formája a produkciónak, kissé hasonlít a félig főtt pörköltre (amely, ha jól sikerült azért így is finom), vagy még egy olyan ruhához tudnám hasonlítani, amelyből még a fércek itt-ott kilógnak, de már egyértelmű, hogy el van-e szabva vagy nem.

A Háry Jánosnak a második, Operabarátok számára rendezett nyílt főpróbáján jártam. Olvasható, hogy mennyire katasztrofálisnak éreztem az egészet. Fel nem merült az újranézés bennem. Nem is mentem oda, viszont nemrég (ma este a Rózsalovagon) az Operában találkoztam valakivel, aki TÍZ alkalommal nézte az előadást, mivel kénytelen volt. (A végére meg is szerette, ahogy ez törvényszerű.) Így végigkísérhette azt a folyamatot, ahogy radikálisan lerövidítették - persze már a premier után. A nyitány három percnyi lett, kimaradtak táncbetétek. A végére már elég pergős lett. Most tudtam meg, hogy az eredeti Háryhoz képest a prózai részek ebben a rendezésben hosszabbakká váltak (ennek nem jártam a végére, beleírt volna a dramaturg? - ez nem igazán egyezik Vidnyánszky elveivel). Feltehetően az operaénekesek két héten belül nem tanultak meg hitelesebben prózát mondani, de nyilván volt valami fejlődés azért. Amint megtudtam, az iskoláscsoportok többsége kritikán alul teljesített mint közönség, de köztük is voltak tökéletesen viselkedő osztályok.( Azt hiszem, hogy máshogy kellene a közönségnevelést csinálni, semmiképp nem többszáz diák kötelező Operába terelésével. Lenne is elképzelésem, de ez most nem ide tartozik.)

Én ma jó döntést hoztam és az őszi Rózsalovag-széria utolsó darabját láttam. Annak, hogy nem siettem több előnye is lett: a díszletmunkások most már 45 perc helyett 35 alatt is össze tudták szerelni az utolsó felvonás díszletét. 

A tanulság minden előadás esetén az (vendégjátékokra persze ez nem tud vonatkozni), hogy aki egy jobb előadást akar látni és más szempontjai (a főpróbák olcsóbbak, helyenként ingyenesek) nincsenek, mert csak havonta egyszer megy színházba, az üljön a fenekén otthon és várjon arra, amíg az előadás bejáratódik. Ha van bennem önuralom, én is ezt teszem. (A hétvégén ezt-azt néztem, de a Vérnász és a Katona új bemutatója lemaradt, ezeket majd mindenképp pótolom, de ha már így alakult akkor némi késéssel.)

Címkék: Opera Háry János

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr825590088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása