"Az aranykor most van." Ez az állítás (vagy egy nagyon hasonló mondat, nem jegyzeteltem) hangzott el Mácsai Pál tegnapi megnyitó beszédében az Örkény színpadán. Ezzel a kijelentéssel a társulat tavalyi teljesítményét nézve csak egyet tudok érteni. (lsd. az Évadértékelőt) "Örülni" a kulcsszó, mondhatjuk Esterházy Péterrel.
A tavalyi 242 előadásból természetesen elenyészően kevés az, amit egy ember láthat (ha a világosítókat nem számítjuk). Egy-két alkalommal megtekintettem eddig a teljes repertoárt (pusztán a Két néni adósság még) és nem kétséges, hogy az Örkény jól teljesít, a 95%-os nézettségi mutató valós, ténylegesen telt ház előtt mennek az előadások.
A színészeknek, a színház szervezőinek és a sajtó képviselőinek megtartott tájékoztatón elhangzottak azok az alapvető információk, amelyek persze az Örkény honlapján is fent vannak, de ennél azért több is történt. Egyfelől láthattunk néhány színészt (Szandtner Annát, Takács Nóra Diánát és Znamenák Istvánt, a Nemzetiből átmentett új tagot) énekelni, másrészt a többi színészt megtekinthettük próbaruhában, a nézőtér első soraiban csoportosulva. Onnan tekintgettek a civil ismerős vagy ismeretlen külső szemlélőkre és fotósokra. Mintha nem ez lenne az a helyzet, amelyben a legotthonosabban mozognának, de eltűrik, mert kell ez is. Mácsai Pál, mielőtt a tudnivalók részletezésébe kezdett, kiemelte, hogy szándékosan jött farmernadrágban. (Én szintén majdnem abban jöttem, de aztán meggondoltam magam. Ez teljesen lényegtelen persze.) Az Örkényben "nincs kötelező egyenruha" a színészeknek, a színház lényegével ellentétesnek tartja Mácsai a ceremóniázást vagy túlzott formalitást - emelte ki az igazgató. Voltaképp a fekete póló és zakóhoz tényleg jobban passzolt volna egy fekete nadrág, de miután Mácsai az Mácsai, egészen mindegy, hogy miben jelenik meg, valószínűtlen, hogy bárki ügyet csinált volna ebből. Azt hiszem, hogy Mácsai is tudja, hogy a kutya se foglalkozott volna éppen az ő nadrágjával, ha nem teszi szóvá, hiszen elfogadott személyiség, nem megosztó. Kicsit sem. (A nézőtéren látnivalóan mindenki tudta, hogy mire gondol, miért érdekes a ruha - lsd. a Nemzeti új társulatának fotóját.)
A bemutatókról beszámolt több hivatalos oldal is, a szinhaz.hu például - itt azért annyit említenék, hogyha valaki rápillant az októberi műsorra, akkor maga is megállapíthatja, hogy az Örkény nem a Kék angyallal nyit, hanem a kuriózumnak/nagy dobásnak/bátor vállalásnak/színháztörténeti jelentőségű eseménynek vagy esetleg "menjünk fejjel a falnak" húzásnak is minősíthető Zsótér Sándor féle Meggyeskerttel. Lehet, hogy a sorrendnek praktikus oka volt. Mondjuk: nem akarták megtörni a Meggyeskert próbafolyamatát és csak utána adtak még egy hetet az előbemutatott Kék angyalnak. De ennél fontosabb szerepe is van ennek. Fontos a Cseresznyéskert néven több mint száz éve ismert darab újrafogalmazása, amely azonnal megnyilvánul abban is, hogy visszatérnek az eredeti címhez. A Meggyeskert természetesen Zsótér alkotótársának, Ungár Julinak a fordításában lesz hallható.
Az előadás díszletében volt maga ez a sajtótájékoztató is - akinek illúziói vannak (csak azoknak lehetnek, akik sosem láttak Zsótért), nekik előre mondom, hogy ne számítsanak valami romantikus kert-nemesi udvarház-festői szobabelső díszletre. Ez nem "a remény színháza", feltehetően agyalni kell majd, hogy miért olyan a díszlet, amilyen. Bízom benne, hogy majd kisütök valamit, van még addig egy hónap. Így ránézésre nem tűnt túl otthonosnak a tér, nyilván nem véletlenül. Mindenképp ez lesz az október nagy eseménye (nekem). (Nagyon remélem, hogy nem az, hogy közben Eszenyi elveszti a Vígszínházat. Esetleg épp az Alföldi-előadás premierje napján, amikor történetesen lejár a 60 nap döntési idő...)
Az Örkényre idén tehát egy még jobb év vár, hiszen tavaly a 95%-ot úgy érte el, hogy az igényes nézők igyekeztek a Nemzeti repertoárját megnézni és ha ez a kényszerhelyzet nincs, nyilván lett volna ez a nézettség akár 98% is. Idén visszakaphatja az Örkény, amit elvesztett tavaly. Vidnyánszky Attila maga jósolta meg decemberben azt, hogy a nézők visszavándorolnak a pesti három legjelentősebb művészszínházba (Örkény-Katona-Radnóti). A nyilatkozatból úgy tűnik, hogy számára ez természetes folyamat, nem fájlalja - én is biztos vagyok abban, hogy ez fog történni. Lehet, hogy ezen a ponton teljes szakmai konszenzus is kialakulhat, mindenki sejti, hogy honnan hova mennek majd a fővárosi nézők...
Nem annyira hosszan, de szó volt az Örkény tavalyi nagy fegyvertényéről - az IRAM-ról, a diákokat a színházba beszoktató drámapedagógiai foglalkozások soráról. 1500 diák vett benne részt, ami szép nagy szám, tekintve, hogy ez egy 3-4 órás foglalkozást és az előadások utáni 1-2 órás levezető beszélgetést is jelent. Még nagyobb élmény tud lenni így a színház, ez nem is kérdés. Láttam ilyen foglalkozást, minden diáknak jól jönne, vinni kellene őket. Idén már hárman fogják a programot vezetni, így bővülnek a lehetőségek. Egyébként összesen tízezer diák járt a színházban, bízzunk benne, hogy a többi 8500, akik nem voltak a színház szervezésében egy foglalkozáson sem, szintén felkészülten ment.
Mácsai hangsúlyozta azt is, hogy jó viszonyban van a fenntartóval, sőt a kerület polgármestere is felszólalt és a szombati Örkény Kert-programon tevőleges részvételt is vállalt. Jó ezt látni, hogy lehetséges normális viszony. Immár 14 éve dolgozhat nyugodtan Mácsai az általa megszabott irányvonalon, ez azért nagy szám a jelen viszonyai között. Ráadásul egy éven belül a Madách tér megújjul, nem lesz parkoló, hanem lesz helyette egy kellemes park, ahol az Örkény színészei is kellemesen tudnak majd dohányozni, nem kell az árkádok alatt ácsorogniuk. Egy igazi kis éden lesz a tér, ahogy az Örkény is az a pesti színházi térképen. A béke szigete. Jó lenne, ha Mácsai pályázata még nem járna le egy ideig.
Felmerült a stúdió kérdése is futólag - és ebben is egyetérthetünk, a tér felújítása közben v. után elgondolkodhatna az illetékes, hogy ennek a jó állapotban lévő társulatnak valóban kell még egy színpad.
A közel egy órányi találkozó után ment mindenki a maga dolgára, a színészek próbálni, a vezetőség értekezni, a fotósok-újságírók is lassan eltávoztak. Az évad visszavonhatatlanul beindult. Holnap: Örkény kert!
