Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

augusztus
26.

Szentendre - Alföldi Bánk bánja szárazon

a Ferenczy Múzeum udvarán "a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz" c. kiállítás kapcsán |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

Alföldi Róbert „Bánk bán junior” c. előadásának eredeti bemutatója egykor (2009. július 11.) Szentendrén volt a Művészetmalomban. Ez a nagy visszhangot keltő „medencés verzió” gyorsan átkerült a Nemzeti Gobbi Hilda Színpadára. Tegnap ez a Nemzetitől már elbúcsúzott, de még ereje teljében eltemetett előadás a Ferenczy Múzeum és a Szentendrei Nyár Szervezésében, „ A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz” című kiállításhoz (Gertrudis 800 éve halott, a Bánk bán ősbemutatója 180 éve volt)  kapcsolódva ismét újjáéledt haló poraiból, ha nem is egészében. Szárazon maradtak a színészek, mivel az előadás egyik fő motívuma, a medence, amely köré szerveződött a színpadi cselekmény nagy része, hiányzott. Szerencsére szárazon maradtak a nézők is, mert a késő délutántól szemerkélő eső éppen időben, nyolc óra húsz perckor varázsütésre megállt és nem is kezdett rá ismét. Nem kis feszültségben teltek el minden résztvevő számára a kezdést megelőző órák és a mai második előadás előtt is hasonló hangulat várható - az időjárásé lesz az egyik főszerep.

(((Nem tudom, hogy ez a megjegyzés milyen következtetések levonására késztethet bárkit, netán arra, hogy Alföldi megbabonázta az Égieket és elérte, hogy épp a Ferenczy Múzeum udvara fölött ne essen. Egy másik lehetőség viszont az, ha ragaszkodunk a spirituális magyarázathoz, hogy ott fent úgy látszik, annyira nem utálják Alföldi Róbert „klasszikusokat megbecstelenítő”, „nemzetgyalázóan” modernizáló rendezéseit, hogy egy jól irányzott villámmal, dörgő fellegekkel vagy pusztán esőszitálással egyszerűen elintézzék az előadását és szétkergessék a nézőit. Az utóbbi hetekben rázúduló kommenteket olvasva, már akármi elképzelhető. A műsornaptárat látva a rendező folyamatosan dolgozik és sok mindenre lehet ideje, de a kommenteken dühöngeni valószínűleg nincs. Ezt a rengeteg indulatot látva, nem tud más eszembe jutni csak Ady és az ő Muszáj Herkulese. Ha lenne még Önök kérték, szívesen megrendelném ezt a verset, Alföldi szavalatában.)))

Az előadás lement, sőt időben fejeződött be és még az utolsó HÉV-et is kényelmesen el lehetett érni. (A színészek a hatalmas érdeklődésre való tekintettel mára is bevállaltak egy pótelőadást, a jegyek elfogytak – csak a legelszántabbaknak ajánlom, hogy pótszék reményében azért próbálkozzanak. Ez néhány kitartó embernek tegnap is sikerült, időben kell odamenni. )

 Milyen ez a medence nélküli Bánk?

A medence azért hiányzott az előadásból, mert a helyszínen lehetetlen volt a beépítése, keskeny játéktér maradt a 150 nézőhely mellett így is. (Bár meglett volna a varázsa annak, ha az egész díszlet marad és mindössze húsz ember fér be, ahogy néhány top-Zsótér előadáson történik, de talán ez így mégis ésszerűbb megoldás volt.) Kompromisszumokat vállaltak tehát, az udvari fal tetején volt a kezdőkép. A Nemzetiben jóval kisebb volt a különbség a játéktér két szintje között, ott lehetett látni a fent zenélőket is, itt csak azokat, akik a fal tetején egészen előre jöttek. A közönséggel egy szinten, a fal melletti díszkert-sáv (három növendék fa, néhány cserje) és a három kőpad az, ami leginkább hasznosult, ez következett a helyszín adottságaiból. A fal megmászásával próbálkoznak többen is, ez a gesztus pótolni hivatott a vizes vergődő jeleneteket. A szereplők helyzetének reménytelensége így is, úgy is kifejeződik. Medence nélkül persze a fürdőruhára vetkőzés nem volt annyira indokolt. Mivel hideg szélben ültünk, civil gondolataim támadtak  - elkezdtem sajnálni a színészeket. Radnay Csillát, Bánfalvi Esztert és Földi Ádámot - nem pedig Melindát, Gertrúdist és Biberachot, ezt be kell ismernem. (A medencés előadás persze keményebb, így fuldokolnia senkinek nem kellett.) Egy mikrofon és dobfelszerelés, ez az, ami még  látható a lenti térben.

Vagy az emlékeim csalnak meg, vagy most valóban kevesebbet zenéltek a színészek, nekem mindenesetre jóval kevesebbnek érződött. Akár azt is el tudom képzelni, hogy Alföldi ténylegesen visszavett a rockzenéből, számolva azzal, hogy más összetételű közönség előtt fog most az előadása szerepelni. A szakmai nézők már megnézték az előadást frissen, az elmúlt években a célközönségnek – középiskolás diákcsoportoknak – játszották, mindig várólistákkal. Jelenleg igazi „mezei nézők” jöttek, úgy tűnt, leginkább a környékről.

Az előadást másfél éve, egy szerda délután láttam, szakmunkásképzős gyerekek társaságában. Emlékképeim szerint ők jobban reagáltak, többet nevettek a poénokon. Most a közönség inkább az idősebbek közül került ki, harminc alattiak kevesen voltak. Érthető, hogy az alapvetően diákoknak, beavató céllal készült előadás poénjaira visszafogottabb válaszreakciókat adtak. Most is siker volt, de nem érződött benne az a plusz, a közönség rácsodálkozása a darabra. Ezek a nézők nem most ismerkednek a Bánk bánnal, van viszonyítási alapjuk, nem kapja el őket a történet.

A medence nekem tegnap nemcsak a praktikus szempontok miatt hiányzott. Persze azért is, mert izgalmas akciókat bonyolított körülötte a rendező. Nagyon sokan, sokféle okból másztak-estek bele, birkóztak és fulladoztak. Az előadás majdnem a legvégéig változatosan mutatta a használatát, egészen lenyűgöző volt. A hatalommal való kapcsolat is megjelent ezekben a helyzetekben, amely mindenkit megviselt. Alföldi Róbertnek nem az István, a király rendezése kapcsán jutott először eszébe, hogy a hatalom elpusztítja a birtokosait is. (Minél elvakultabb az illető, lásd szegény Gertrudis esetét, annál inkább így van ez. Ez most is világossá vált a néző számára.) Az eredeti előadásban éppen ez a medence fejezte ki és jelképezte a hatalmat és gazdagságot, most ehelyett nincs semmi, csak ez a fal. Persze, ez is vehető jelképesen, hogy már ez sincs.

Medencés háza jellemzően a gazdagoknak van, akiket irigyelni szoktak ezért. Legritkább esetben gondol bele valaki abba, hogy ezeknek a medencéknek van néhány árnyoldala is. Jó lenne egy ilyen medence, csak ne abban kelljen  a napi edzés-adagot leúszni!

Az Alföldi-rendezés segít belegondolni, hogy a hatalmasok élete sem fenékig tejfel. Ott vannak a korlátok, a kényszerűségek. Ez az, amit korábbi Bánk bán előadásoknál talán ennyire erőteljesen nem érezhettünk.

Ebben a legújabb verzióban a rendezői alapállás lényegében változatlan, a körülmények kényszere az, ami alakított rajta. A szereplők nagyrésze is változatlan (színlap), Szabó Kimmel Tamás helyett Sorbán Csaba az, aki II. Endreként fellép. Nem tudom, hogy a tegnapi előadás nézőinek hány fiatal színész volt ismerős, esetleg mindenki az újdonság erejével hatott sokakra. Egészen biztos, hogy szokatlan az, hogy minden szereplő egészen fiatal  - még mindig, 5 év után is.  A szereplők beállításában a megszokotthoz képest a legnagyobb eltérés Bánk bán esetében van. Ez a Bánk kicsit sem "Nagyúr", hiába hagyta bent a megszólítást Vörös Róbert dramaturg, aki sokat változtatott a szövegen, érthetőbbé tette, és jelentős húzásokat is végrehajtott. (Az ötödik felvonásból nem sok maradt.) A méltóság töredékei, vagy legalábbis a próbálkozás annak megtartására, még leginkább a királyné  szerepében maradt meg. Fehér Tibor Bánkja naiv, tapasztalatlan, persze szerelmes, de nagyon rosszul reagál Melinda tragédiájára. Ez utóbbi az eredetiben is így van, a modernizálás nem terjed ki a műnek erre a szálára, a megcsalás miatt a becsülete így is oda lesz. Ezen kívül Katona könnyítését nem tartja meg Alföldi: szó nincs arról, hogy Gertrúd kezéből csavarja ki a tőrt Bánk és szinte önvédelemből követi el a gyilkosságot. A hirtelen felindulás megvan, de az előre kitervelés is - hiszen a mai farmeres-kapucnis viseletnek nem része az, hogy valakinél csak úgy van egy kés is. Alapjaiban gyenge, bizonytalan hőst mutat fel most is Alföldi, éppúgy, mint István királya, ez a Bánk is csak egy közülünk, csak a sorsa-szerencséje más. Ez az a pont, ami miatt a nemzeti ereklyének számító színdarab meggyalázásával szokták/fogják vádolni. De mit tehetünk, ha a színház annak a világnak tartja a tükröt, amely létrehozza? Hol vannak a tiszta és bölcs hősök, akik magukat is feláldozzák, saját érdeküket háttérbe szorítva csak az ország érdekét szolgálják - hitelesen? Valószínűleg könnyebb lenne a remény színházát létrehozni, ha az alkotók maguk is átéreznék azt, hogy van távlat.

Szentendrén még lehet bizakodni, a nem egészen optimális feltételek között még él (ma egy második előadás erejéig) a Bánk. (Jó lenne, ha valaki más tartósan átmentené a medencés változatot, az lenne az igazi.)

Akinek ez a Bánk kevés, vagy ma nem ér rá, annak javaslom a kiállítás, sőt a Ferenczy Múzeum (egy éve van ebben az új épületben, Kossuth u. 5.) többi kiállításának megtekintését is. Sőt a hónap utolsó napjaiban fesztivál van, Szentendre éjjel nappal nyitva áll. 

Címkék: Nemzeti Alföldi Szentendre Bánk bán Bánfalvi Eszter Fehér Tibor Radnay Csilla

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr235477471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.