Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (38) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (48) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A címben idézett sorok A nürnbergi mesterdalnokok librettójának Várady Antal-féle fordításából származik. A III. felvonásban a mesterek szövege ez, e szavakkal reagálnak Walter mesterdalára. Ez után a mai este után, amely a 8. Wagner-napokat lezárta, nyugodtan lelkendezhetünk mi is így, ezek a szavak pont alkalmasnak tűnnek. Ez a mai a 200. idei előadásom volt, valódi ünneppé vált.

Korábban, évekkel ezelőtt láttam már Mesterdalnokokat az Operában, de egyáltalán nem érintett meg, annak ellenére, hogy Wagner egyéb műveit elég nagy lelkesedéssel nézem évről-évre. Vasárnap, tudva, hogy előre nem sikerült jegyet intézni, némileg bizonytalanul, alulmotivált állapotban, sőt kedvetlenül indultam neki a délutánnak a nagy hőségben. Nem célzottan a MüPá-ba, gondoltam, vagy odamegyek vagy nem. Még gondolkodtam. Aztán mivel a kettes vonalán baleset is volt, nem tudtam ott leszállni a pótlóbuszról, ahol eredetileg akartam és elvitettem magam akkor már tényleg a Boráros térre. Ennyin múlt az, hogy elvetődtem a MüPá-ba mégis. Végül tudtam jegyet venni a harmadik emeletre, kifejezett mázli volt.

Ezeket az érdektelen körülményeket csak azért írom le, hogy ezzel is jelezzem, mennyire anti-nürnbergi hangulatban ültem be, és emiatt minimális esélye volt annak, hogy az előadás elvarázsoljon. A körülményeknek, a néző állapotának (nem éhes-e, nem túl fáradt, indiszponált, ideges netán? ) tapasztalatom szerint mindig nagy szerepe van abban, hogy mennyire jó lesz maga az élmény, nem lehet elvonatkoztatni ezektől a tényezőktől. Az a szép, amikor hasonló közömbös vagy kifejezetten negatív állapotból tud felhozni egy előadás valakit, az jelzi, hogy igazán erős a hatása.

Annyira sok idő nem kellett, beszívott a mű, és nemcsak a zene, de a kitűnő színházi megvalósítása miatt is. 

Már régen ültem a harmadikon. Innen egészen más a színpad, madártávlatból jól látszott az, mennyire szépen mozgatják a kórust és a szereplőket - közelről ez másként festett később. (A beidegződések erősebbek, igen, én is lementem a földszintre a második-harmadik felvonásra, ezzel nem voltam egyedül, minden üres hely betelt.)

A nyitány alatt szépen sorban leült minden szereplő a színpad közepére épített dobogó két oldalára. A Waltert éneklő szereplő jött csak később. A lovag kívülálló, ez a késés egyértelműen jelezte is ezt. A saját székét a kijelölt helyéről Éva mellé akarta tenni, de a lány komornája vitatkozott vele, és nem hagyta, hogy oda leüljön. Ez a jelenet értelmezhető lett volna pusztán énekesek közötti civil vitának is. Ezen a ponton tudtam már, talán a kezdés után tíz perc sem telt el, hogy ez egy kedvemre való rendezés lesz.(Michael Schulz munkája.)

A Mesterdalnokokban énekesek játszanak énekeseket, egy féligszcenírozott változatnál adja magát, hogy a székekkel, kottapéldányokkal és állványokkal minduntalan reflektáljanak erre a valódi helyzetre. (Nem mintha egy ilyen kaliberű énekesnek, aki a Wagner-napokon fellép, még szüksége lehetne a kottára.) Néhány székből és állványból pillanatok alatt kialakítják az iskolát a szereplők, többre nincs is szükség. Imponáló ez az egyszerűség, nagyon jól működnek az énekesek, akiket semmilyen felesleges hatáselem nem halványít el. A "valódi" kellék egészségesen kevés, belenyugodtak abba, hogy a MüPá-ban illusztrálni nem igazán szerencsés. Az Operával ezen a díszlet-vonalon nem tudnának versenyezni úgy sem. (Az Operának viszont nincs forrása ennyire jó gárdát kiállítani, mint amilyet Fischer Ádám össze tud hozni - sokan nyilatkozták már, hogy az ő kedvéért vállalják a fellépést, mert rang vele dolgozni akár Budapesten, akár bárhol máshol.)

A kellékek közül nem kelt meglepetést, hogy Hans Sachs nincs most sem megfosztva néhány cipész-eszköztől, bár a cipő talp valódi felszögezésére nem vállalkozik. A kenyeres kosár sem meglepetés, viszont a város kedélyes hangulatát az erkélyekre alkalmilag kihelyezett virágosládák kellemesen visszadják. Jó a háttérkép is, amely felvonásról felvonásra változik. (Egy szárnyasoltárra is emlékeztet, amely a mű egyik ihletője volt Wagner elmondása szerint. De megjelenik e felületen maga a város látképe, illetve egy Bosch-kép is.)

A szereplők jelmezei most is hasonló filozófiával készültek, mint a többi Wagner-előadásra: részben jellemzik is a szereplőt (a kórus női tagjai egy-egy főkötő felrakásával nürnbergi polgárasszonyokká válnak), ugyanakkor koncerten használatos fellépő ruhának is beválnak. A Ringben szinte mindenki frakkban énekelt, kevesen tértek el ettől, ha ahhoz viszonyítok, akkor azért ettől az alaptól jobban elrugaszkodtak. (Gondolok itt a tanulók rövidnadrágos megjelenésére.)

A színlapon látható, hogy most is nemzetiközi sztárok vannak a főbb szerepekben. Elképesztően jók ezek az énekesek, különösen a rendkívül nagy igénybevételnek kitett James Rutherford, aki Hans Sachs szerepét nemcsak, hogy kifulladás nélkül könnyedén bírja, de át tudjuk érezni a saját tragédiáját is. Lemond Éváról, mert érzi, hogy a lány ugyan szereti, de másba lett szerelmes. "Nem akarok Marke király lenni" - mondja a cipész, és ezzel a megjegyzéssel Wagner konkrétan is összeköti a darabot a korábbi Trisztán és Izoldával. Lehetne itt is  tragédia, nem annyira magától értetődő, hogy a szerelmesek végül egymáséi lehetnek. (Hányan tudnátok egy mesterdalt költeni csak úgy? - mekkora mázli, hogy a lovag minden előképzettség nélkül képes erre. Ha nem lenne az, akkor az atya szándékai szerint sosem vehetné el Évát, elmaradna a boldog vég.)

Az említett nagyon átélhető alakításon kívül nekem kifejezetten tetszett az inas (Dávid) szerepében éneklő Uwe Stickert, nagyon szép hangja van, korábban nem láthattam. Eric F.Halfvarsont viszont már hallottam a Parsifalban is, sőt 2009-ben, amikor kétszer is megnéztem a Ringet a Wagner napokon, mindkétszer nagyon élveztem a Hagen alakítását, és ennyi év után is visszaemlékeztem rá. (Aki a MET-közvetítésekre jár, azok persze gyakrabban is hallhatták.) Halfvarson kellően lelkes műpártoló atya, akinek egészen egyértelmű, hogy nagyszerű megoldás egy dalnokversenyen a lányát és vele a vagyonát felajánlani a győztesnek. A figura elég szeles, átgondolatlanul cselekszik. A szakmai zsűri dönt, de a lánynak meg van a joga a választásra: ha nem megy hozzá a győzteshez, akkor joga van elutasítani - de akkor az apa nem engedi, hogy később akárki máshoz mehessen. A mesterek körében még halványan felmerül, hogy mi lenne, ha a nép dönthetne. Igazi kavarás lesz ebből, nem igazán tudják eldönteni, hogy most a lány válasszon bajnokot, a mesterek vagy a széles tömegek. Valahogy egyik sem érződik jó döntésnek. Az persze kevéssé merül fel (csak Hans Sachsban), hogy minek kell a lányból díjat csinálni. Ez a huzavona - felteszem nem szándékosan - de mégis eszembe juttatta a kulturális életben most divatos pályázatosdit, amikor van szakmai zsűri, van díj (lány helyett egy társulatos színház a várható döntés szenvedő alanya) és valahogy az egész mégis máshol dől el. A nürnbergi dalnokversenyen is volt tucatnyi jelentkező, de a preferált versenyző megkapta a lányt, mielőtt a többiek sorra kerülhettek volna. És még csak nem is mukkantak. Persze a nürnbergi mestereknek el kell fogadnia, hogy így is meglehetősen hosszú az opera és nem vesződött Wagner, hogy még tizenkét béna mesterdalt is megírjon. De így is belegondolhatunk a mellőzött kérők helyzetébe, ha nagyon akarunk és nem akadályoz meg bennünket az, hogy annyira gyönyörűen énekelt Walter, azaz Klaus Florian Vogt. Lehet, hogy többen is őt választották volna, nem pedig Bo Skovhust, aki Beckmesser szerepében nagy humorérzékről is tanúbizonyságot tett azon kívül, hogy van olyan jó énekes, mint vetélytársa. Az énekes - amint hallottam -, térdoperáción esett át nemrég, emiatt a felhasznált botra feltétlenül szüksége volt. Olyannyira jól be tudta ezt építeni az alakításba, hogy amíg nem jött ki a tapsrendre szintén bottal, addig azt hittem, hogy ez pusztán egy szellemes rendezői ötlet. Szánalmas a figura önteltsége, nem vele szimpatizálunk, de a végén mégis megsajnáljuk azért, mert becsapták. Számomra ezek az énekesek nyújtották tegnap a legtöbbet. Persze a többiek is rendben voltak, jó Éva volt Anette Dasch. Ha nem  érezzük a vonzerejét, akkor egyáltalán nem lesz tétje az egész operának, mindegy lett volna, hogy végül ki nyeri el. Létrejön közte és Walter között a kapcsolat, némileg civilben, de mégis harmonikusan ülnek a színpad szélén a második felvonás nagyjelenete alatt, amíg Hans Sachs lehetetlenné teszi Beckmesser szerenádját.

Az előadásban pici, de emlékezetes alakítást nyújtott Pintér Dömötör is éjjeliőrként - egy igazán kicsi szerepben is lehet emlékezeteset nyújtani.

Szívvidító este volt mindennel együtt. Kár lett volna kihagyni. Én mindenesetre várom, hogy majd a 2015-ös programban ismét feltűnjön az előadás. Ha ebben a szezonban az első előadást néztem volna meg, akkor minden bizonnyal még kétszer visszaülök, érdemes lett volna. De most utólag ennek az egy estének is nagyon tudok örülni, igyekszem magamban az emléket olyan hosszan megőrizni, amíg csak lehet.

 

 

 

Címkék: Opera Müpa Horváth István Nagy Zoltán A nürnbergi mesterdalnokok Fischer Ádám Pintér Dömötör Sebestyén Miklós Cserhalmi Ferenc Csapó József Blazsó Domonkos Eric Halfvarson James Rutherford Uwe Stickert Bo Skovhus Anette Dasch Klaus Florian Vogt William Saetre Lars-Oliver Rühl Piotr Prochera Gudrun Pelker Michael Schulz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr65375142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása