Pintér Béla azon kevés magyar alkotók közé tartozik, akik repertoáron tudják tartani életművük nagy részét.(Vidnyánszkyn kívül sok más szerencsés rendező nincs is.) Ha minden igaz, jövő decemberben lesz is egy újabb alkalom, amikor a Pintér Béla összes nézhető lesz. Most az évad végén, amikor elég nehéz már befogni a nézőket, szintén látható néhány előadása - nem is olyan kevés, összesen öt. A felújítások sorát a 2007. februárjában bemutatott Árva csillag nyitotta a héten. (Én a pénteki előadást láttam.) Jön a következő héten az Anyám orra és a Sütemények királynője, majd a két újabb darab: a Kaisers TV és a 42. hét. Minden előadásra már csak várólisták vannak, de érdemes próbálkozni, mindig vannak át nem vett jegyek és pénteken is három néző adott el jegyet az utolsó percben. Aki igazán be akar jutni, annak menni fog. Aki pedig már teljes egészében kiesett a színháznéző hangulatból, annak ott van Béla első drámakötete. Ez azokat a darabokat tartalmazza, amelyek viszonylag kevésbé vannak a zenéhez kötve és hatnak olvasva is. Nem rossz élmény így sem, bár én trükköt alkalmaztam és minden darab elolvasása előtt a port.hu-ról kikerestem az adott darab szereplőit és igyekeztem őket (akikre a darabot Béla írta) hozzáképzelni a történethez. A színház mindenképp a néző fejében történik, ha darabot olvas, akkor tetszés szerint képzelheti el (akár filmnek is) a jeleneteket.
Az Árva csillag mindössze fél évvel előzte meg Az Őrült, az Orvos... c. darabot, amely Pintér Béla Passió-parafrázisa (lsd. itt). A nézőtér és a színpad ugyanúgy van kialakítva, hasznosítják mindkettőben a köralakú színpadot, ami praktikus is. Önmagában a forgó léte is meglepetést kelt, az alternatív szférában nem szoktuk meg azt, hogy bárkinek is van forrása ilyen szcenikai eszközökre. A Pintér Béla előadásokra jellemző, hogy mindig van benne élőzene, jelen esetben egy kis zenekar. Az eddig megtekintett előadások alapján úgy tűnik, hogy egyik sem épít a látványeszközökre, valószínűleg kényszerűségből, forráshiány miatt. Az eddig látott nyolc előadás alapján úgy tűnik, hogy ez kivételesen jobban támaszkodik erre a műfűvel bevont forgóra, amelyre még egy másik lemez is ráereszkedik, az előadás főszereplőit leszállítva "az égből".
Az előadás ismertetője mindent csinál, csak nem ismertet, de vonzó. Utólag értjük csak meg a szöveget, amikor már megnéztük a darabot. Íme: " Póka Mihály harmadik típusú találkozása az ibrányi éjszakában. Tört Fény Százezer és Fagyott Ammónia Négy. Fékező sugár aktivál! Rádió és radar hullámok! Ó, Ibrányba! Ibrányba most, azonnal!"
Ez a szöveg sokat sejtet, még többet elfed - sebaj. A Pintér-előadások másik vonzereje: a történetvezetés. (Mondom ezt a megtekintett nyolc után, illetve az elolvasott drámakötetre is támaszkodva - ha jól megvizsgálom, már csak öt olyan darab van, amellyel semmilyen formában nem találkoztam. Az idei évadom egyik legnagyobb élménye ez a késleltett, ámde annál töményebb találkozás az életművel.)
A Pintér Béla előadások története mindig szokatlan és merész fordulatokat rejt. Nem igyekszik realista lenni, bátran és különösebb skrupulusok nélkül vet be az ibrányi népművelő életébe egy bomba-nőn (Szamosi Zsófia) kívül két földönkívüli nőt is. Ha jól megnézzük, Póka Mihály életébe elég komoly fordulatot hozott volna önmagában az is, ha romos kúriáját eladja Andreának, aki szépségszalont rendezne abban be. Ott van egy ingatlanos, illetve a Pesten élő unokatestvér - ennyi alapanyagból is jól elindul a történet, várnánk, hogy majd huzakodnak a házeladáson 90 percen át. Várjuk, hogy megjelennének a falu jellegzetes figurái, akik mind beleszólnának a történetbe. Ezzel beérhetné egy másik csoport. Pintér Béla mást akar, ő a magyar viszonyokat (alig burkoltan megjelenik a cigányozás és a zsidózás témaköre is) igazi kívülállókat bevetve mutatja be. Ráadásul az ő földönkívüli hercegnője és kísérője mindenféle csodákra képes, mint az igazi mesékben. A magyarok bírálata (legfőképpen: még jó pálinkát sem tudnak főzni) egy osztrák paraszt (Thuroczy Szabolcs) szájából hangzik el, aki csak tudja, hogy mit beszél.
Ezt az ide-oda szökellő történetet, amelyet egy FBI ügynök megjelenése is színesít (Pintér Béla ez - a leginkább kívülálló megint, ahogy megszoktuk), leginkább magyar nóták, mulatós dalok kísérnek.
Annak ellenére, hogy számomra sem a történet, sem ez a zenei világ nem vonzó, és a Népi rablét mellett ez eddig az az előadása Bélának, amely nem fogott meg (még így is 6:2 az arány, ami azért nem rossz), volt valami a levegőben, talán a színészek lendülete, amely még így is hatott. Leginkább Pintér Béla és Szalontay Tünde kettőse, akik ügynökként és hercegnőként a cselekmény egy rövid szakaszában szerelmespárt alkotnak. Elképzeltem azt, hogy milyen lenne Pintér Béla "komoly darabokban". Milyen lenne, ha pihenésképpen egy Csehovot rendezne meg és csak egy kisebb szerepet osztana magára, mondjuk Asztrovot, az orvost. Érdekes Pintér saját színháza, saját darabjai, ugyanakkor először az évad során az is eszembe ötlött, hogy milyen kár, hogy nem látható a világirodalom által már tálcán kínált legjobb szerepekben. Mert elnéznénk őt is, ahogy a társulat többi tagját látni is lehet, más szerepekben és helyzetekben. Ha az előadás felvezetésében Tóth Jocóval nem játszat egy csehovi semmittevőt, talán ez az asszociáció nem is jut eszembe. Izgalmas lenne egy Csehov átirat is, szó se róla - valószínűleg a Szkéné közönsége azt is végignevetné, ahogy az Árva csillagot.
