Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A "Színházak éjszakája" programsorozat helyett a Maladype Bázisra mentem, egy újabb Zsótér rendezést megnézni.

21 éve nézem Zsótért, elég nyilvánvaló, hogy az alkotói  csapata szereti Brechtet, és ha szabad kezet kapnak, akkor elővesz egyet-egyet az életmű darabjai közül. Júniusban a Színművészetin lesz még egy újabb Brecht vizsgaként, a Baal. Idén, ha nem hagytam ki semmit, akkor az lesz az ötödik Brecht. (Volt közben egy Hamlet is, hátha olvastátok a beszámolómat. Az is megy még.) Akik szeretik Zsótért, de más szerzőkre vágynak, nekik üzenem bíztatásként, hogy október 5-én lesz az Örkényben a rendezőnek egy Cseresznyéskertje is, ismét Kerekes Évával a főszerepben.

A ma esti főpróba vezérgondolata számomra a színház és a színész kiszolgáltatottsága volt. Történt ugyanis, hogy a Bázis ablakai alatt az ott működő étterem koncertet szervezett. Pont akkor, amikor ment a Don Juan. Kezdetben részegek ordítozása, később az előadás félidejétől dallamos zene adta a háttérzajt. Ez inkább volt zavaró, de néha a szöveggel együtt poénként hatott. (Don Juan lakomára készülve mondja szolgájának: Hívd a zenészeket! Több helyen is volt még a zenebonára utalás.)

Nem tudom, hogy megfigyeltétek-e, hogy egy ideje nemigen dolgozik Zsótér zenei hatásokkal (mi van Tallér Zsófiával?). Lehet, hogy ez is jelzi, hogy nem az érzelmekre, hanem kizárólag az értelmünkre akar hatni, nem akarja a nézőket elringatni semmiképp. Nem várná, de ha várná is, az alkalmazott színházi megoldásaival nyilván esélytelen, hogy a néző a megszokott módon azonosuljon bármely szereplővel. Nem, mi csak megfigyelők vagyunk, nem vonódunk be, akkor sem, ha három centire vannak a színészek. 

Amíg a kecskeméti Edward előadásnál nagyon adekvát volt a behallatszódó eső zaja, lényegében én azzal együtt értelmeztem az előadást, annyira illett volna hozzá, most a zaj arra hívta fel a figyelmünket, hogy a külvilág semmiképp nem rekeszthető ki a színházból, hiába vannak bizonyos irányzatok, akik kiszolgálnák a nézőnek azt a vágyát, hogy a színházban kiszálljon a mindennapokból, a saját életéből és elandalodjon. A Maladype  független színház, lakásszínház. Befér 41 néző erre az előadásra, és számításaim szerint legalább 10 előadás teljes bevétele kellene mondjuk egy ablakcseréhez, ami ha a szellőzést nem is, de az ilyen hasonló eseteket megoldaná. Szörnyű, hogy ez szinte megoldhatatlannak látszó probléma. (A színház egyik dolgozója szerint ez korábban még nem fordult elő ilyen módon, bízzunk benne, hogy a holnapi bemutató nézői ennyire erős aláfestést nem kapnak.)

A színház "Moliere Don Juanja" címmel játssza Brecht darabját, Ungár Juli magyarításában. Vannak egyes fordulatok, emlegetik például a Fradi stadiont és van a szokásos kötőszavazásos stílus is -  ezeket nem az eredetiből fordította. Felmerülhet a nézőben a kérdés, ha még nem szokta meg a káromkodásokat a magyar színpadon, hogy minek ez. Nyilván úgy vélik az alkotók, hogy a hétköznapi emberi beszédnek olyannyira része a ez, hogyha Don Juan nem így tenne, akkor nem is tűnne életszerűnek. Hát nem tudom, én mindenesetre nap mint nap még beszélek olyanokkal, akik nem használják ezeket a szavakat, ha számuk egyre fogyatkozóban is van. (Két napja egy tanítványomra rá kellett szólnom, amikor óra közben is káromkodott és azzal próbált kimosakodni, hogy mivel mindig mindenki minden helyzetben így beszél, neki ez fel sem tűnik. Az a baj, hogy van benne igazság. Erre megyünk.) A színházat ilyen esetben bírálják - az pedig csak a tükröt tartja. Megjegyzem: nem lehetetlen, hogy leszokjunk talán erről is, ha nagyon muszáj. Az év eleji Zsótér-előadásokban a dohányzási tilalom nagy hangsúlyt kapott, most ebben a rendezésben nyoma sincs egy nyamvadt elektromos ciginek sem... Ja, Don Juan viszont drogozik a mű elején és végén? Az, hogy a színpadi cselekményben droghasználatra utalás történjen még nincs betiltva. Még ez is eszébe juthat a törvényalkotóknak...

Az előadás kezdése előtt van idő számos dologgal előre szembesülni. Ismét nagyon lényeges elem Ambrus Mária díszlete, amely megint egyszerű és kifejező. (Jól szállítható! Viszik még májusban az előadást Kecskemétre is.) Egy műanyagszőnyegen, amely a mousepad-ekhez hasonló anyagból készült és egy felette kifeszített ugyanolyan nagy átvilágítható anyagon is Salvador Dali  "Gala és Dali az égben" című képe látható kinagyítva. (Ez a mousepad-dolog csak most jutott eszembe, de ha nagyon akarom, úgy is el tudom képzelni a szereplőket, mint egy ilyen felületen cikázó irányított számítógépes egereket. )

A Don Juan sztorival kicsit is ismerősöknek ez a kép- választás nem meglepő, hiszen a történet fontos része a főhős viszonya a túlvilághoz. (Leginkább a pokol jön számításba, az, hogy DJ a mennybe jutna nem igazán merül fel valós alternatívaként.) Ambrus Mária a Radnótiba készített díszletében is használ festményeket illusztrációs célra, most ennek a gondolatnak a folytatását látjuk. A csapat munkáját rendezésről rendezésre követve feltétlenül az a benyomásom, hogy itt néhány ember folyamatosan gondolkodik a színházi kifejezés lehetőségeiről, feszegeti a kereteket, kísérletezik és próbálkozik. Hol vevő rá a közönség, hol nem. Mindenképp érdekes ezt a folyamatot látni és megpróbálni minél többet megfejteni a rejtvényekből. Intellektuális élvezetet ad Zsótér színháza.

Visszatérve a képre: mintha ez az aspektus, hogy viszonyulunk az egyházhoz, a valláshoz a szokásosnál is jobban felerősödne az előadásban, hiszen pénz helyett műanyag rózsafűzérek szolgálnak, amelyek ruhadíszek is, sőt a színház egyik falára is fel van belőlük jó pár aggatva. A szereplők monológjaik egyrészét Jézus és Mária szobraihoz intézik, helyenként ebből poén is keletkezik ("mit keres maga itt egy ilyen isten háta mögötti helyen" kérdezi a Jézus szobor mögött a főszereplő). Minthogy Don Juannak egyik kedvenc passziója volt Krisztus jegyeseinek a megszöktetése különböző kolostorokból, így ezek a motívumok a szövegből erednek. A szobrok mellett kontrasztként van két műanyag baba "mellszobor" is, akik az elcsábítandó nők másik típusát jelképezik (halászlányok vannak most többségben). A párbajban megölt Komtúr szobra egy óriási giccses kutyaszobor. Olyan, mint amilyen vitrinekben látható, de minthogy van egy méter is talán, még annál is giccsesebb. 

Ezeket a kellékeket és látványelemeket a néző még az előtt látja, hogy akár egyetlen egy színészt is megpillantott volna. A jelmezek természetesen ehhez illeszkednek, a szokásos Benedek Mari-világot látjuk. Don Juan rózsaszín öltönyben, rózsaszín Converse tornacipőben. Utóbbi a lábán alig van, a szőnyegen mindenki mezítláb közlekedik, Orosz Ákos is csak néha pakolgatja a cipőt ide-oda. A cipő kapcsán elgondolkodtam azon most is, mint az Edward esetén is: elég lett volna más márka nélküli színes tornacipő is, csak nem találtak, vagy üzenete van annak is, hogy ezt a jelenleg felkapott márkát használják? Ez az alig használt kellék majd húszezer forint. Biztos, hogy érdemes volt ezt beszerezni, amikor annyi másra nincs forrás? Valószínű ezt csak akkor tudnám meg, ha a tervezőnek direktben feltenném a kérdést. Érik már a pillanat. Ezen a díszlet-szőnyegen néhány néző a kezdés előtt és az előadás után minden lelkiismeretfurdalás nélkül keresztülcsörtet, míg a többség azért észleli, hogy ez most a színpad, amin a nézőnek semmi keresnivalója. (Ráértem és figyelgettem a többieket.)

Az, hogy kevés a pénz kellékre, díszletre helyenként előnyös megoldásokat szül - karosszék helyett egy sámlit kap a hitelező, amit még ki is húznak alóla. Ezen a kellék-poénon a legtöbb néző nevetett, a Jézus és Mária szobrokkal folytatott beszélgetések csak szokatlannak tűntek, a legtöbben csendben figyeltek, hogy mi lesz ebből. Mintha a mai közönség nagyobb része nem szokta volna meg igazán ezt a formanyelvet és helyenként inkább volt értetlen. Kevesen tudtak felszabadultan nevetni. 

A rózsaszín főszereplőhöz, aki nyilván a rózsaszínű élet illúzióját ígéri egyszerre akár több menyasszonyának is leginkább a szintén rózsaszínű ruhába öltöztetett Donna Elvira illene, aki kap egy zöld kabátot is. Lehet, hogy így egy leszakított rózsát jelentene? A virágmotívum ott van az állólámpán, ott egy puffon - ez mind talán Don Juan által kínált szebb és romantikusnak hitt élet tartozéka lenne? 

A rendező kiosztotta a színlapot is, amelyen egyfajta Don Juan értelmezés is megfogalmazódik. Valószínűleg fontosnak tartja, hogy ezeken előre töpprengjen a néző. (A mellékelt színlap tartalmazza nagyjából ezt a szöveget.) Don Juan alakja valóban elég ellentmondásos a különböző művekben (Moliere vagy Mozart jut az ember eszébe elsősorban.): vonzó gazember, démonikus, galád és bátor, őszinte miközben folyamatosan hazudik. Zsótérék szerint vonzereje pusztán a házassági ígéretekben áll. Rózsaszínben láttatja  magát és a világot ideig-óráig. Igazán különleges pasi ez a Don Juan? A mai világban valószínűleg kevésbé tűnne ki az átlagból, most amikor a házasság kezd kimenni a divatból, az emberek túlnyomó többsége valószínűleg vagy élvezője vagy elszenvedője, de legalábbis tanúja egy vagy több párhuzamos kapcsolatnak maga körül. Sganarelle a szolga kérdezi a gazdát: "Szanaszét szeretni? Hát jó ez így?" Ez nemcsak a darabot nézve juthat eszünkbe.

Az előadást óriási lendülettel viszi Orosz Ákos, aki attól függően erősebb vagy kevésbé erős az egyes jelenetekben, hogy éppen kivel kerül össze. Az előadásban részt vevő három egyetemi hallgató fregoliként működik, sok karaktert kapnak és a mai főpróbán ezeket változó színvonalon hozták. Látszik, hogy vannak már erős pontjaik és vannak halványabbak - részben ez azon is múlik, hogy mennyire testhez álló a szerep. Nagy Norbert erős Don Juan szolgálólányaként, de apjaként kevésbé győz meg. (Persze mivel Brechtről és elidegenítő színházról van szó, ez nem biztos, hogy egyáltalán cél volt.)

Összességében a mai főpróbán is látszottak a későbbi előadás körvonalai, az is, hogy optimális körülmények között milyen lehet. Én várom a Zsótér-team következő előadását, nincs olyan messze az a június.

 

 

Címkék: Brecht Zsótér Sándor Orosz Ákos Maladype Don Juan Lendváczky Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr195281456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.