Decemberben beszámoltam egy nyílt próbáról, amelyen az előadás még nem egészen kész verziója ment le. Utána volt egy kis közönségtalálkozó, amely szinte mindig van a tanterem-színház célra készült előadások kapcsán. Itt felmerült, hogy szeretnének egy mai költővel olyan verset íratni, amelyben Ady és Petőfi jellemző sorai keverednek. Bedobtam Lackfi János nevét, akit több alkalommal hallhattam közönség előtt is megnyilvánulni, rendkívül szórakoztató. Nem mondhatnám, hogy benne egy színész veszett el, mert nem veszett el. Ha ismeritek az Apám kakasa című nagysikerű opuszát, akkor ti is egyet érthettek abban, hogy nála alkalmasabb nincs is erre a felkérésre. A bemutatóra pedig tényleg megszülettek a költemények, amelyeket ti most el is olvashattok itt. A szerzőtől kaptam a szöveget, az ő engedélyével közlöm.
Akármelyikőtök rendelhet verset Lackfitól, a honlapján működik a "versgyár" című szolgáltatása - kattintsatok rá, ha érdekel: http://www.lackfi-janos.hu/
(Én három éve kértem verset az Állatkertben tragikusan megdöglött krokodilokról - így most ezekkel együtt elmondhatom, hogy több fontos vers megszületéséhez is hozzájárultam, amelyek a magyar irodalmat mind-mind gazdagítják. Erre büszke is vagyok.)
Lackfi János
EGY KIS SZERELEM
Még nyílnak a völgyben a Góg és Magógok,
Még zöldel a kertben dudva, muhar,
De látod amott a fülemben az ólmot?
Már hó takará el a talpra magyart.
Még ifju szivemben a lelkek a pányván,
Virítnak a csókos ütközetek,
De íme, sötét fejem tengerre vágtat,
A tél dere már megüté kezedet.
Elhull a virág, s a vad, úri tatárok,
Fut veled, hitvesem, ócska szekér,
Ki most fejedet föl-fölhajigálod,
Holnap nem omolsz-e le, mint aki fél.
Ha elhagyod Dózsa György unokáját,
Fejfámra véres szívemet kiakaszd,
S én feljövök érte a sarki közértből,
És felpofozom pasidat, a pimaszt!
MÉG EGY KIS SZERELEM
Befordultam a konyhára,
Hajam fekete zongora,
Rágyújtottam a pipára,
Vagyok a Halál rokona.
A pipám javában égett,
Mint egy havas Krisztus-kereszt,
Nem is mentem én avégett,
Csak azt szeretném, hogy szeress.
Tüzet raktál, eszemadta,
Fekete szén, piros a gyász!
Égő pipám kialudott,
Húsodba téptem, héja-nász...
A JUHÁSZ PÁRIZSBAN REMIX 1.
Párizsba tegnap beszökött a juhász,
Egy szamár hátán suhant nesztelen.
Földig ért lába halk lombok alatt,
Üvöltözött velem.
Ballagtam éppen a szamár felé,
Legelésztek kis rőzsedalok,
A babája füstös és furcsa,
Közepesen halott.
Jött a juhász és súgott valamit,
De tájszólásban, s nem értettem én,
Züm, züm, röpködött a babája lelke,
Mint tréfás költemény.
Párizsban az ősz nekikeseredett,
Vinnyogva bőgött, kacagva szaladt,
Felváltva ütjük a szamár fejét
Nyögő fülek alatt.
A JUHÁSZ PÁRIZSBAN REMIX 2.
A juhászba tegnap beszökött a szamár,
Égtek fülében kis rőzsetüzek,
Suhant nesztelen a furulyája,
Őrizte kezemet.
Ballagtam érettségi után,
Füstösen, furcsán, mint egy pipa,
Azt legelésztem, hogy meghalok,
A lelkem egy ima.
Elért az Ősz és súgott nekem,
Hogy el ne rontsam a memoritert,
Züm-züm, se furulyám, se falevelem,
Nem ad a bank hitelt.
Párizsban csak holttestet látott,
Szegény juhász kacagva szaladt,
Földig ért lába, tréfásan paskolt
Péppé egy szamarat.
A JUHÁSZ PÁRIZSBAN REMIX 3.
Szamárba tegnap beszökött a Párizs,
Az Eiffel-torony szúrta is kicsit,
Kánikulában sütöttük meg roston
A füstös, bús csacsit.
Ballagtam éppen a juhász felé,
A gyöpös hanton francia ugar,
Meghalok, mondtam, mert a fejemre vert
Botjával a szivar.
Elért az Ősz és tovább is szaladt,
Bortól a májam jócskán bereped,
Züm-züm, a juhász átment méhecskébe,
Párat bukfencezett.
Egy perc: babája haldoklott nesztelen,
Furulyázott pár tréfás levelet,
Nagyot üt bújában az Ősz fejére,
S most vérben heverek.
