2012. máj.10-én, immár 13 hónapja (ma 2013.jún.9. van) láttam másodszor Vidnyánszky Attila Tóték-rendezését. A debreceni színház hozta fel, de emlékeim szerint ezt lényegében a beregszászi színészekkel rendezte meg jóval korábban. Azóta is többször eszembe jutott a kérdés, hogy ugyan melyik szokásos vendégjátszó helyszínére siettem nagy izgalommal oda, amikor ez a rendezése frissnek számított. Van olyan jó az előadás és benne a főbb szereplők, Trill Zsolt és Szűcs Nelli például, hogy az ember évek után is hordozzon emléket róla. Amennyiben ez az előadás is kiköt majd néhány alkalom erejéig a Nemzetiben, nem lesz méltatlan az épülethez, érdemes megnézni. A második világháború a rádión keresztül hangsúlyosan jelen van az előadásban, jobban megértjük, miért lett az őrnagy olyan, amilyen - illetőleg érezzük, hogy sokáig Tóték háza sem maradhat sziget és mentes a külvilág behatásaitól.
Jó Vidnyánszkynak, hogy pályája összes fontos előadását játszani tudja, élőek az előadásai, nem kell évről évre igazolnia létjogosultságát a szakmában. Én magam is várom, hogy néhány legendás előadását, amelyeket nem láthattam korábban, most majd megnézhessem. Ez azért nem von le abból a keserűségből, amit amiatt érzek, hogy nem a legjobb időpontban érkezik a Nemzetibe. Örültem volna, ha Alföldi még kap öt évet kibontakozásra és Vidnyánszky Attila előadásait még egy ideig debreceni vendégjátékként néztem volna szívesen.
