Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2012. márc.23-án a főpróbán láttam az előadást. Egy évnél is több elmúlt, mire most bejegyzést írok róla (2013. június 8.). Hosszan és izgatottan készültem az előadásra, mert Vári Évát jó 15 éve követem, még a pécsi Harmadik Színházzal jött vendégszerepelni, már feltűnt, mennyire nagyszerű színésznő. Szerencsére a Budapesti Kamara létezett és Szűcs Miklós meghívta játszani. Lett a Piaf-est és jött a Kvartett is (utóbbi Vincze János rendezése, még Pécsen készült). Ha Vári Éva színpadra lép, nem tudok nem menni rá. A Budapesti Kamara megszűnése nagy veszteség, de annyi vígaszunk lehet, hogy  Vári Éva egyik vígjátékát kicsit átrendezve viszi tovább a Játékszín (A hölgy fecseg és nyomoz), és őt több előadásban is foglalkoztatja az Orlai Produkció. (Piaf, A nagy négyes, Hat hét hat tánc) 

Az Isteni Sarah kifejezetten miatta került műsorra, nem kérdéses. Valószínűleg Orlai is nagyon szereti azt a színházat, amelyet Vári Éva csinál, akár örök megújulási készsége is lenyűgözheti. A darab története egyszerű, a híres díva, Sarah Bernhardt visszaemlékezéseit diktálja titkárának. Az előadásban Vári Éva alázatos partnere Gálffi László. Ő a titkár, aki nagy odafigyeléssel törődik a volt-sztárral, lesi kívánságait - ugyanakkor egy-egy utasítást mégsem teljesít, így ennyi kis konfliktus is színesíti az előadást. Hiába történt Sarah életében sok megrázó esemény, miután mindez már a múlté, nem igazán drámai a darab. Inkább egy öregedő ember reflexióit halljuk, hogyan viszonyul az élethez.

Maga Vári Éva nem egy ilyen "szent szörnyeteg", attól tartok, hogy annak idején a Várszínházban játszott előadás (más címmel - Sarah, avagy a languszta sikolya) jobban működhetett Psota Irénnel. Vári Évának nem hihetünk el mindent, amit mond - ez az emlékem az előadásról egy év után is. Lehet, hogy a rendezés hibája, de akárhogy is van, nem izzott a levegő.

Ennyi idő után, ha megkérdezem magamtól, hogy érdemes volt-e megnézni, csak azt mondhatom, hogy igen. Vári Évának még a kevéssé sikerült előadásait is jó nézni. És persze, ami azért benne van a pakliban: ott van Gálffi László, mint titkár. A sokkal kisebb szerepet igazán felnövelte, figyelemreméltó volt, szerethető is. Egy teljes életet mutatott a szerep mögött, bár rejtve, mert a néző figyelmét a főszereplőre igyekezett irányítani. Maradt azért neki is. Én a színházba Vári Éva miatt mentem, de amikor kijöttem, akkor Gálffi alakításán gondolkodtam. Korábban is nagyon jó véleménnyel voltam Gálffiról, de különösebb figyelemmel nem követtem, amit csinált. Nyugtáztam, ha benne volt egy előadásban, de azt a szintet nem érte el nálam, hogy kifejezetten miatta menjek el valamire. Ezzel az alakításával, amelyet ráadásul nem egy igazán átütő előadásban nyújtott, nos ezzel "kategóriát ugrott" (ennél magasabb minősítésem már nincs, Vári Éva ebben már 15 éve benne volt). Miatta néztem a Sírpikniket is, és végül májusban megnéztem A vihart is, annak ellenére, hogy magát a darabot láttam többször és nem szeretem. Gálffival azt is megszerettem, olyannyira, hogy azonnal visszaültem rá másnap is. Mert azért az az igazi, amikor az előadás egésze is összeáll.

Színlap

Címkék: Belvárosi Színház Vári Éva Gálffi László Orlai Tibor Az isteni Sarah

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr205206312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása