2012. jan.6.
Ez az előadás lényegében egy halálugrás, a szervezők szempontjából ítélve feltétlenül annak minősül. Elfride Jelinek lényegében a Nóra egyfajta folytatását írta meg.
Az elődás egyrészt túlságosan hosszú, terjengős, nem túl drámaiak a jelenetek, de Zsótér-rendezés, azaz vannak benne gondolatok. A nézőnek muszáj agyalnia, hogy mi miért van.
Nem túlságosan sikerült, azt gondolnám - meg kellett volna a szöveget jobban húzni.
Viszont Kerekes Éva annyira zseniális, amilyennek még soha nem láttam. Az a szint, ami már túlmegy a színészeten. Teljesen átadja magát a helyzeteknek, Nóraként (nem Ibsen, Jelinek Nórájaként !) létezik, nem szerepet alakít.
Ennél az előadásnál is ugyanez a probléma, nem tudnám egyértelműen sem azt mondani, hogy nézzétek meg, sem azt, hogy ne. Aki szereti Kerekes Évát, az nehogy kihagyja. Én nem szerettem, de most ez megkérdőjelezhetetlen teljesítmény, amire a Szinikritikusok díját és a POSZT-díjat is már biztosra veheti. Az eddigi évad alapján szerintem Kováts Adéllal megosztva fogja megkapni, aki szintén nem favoritom, de ugyanígy el kell ismerni, hogy hatalmas a Vágyvillamosban (Radnóti).
Mindkét színésznél a teljes átlényegülés a közös elem - Zsótér-rendezésben.
2013. március 25.
Az előadás nem tartott ki egy teljes évet sem, még az ősszel levették a műsorról. Nem véletlen ez. Kerekes Éva megkapta ugyan a felterjesztéseket a díjakra, de Kováts Adél lett a győztes. Én az egész évad közben azt éreztem, hogy kettejük alakítása egyaránt különleges, annyi a különbség, hogy jobb maga a Vágyvillamos, mint előadás.
Most már egészen mindegy. Az is sajnálatos, hogy az Örkényben Kerekes Évának nem jutott premier, a tavalyi két nagy dobásából már csak az egyik (a Peer Gynt) látható.
