Mezei néző

Haydn Teremtését adják elő a Zeneakadémián, és ezen kívül van négy színházi tippem is:

Érdekes kihívás és talán némileg feleslegesnek tűnik most – tíz, sőt már tizenegy nap csúszással – egy valószínűleg meg nem ismétlődő előadásról írni. Ajánló célzata kevésbé lehet, bár igyekszem felhívni a figyelmet néhány briliáns tehetségű énekesre, akiket láthattam, másfelől általában is a Solti teremben évente többször is előforduló Almási-Tóth András által fémjelzett izgalmas (és az Operaházban megszokottól jelentősen eltérő szemléletű) rendezésekre, amelyeket én kifejezetten kedvelek. A cél mégis a nyomhagyás, volt egy Orontea, amelyet megnéztem, és még néztem volna többször is, ha tehettem volna. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az elmúlt tíz évem egyik legstresszesebb napján lendített át.

11 előadás szombatra. Ezeken kívül lesz még bőven választék, például a BMC-ben koncert Kolonits Klárával és Dinyés Dániellel (17h!), az Erkelben Operaport Wiedemann Bernadettel (16h), Teremtés a Zeneakadémián (Baráth Emőke, Megyesi Zoltán, Sebestyén Miklós)...

Tizenkét előadás:

Egy hete láttam Czeizel Gábor rendezésében Sándor Anna doku-drámáját a Spinozában, a bemutatóhoz képest egy hónap csúszással. A mellettem ülő szétnézve a zsúfolt nézőtéren, ahova több széket nem is lehetett volna benyomni, feltette az inkább csak költői kérdést, hogy lehet, hogy itt minden előadás tele van?

Kilenc előadás, miután a Szkénében baleset miatt elmarad a Röpülj lelkem. Aki nem látta, fontolja meg a május 5-i előadás megtekintését, várakozáson felüli nagyszerű előadás, a K2-es csoporté.

Idén ismét játszották Zsótér Sándor rendezését az Erkelben, négy alkalommal is. Én már háromszor írtam a korábban megtekintett hat előadásról, most a célom elsősorban annak a nyugtázása, hogy idén is volt sorozat, remek állapotban volt a legtöbb közreműködő, az előadás minősége még tovább javult és kifejezetten fogom sajnálni, hogy jövőre nem lesz. Bízom benne, hogy nem végleg vették le és nem kell a pesti közönségnek újabb hetven évet várnia a következő bemutatóra. Én szeretem ezt az előadást minden összetevőjével együtt és még szívesen megnézném egynéhány alkalommal.

11 előadás nektek, szerdára:

A Rózsavölgyi Szalon többször fog bele kockázatos vállalkozásba, mint nem. Alig van olyan előadásuk, amelyiknek a sikeressége előre biztosra vehető. Hol bevállalnak ismeretlen szerzőt, hol a színészek nem tartoznak a legnevesebbek közé, hol pedig a darab témája olyan, amely nem minden mezei nézőt inspirálna arra, hogy az óriási pesti színházi kínálatból éppen azt válassza. Jelen esetben a kevésbé közismert K.V. társulat bemutatóját láthattuk.

Hat oldal Kolonits Klára debreceni Violetta-alakítása kapcsán. Aki kevésbé szereti az operát, vannak fenntartásai (igazi színház-e ez?), azoknak éppen ezzel az előadással kellene próbálkoznia. Ha ez sem tetszik, akkor biztosan nem nekik való a műfaj. De hátha igen…