Mezei néző

Nyolc előadás:

Kilenc előadás:

Az Operaház idén a Máté-passiót vette elő, amelyet 2014-ben M.Tóth Géza rendezett, pontosabban háttérvetítést készített a koncertszerű előadáshoz, amely volt olyan tetszetős a Ház vezetősége számára, hogy ezek után megbízták a Ringgel is, amelyből azóta három részt el is készített. Így pörög az idő. Rövid nyomhagyó megemlékezés készült az idei főpróba ürügyén, amelyet a korábbi bejegyzés kiegészítésének szánok és AJÁNLÓNAK. Előadások: 2017. április 13, 15!

Az utóbbi napokban háromszor zarándokoltam el egymást követő napokon a Milleniumi városközpont vidékére. Szombaton és vasárnap müpáztam, de közben oda-odasandítottam a Nemzetire, és most kivételesen nem a nosztalgia hatott át  (az Alföldi-éra utolsó félévének kapcsán kezdtem a blogírást), hanem az engem ugyancsak érdeklő Zsótér-bemutató foglalkoztatott. Hétfőn így visszamentem megnézni a Hippolütosz második előadását. (Kilencven perc egy részben.)

12 előadás:

Ezzel az április hatodikával kapcsolatban heteken keresztül azon gondolkodtam , nézzek-e Kecskeméten egy ennedik Figaro 2.0-át, amelynek minden korábbi előadását láthattam és írtam is róla 12 alkalommal, vagy a számomra hasonlóképpen vonzó szereposztással bíró, de még sosem látott szegedi Trubadúrt válasszam.

Ennek a hosszas és kegyetlenül drámai tipródásnak, amely mellesleg a múlt hét számos napjával kapcsolatban szinte alaptevékenységemmé vált, és már magam is untam, a kecskeméti színház döntése (3 héttel az előadás előtt visszamondták a meghívást) vetett véget, és utána tudtam, hogy most már minden akadály elhárult a Trubadúr megtekintés előtt, és nem kell azon sem agyalnom, hogy jutok el Szegedre. És valóban, ez lett a hetem legkiegyenlítettebb, legharmonikusabb színházi estéje, amely csak és kizárólag az előadásról szólt, nem vegyült bele semmiféle zavaró tényező sem.

Közben eltelt lassan öt nap, amely ugyan nem látszik nagy időnek, de mivel közben több nagy esemény is össze tudott sűrűsödni (pl. előadások a Müpában, a Nemzetiben), mégpedig valóban elég szélsőségesek, ezek is elég jelentős távolító hatással bírtak. Így biztosan más írás fog születni, mintha azonnal leülök az előadás után az élményeket rögzíteni. (Éppen ebben az időszakban olvastam el Bánki György pszichológus "A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról" című könyvét, és ez a négyszáz oldal is felelős azért, hogy nem ültem le korábban. A könyvet mindenkinek ajánlom, sok mindent le lehet szűrni belőle a saját életünkre vonatkozóan is.)

De most már legyen szó csak az előadásról:

12 előadás:

13 előadás:

Ha valaki belenéz a Koncertkalendárium áprilisi számába, akkor láthatja, hogy a húsvéti időszakban még a szokásosnál is nagyobb a bőség, két hét alatt legalább öt János-passiót nézhet meg idén, aki szeretne. Kifejezetten jó énekeseket is lehet hallani templomi ingyenes koncerteken, de természetesen a Zeneakadémia, a Müpa és az Operaház sem marad ki. Ráadásul itt van a közelgő ünnep mellett a BTF is, a tavaszi fesztivál.

Most csak egy rövid nyomhagyó bejegyzés jön a szombati hangversenyről, és érintőlegesen említem a vasárnapi János-passiót is, amelyikről tavaly már írtam.

Koncertről igazi kihívás írni egy nem-zenekritikusnak egy színházi irányultságú blogon. Azt tudom - részlegesen - leírni, ami menet közben eszembe jutott és nem teljesen érdektelen.

Nem tudom, hogy lehet-e valakinek kedvet csinálni koncertlátogatáshoz, ha magától nem jut eszébe, illetve nincs valaki, aki először odavonszolja, de azért jó lenne, ha így lehetne. Más cél nemigen van, ha valaki elkezd az eshetőségen gondolkodni, már megérte ezt megírni...

Kilenc előadás: