Mezei néző

Ha van előadás, amely előtt nem árt tájékozódni, ez az. 

Egy hete láttam a Karaván Színházban az alábbi plakát ismeretében, és azóta gondolkodom rajta folyamatosan.

Figyelem, már nagyon a végéhez közeledik a 2023-ban bemutatott Medea gyermekei projekt élete, de még  kettő biztosan lesz: február 23-án  és március 16-án és jelenleg van is rájuk jegy. Ez szinte hihetetlen, ha a Jurányi nagy színházterme előtt hosszan elnyújtózó sorra visszagondolok. 

Az elmúlt két évadban sokszor beírtam a naptáramba a címet, de valami mindig közbejött, most viszont a vége előtt egy ereje teljében búcsúzó előadásról írhatok elsősorban nyomhagyás céljából ajánlót.

Pataki Szilvia Blaha-estje után - az évfordulónak köszönhetően - másnap is találkoztam Blaha Lujzával, de nem volt egyedül...

Fodor Annamária számára Blaha Lujza elsősorban inspirációs forrás, apropó arra, hogy a "nagy színésznőség"-ről általában is elgondolkodjon, további legendás színésznők leveleit, naplójegyzeteit elénk tárja és saját magát is elhelyezze ebben a társaságban, ahová oda is tartozik.

Az előadás másfél óra, szünet nélkül. Legközelebb a B32-ben látható, március 23-án!

Ha Lengyel Ferenc és Pataki Szilvia neve együtt merül fel, szükségszerűen eszünkbe juthat az a néhány évvel korábbi Karády-est, az Ópiumkeringő, amelyet együtt hoztak létre és annyira megérdemelte volna, hogy még azóta is folyamatosan műsoron legyen. Erre gondolva, felfokozott érdeklődéssel vártam a Blaha Lujza halálának századik évfordulójára időzített premiert is - feltételeztem, hogy ez is nagyban fog építeni Pataki Szilvia nagyszerű hangi adottságaira.

Ez így is történt. A Lengyel Ferenc által írt és Rátóti Zoltán által rendezett előadás 65 perces, szünet nélküli - alkalmas arra, hogy átgondoljuk, hogy mit is jelent számunkra a híres színésznő és magyar nóták részleteit is hallhattuk cimbalomkísérettel. Dramaturgként közreműködött: Váradi Szabolcs.

Nagyon sok erős élményem kapcsolódik Hajdu Szabolcs filmjeihez még a blogom előtti időszakból, emlékszem, amikor még az alkalmilag megnyílt Átrium moziba siettem a Tamará-ra, és azóta - több, mint 20 éve - célzottan figyelem a pályáját. A néhány napja bemutatott Bobby-ra is odasiettem, a második előadás kapcsán írom le benyomásaimat. 

Az előadás közel másfél óra – szünet nincs.

Legközelebbi alkalmak a B32-ben: 2026. február 19., 20., 21. - jegyek még vannak.

A prózai előadások után emlegetném a zenéseket is, amelyek részemről elsősorban operákat és koncerteket jelentenek, elvétve egy-egy musical előadást is. Az itt említett előadások egy részéről már a 2024-25-ös évadértékelőben is említést tettem.

Állójegyes mezei nézők, akik a Royal Albert Hall előtt a BFZ-koncertre vártak - összesen minimum 4+1,5 órát

Válság ide vagy oda, a legörömtelibb tevékenység összeszedni a legemlékezetesebb előadásokat, amelyeket a legszívesebben ajánlok újra meg újra - ennek megfelelően nehezemre esik lezárni 2025-öt, pedig közben már 16 januári előadást láttam.

Ami miatt érdemes ilyen listát írni: a repertoárjátszásnak köszönhetően a legtöbb produkció még mindig műsoron marad két-három évig, ha tehetitek, nézzétek meg őket, játszhassák őket minél tovább. (Kommentben hozzáfűzhető kiegészítés, sőt akár ellenvélemény is!)

Ami jó hír: ez az évértékelés nem lesz hatrészes, mint a 2024-25-ös évadértékelő - most egy prózai és egy zenés összefoglalóra korlátozom magam. (Néhány tavaszi előadás ismételt emlegetése csak azt jelenti, hogy még mindig legjobb élményként gondolok rájuk vissza.)

Örkény Színház - Anyegin - Erdős Lili és Ficza István fotó: Horváth Judit

A főpróba óta már túl sok idő telt el, eddig folyamatosan halogattam ezen ajánló kiposztolását, mondván: úgyis mindenki ír róla a Katona miatt (1.) és a "kis Vidnyánszky" miatt is (2.), igazából nincs is szükség ajánlóra, hiszen minden jegy elkel azonnal (3.). A késlekedés közben viszont sem a némacsend emléke nem halványult,és a véleményem sem változott: továbbra is az évad egyik (talán a legnagyobb) csúcsteljesítményének tűnik ez az összetett, gyönyörű előadás, amely láthatóan a rendező fájdalmából született, és amelynek ennél elegánsabban és erőteljesebben nem is lehetne hangot adni. Remélem, hogy nem hagyta ki az apa sem, akit ez az előadás megszólít.

Mivel nekem ez 2025 legjobb rendezése, és emiatt a befejezetlen poszt miatt halogattam az évértékelő kiposztolását is - most már kiteszem ezt a töredéket, leginkább nyomhagyásnak.

Remélem, hogy ez a némacsend eljut majd az Országos Színházi Találkozóra is, és egy vagy több kritikus díjat is begyűjt, és hosszú éveken át műsoron marad.

Erre az előadásra mondom azt, hogy kellemes szórakozás. Majdhogynem felhőtlen is, ha azt leszámítjuk, hogy mégis mindenféle viszontagságokról számolt be Borgula András, a Gólem Színház első és eddig utolsó húsz éve kapcsán.

Amit láthattunk: egyszemélyes stand up, nagyjából száz percben, sok anekdotával és néhány kivetített fotóval és filmrészlettel.

Vannak önmagában is elég meggyőző színlapok, amelyeken „mindenképp nézendő” színészek nevei szerepelnek - ilyen a Jurányi új bemutatójáé is.

Bagossy Júlia rendezte, Török-Illyés Orsolya a címszereplő – és már tovább sem kell olvasni, tudjuk, hogy ezt nem hagyhatjuk ki, még akkor sem, ha van korábbi emblematikus élményünk a darabbal kapcsolatban, amelyre még élesen emlékszünk (ld. Pelsőczy Réka alakítása Székely Kriszta 2014-es rendezésében).  

Az előadás szövegét Fábri Péter fordítása alapján a rendező készítette, Törley-Havas Sára dramaturg közreműködésével. Az előadás másfél óra szünet nélkül.

Marlene és Petra: Martinkovics Máté és Török-Illyés Orsolya