Mezei néző

Az előadás napján veszett oda egy készre írt bejegyzésem (A Bernhardi-ügy). Azóta újraírtam és az élet kárpótolt a jelentős időveszteségért, többek között éppen ezzel a gödöllői kastély barokk színházában tartott vígoperával. Az Operaházon kívül tartott bemutató a sikertörténetek közé tartozik: Toronykőy Attila rendezése azt adja, amit ígért: két és fél óra kellemes szórakozást, jó énekesekkel.

Ma az ELTE és a Belcanto Opera-Barátok Magyarországi Társasága jóvoltából Kolonits Klára 21,5 évvel pályakezdése után megünnepelhette az Jogi Kar impozáns dísztermében pályakezdésének huszadik évfordulóját. A két részes program egészen biztos, hogy számára is örök emlék lesz - már csak azért is, mert elég ritkán történhet meg egy énekessel, hogy kollégája-partnere a kezdés előtt 45 perccel mondja le a fellépést, mégpedig betegségre hivatkozva. De jött a deus ex machina: Clementis Tamás, a koncert szervezője (a Társaság elnöke) és egyik fellépője ennyi idő alatt is talált helyettes tenoristát, Balczó Péter személyében, aki Fekete Attilát méltóképpen pótolni is tudta.

Kilenc előadás:

Tizenkét opció vasárnapra, a Poppea megkoronázásán kívül, amely "utolsó esély":

Tegnap igazán szerencsés napom volt, két jól sikerült előadás megtekintésén túl is (a másik a Rejtélyes viszonyok), ha azt leszámítom, hogy A Bernhardi-ügyről írt TELJESEN KÉSZ szövegemet két és fél óra munka után a mentéskor a legutolsó betűig elnyelte a blog.hu. Ez viszont már ma hajnalban történt, semmi köze a csütörtökömhöz, úgy döntöttem. Most tehát ismét nekifutok.

Eric-Emmanuel Schmitt darabját 1999 januárjában mutatták be a Játékszínben Makk Károly rendezésében Huszti Péter és Rátóti Zoltán kettősével, amely előadást hét nappal a bemutató után meg is néztem saját nyilvántartásom szerint. Sajnálattal kell átélnem most azt, hogy ennek ellenére nyom nélkül kiesett. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem is zavarhatta meg a Rózsavölgyi Szalon és a Vörösmarty Színház által közösen készített újabb színrevitel élvezetét. Ugyan a történet bombasztikus, de akárhogy ítéljük is meg, nem lehet elmenni a jelenlegi előadás két színészének egészen kiemelkedő, szuggesztív játéka mellett, amelyet a rendező Kolosi István is támogatott. Hirtling István és Lábodi Ádám számára egyformán jó lehetőség ez a darab és a sajtóbemutató után szinte biztosra vehető, hogy egy szép hosszú, feltétlenül több éves széria áll előttük.

Tizenhárom előadás - nagyon erős szombat:

A címbeli minősítés természetesen a karakternek szól. Baráth Emőke igazi háromdimenziós Poppeát formál, aki úgy hazudik (és tettet), mint a vízfolyás,mindenkit megtéveszt, csak mi nézők tudjuk, hogy egy szavát se lehet elhinni. És ez a rendkívül ellenszenves, számító "legálnokabb" (perfidissima) nőcske az, aki elszereti a feleségétől a római császárt, Neronét. Adott egy véreskezű zsarnok, akinek axiómája: "aki azt teheti, amit akar, annak mindig igaza van" és ez az érdek-nő és Monteverdinél ők kapják mégis a zeneirodalom egyik legszebb szerelmi kettősét.Van igazság a Nap alatt?

Tíz előadás:

Nyári bemutató volt a Szkéné, a MASZK Egyesület és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója, amely ősszel beköltözött a Szkénébe. Olyan nagyon ezt még nem lehetett észlelni, kevésszer játszhatták és az előadást látva egyértelműen nem a közönség érdektelensége, hanem egyeztetési okok miatt. Hátha az évad további részében több előadásra is sor fog kerülni, bízzunk benne.