Körbeküldve zártkörű hírlevélben 2012. jan. 26-án. Íme:
"Az igazgatóváltás miatt a mai nap búcsút intettem az Új Színháznak. Már a Váltságdíj is megviselt vasárnap, de A varázshegy véglegesen bizonyította, hogy nagy érték nem megy veszendőbe azzal, hogy lecserélik 13 év után Mártha Istvánt. Ha számot vetek, összesen öt igazán kiváló előadást nem láttam e hosszú idő alatt az Új Színházban. A mai annyira dögunalmas volt, hogy szokásomtól eltérően NYOMATÉKOSAN jelzem, hogy CSAK mazochistáknak ajánlom A varázshegyet, vagy olyannak, aki le akarja magát szoktatni a színházról végleg. Arra alkalmas az előadás. (Le kellene állni megint - gondoltam magamban.)
Én lassan nekilátok a februári programomat megtervezni és valószínűleg ennek köszönhetően jóval kevesebb előadást fogok a naptáramba beírni. ((((Azért is, mert lesz még 5 Mefistofele februárban és inkább azokra megyek újra. ))))
Vannak jobb sorsra érdemes színészek persze A varázshegyben is, de minthogy a regény lényege veszett oda (ahogy eszes emberek ezt borítékolhatják az előadás megtekintése nélkül is), nem igazán van értelme sem időt, sem pénzt fordítani arra, hogy személyesen erről meggyőződjetek. Néhány embert figyelmeztettem, hogy a Váltságdíjra se menjenek oda, nem hallgattak rám, beestek a csapdába és utólag jajgattak. Én most jelzem, ott a gödör - kerüljétek jó messzire el az Új Színház környékét is. Maradjatok az Andrássy út másik oldalán - ott az Opera. (Mondjuk a Mefistofele-n kívül idén még csak rossz előadást láttam ott is, vigyázni kell nagyon. Ez még a két évvel korábbi korszak maradványa, azóta más szelek fújnak arrafelé, szegény Kovalik pedig Münchenben tengődik , mint rendező és mint tanszékvezető egyetemi tanár - négy évre lekötve minden ideje. Biztos megjárta, hogy nekünk nem volt elég jó. Ott, Hannoverben és Berlinben lehet a munkáit még látni.)
Az Új Színház új vezetésének programja ennél a pillanatnyinál is nyavalyásabb, anélkül, hogy a politikai vonatkozásokról egyáltalán szót ejtenénk. Pedig ez utóbbiak teszik lényegében elfogadhatatlanná a váltást. Sose hittem volna, hogy össznépi sajnálat fogja övezni Mártha távozását, aki miatt Székely Gábor nem tudta folytatni a megkezdett munkát.
Tehát - egy helyszínnel kevesebb.
Ha nagyon odakívánkozhatnékotok van, akkor még a Don Carlos a legjobb előadás - ami a saját szintjükhöz képest valóban figyelemreméltó teljesítmény."
2013.márc.14. - A feltöltés ideje:
Eltelt a bejegyzés óta több mint egy év. Azon a bizonyos Varázshegyen tényleg jobban szenvedtem, mint egy átlagosan rossz előadáson. Fel nem merült, hogy elemezgessem az unalom forrását. Miután az előadás úgy is eltünt, nem nagy veszteség. A régi Új Színház néhány előadása átmentődött (a Don Carlos Székesfehárváron látható, amely valóban értékes) , de szerencsére A varázshegy nem. A Neptun brigáddal közös előadások pedig a Tháliában és a Szkénében élnek tovább.
Az viszont egy év után már egészen nyilvánvaló, hogy nagyon kis kör látogatja a mostani Újszínházat, kevesek tudták elfogadni. Azóta bezárták a Budapesti Kamarát, a Játékszínt - utóbbi magánszínházként újra nyitott más vezetéssel, részben átmentve embereket éppen az Új Színház és a Kamara köreiből. Erre az évadra pedig itt van a Nemzetiben lezajlott váltás. Utóbbi esetén jobb előadások mennek veszendőbe, de valamivel több esély van arra, hogy értékek is teremtődhetnek az új vezetés alatt majd. Hátha.
