Mezei néző

Ez a péntek különösen izgalmas lesz. Kilenc ajánlat. Én, ha tehetném, egyértelműen az Átriumban nézném meg a Mesterkurzust, László Zsolttal. (Székesfehérvári vendégjáték) Hátha lesz később is még.

Hét lehetőség csütörtökre:

Szerdára hat opció:

"Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély." - Idéztem ezt már a meglévő húsz Kékszakállú bejegyzésem egyikében. Most mielőtt a Galambos-féle operaházi rendezés számomra hetedik megtekintése után is nyilatkozom, mindet végigolvastam egy ülésben. Az előadásokról adott leírások jellemzően csalódottságot mutatnak, de helyenként némi fény is villan az alagút mélyéről. Egy ízben ( febr.25.) kifejeztem a reményemet, hogy hátha jön szcenírozott változat is hamarosan - és rá egy hétre ki is derült a műsorból, hogy most ősszel megint nézhető a sorozat. Most tessék, megkaptam azt, amit akartam - megnézhettem harmadszor is a várva várt előadást.

Keddi opciók, hatféle:

Eredetileg október 1-től szerettem volna a fonalat ismét felvenni, de most jutottam el arra a pontra, amikor nincs lemaradásom és valamennyi időm van ezekre a napi ajánlókra. Az évad elég intenzíven indult, én eddig 45 előadást láttam, és még alig melegedtünk bele. Továbbra is olyanokat sorolok fel, amelyeket én már láttam.

A hétfői lehetőségek közül néhány:

Gothár Péter ismét rendezett a Katonában, pontosabban annak a kamaratermében. Megközelítőleg nyolcvanan néztük meg Sarkadi Imre immár 55 éves drámáját, az Oszlopos Simeont. Mivel júniusban tartottak előbemutatót, ez már a hatodik előadás volt, a hivatalos premier másnapján. Kérdés, hogy aktuális-e még ez a Sarkadi darab, miközben 1960 óta annyi minden megváltozott körülöttünk, amióta először (1967-ben) színpadra került a Madáchban, Gábor Miklós főszereplésével.

A héten ez a második Orlai produkciós előadás, amit látok és ez is felhozott bennem személyes élményeket, nemcsak az  Egyasszony. Ez kevéssé rázott meg, hiszen bár két alkalommal voltunk életveszélyben egy  vietnami utazás alatt, de mindkettőt szerencsésen megúsztuk, sőt több mint fél éve a motorbaleset nyomait sem érzem többet, ezeket sikeresen feldolgoztam. (Erről a hónapról a blogomon egyedülálló módon 11 bejegyzés olvasható, akit Vietnam érdekel, ad némi támpontot.)

A halál gondolata, amely bármikor elérhet minket, teljesen logikusan merül fel az előadásban, hiszen az egyik főszereplő (Formán Bálint) behívót kap a vietnami háborúba és már a darab elejétől ott tornyosul felette saját halálának biztos tudata.

Szeptember végén az utóbbi években az autómentes naphoz kapcsolódva mindig voltak utcai események az Operaház előtt, bemutattak egyfelvonásosokat és kivetítettek nagyszínházi bemutatót is. Ebben az évben az időjárás miatt a meghirdetett három alkalomból csak egy lett megtartva. Mivel a határidős munkákkal legjobban agyonnyomott szombatom (szept. 19.) volt ez az egy, mind a négy betervezett programomat törölnöm kellett, délelőttől késő estig. Azóta is sajnáltam, hogy így kellett történnie. A mai nap után már kevésbé fogom.

Én mindössze 22 előadást írtam be novemberre. Ez nem sok. Miután átlagosan hat hetente van nagy előadás-dömping, a november annyira nem teng túl bemutatókkal. Rövid ajánló következik.