Mezei néző

Májusban még mód nyílik arra, hogy az év közben kihagyott előadásokat pótoljuk. Nekem is van egy régi adósságom, most már ha esik-ha fúj meg kell végre néznem a Karinthy Színházban a Nyitott ablakot (május 10-én), és most megint kitűzöm. Nem ez az egyetlen, és ahogy néztem, áprilisban a restanciáim közül túl sokat nem sikerült pótolni, de ilyenkor, amikor a következő havi táblázatomat készítem, mindig nagy bennem a lendület. Ismerek nem egy embert, aki ugyanígy előre beírja egy hónappal előre, hogy aznap mit néz, de - velem ellentétben - pontosan be is tartja a tervet. Én azt hiszem, erre nem lennék képes, de a körülmények is rendre keresztülhúzzák a számításaimat.

Most pedig jöjjön néhány javaslat, mi néz ki érdekesnek a Fidelio műsorát átlapozva.

Kilenc előadás:

Kilenc előadás:

14 előadás:

Szeretem a bejegyzések címét a szövegből kiválasztani még előadás közben, most is így tettem. Már csak itthon vettem észre, hogy az előadás szórólapján is épp ez a mondat szerepel kiemelten, így eléggé biztos, hogy az alkotók is az előadás kulcsmondatának szánták.

A Szókratész-történet lényege valóban ebben áll. Látunk egy olyan embert, aki vállalja önmagát, és még az élete megmentése - pontosabban, mivel senki nem lenne halhatatlan: meghosszabbítása - érdekében sem hajlandó változtatni megszokott tevékenységén (jelen esetben az emberek megfigyelésén és vizsgálatán), sőt még ennek a látszatát sem akarja kelteni. Akkor is kevés volt, ma is kevés az ilyen meg nem alkuvó ember, így nem csoda, hogy Szókratész története fennmaradt, az azóta eltelt majdnem 2500 év ellenére is. Nem ez volt az első koncepciós per, nem is az utolsó, csak nem minden áldozatnak sikerült ilyen méltósággal viselnie sorsát.

Platón 39 oldalnyi szövegét (Devecseri Gábor fordítását alapul véve) hetven percen át Makranczi Zalán mondta el szerda este a Spinozában, Röviden csak azt mondhatom, hogy igazi élmény ezt vele együtt átélni. Következő alkalom: április 22-én.

15 előadás és hozzá jön még a Védőbeszéd a Spinozában, Makranczi Zalán előadásában, amelyről írom is nemsokára a benyomásaimat. (Ez csak kétszer lesz az évadban már!) :

11 előadás:

Bejegyzés – második nekifutásra. Nemrég minden indok nélkül, miután a mentés gombra kattintottam, a félkész Don Carlosomat lenyelte a blog.hu, nem maradt belőle semmiféle korábbi verzió sem. Az elmúlt négy év alatt megjártam nem egyszer, mindig eldöntöm, hogy word dokumentumban írom, aztán bemásolom. Mindenkinek javaslom az elővigyázatosságot, aki hasonló tevékenységgel múlatja az idejét. Hat órája kezdtem ezzel dolgozni, az eső miatt „felszabadult a délután”, és most itt vagyok ismét a kiindulási ponton.

Tehát ismét:

Zágrábba jöttünk a tavaszi szünetben, baráti látogatásra. Ennek mellékhatásaként – ha egyszer épp műsoron volt – megnéztem a mindössze öt nappal korábban bemutatott Don Carlos harmadik előadását is. Éppen most, a végső simítások elvégzése közben is ez megy ma is (már kedden este), és lesz még egy utolsó április  22-én. Melegen ajánlom, ahogy magát a várost is.

Ez még véletlenül sem szakkritika, hanem egy színházi ajánló blog, sok személyes megjegyzésem van. De nem akarom senkinek az idejét rabolni, kiemelésekkel elkülönítem most is a megfelelő részeket (személyes bevezető, Zágráb-ajánló, korábbi tapasztalataim a Don Carlos kapcsán (két oldal így összesen), illetve végül-végre magáról az előadásról még hat - erre lehet számítani.

Kilenc előadás:

Hat előadás: