Mezei néző

Ezen a héten is elmondhatom, hogy az igazán nagyszerű győri Üvegcipő után sikerült még egy friss vidéki előadást megnézni. Pelsőczy Réka rendezése a kecskeméti kamaraszínházban még újdonságnak számít - menetideje: három óra egy szünettel.

Az, hogy miről szól majd a Büszkeség és balítélet sokaknak világos, mégis azt jósolom, hogy ez az előadás a legjobban azoknak fog tetszeni, akiknek alig van háttérismerete Jane Austen regénye és filmfeldolgozásai kapcsán. Az előadás játékos formanyelve azt sugallta, hogy leginkább a gimnazista korosztályt célozta meg az alkotói csapat.

Mr. Darcy és Elizabeth: Orth Péter és Kovács Panka

Második éve üzemel a Vígszínház negyedik játszóhelye, a Víg Szalon, amelynek egyik különlegessége Radnay Csilla önálló zenés színházi dalestje. Hetven perc, szünet nélkül, angol nyelven – felirattal, felejthetetlenül.

(Kedves Cs.K., köszönet a meghívásért! – teljesen megértem, hogy minden eddigi Sommerreisé-t megnéztél eddig, már csak nyolcat kell aludnod a következőig!)

Jó sok nézőt boldoggá tesz majd ez Az üvegcipő, amely láthatóan Molnár Ferenc szövegéhez és szerzői utasításaihoz igazodva készült – nagy rendezői alázattal és ideális szereposztásban. Kelemen József rendezésében működik a szerző receptje: a szerelem elsöpri a józanságot és a kiszámítható rendet, nem a papírforma válik majd be: Sipos Lajos bútorrajzoló élete sem az „ingujj, szappan, törülköző” - sorrendjéről fog szólni.

Miután már 42 korábbi bemutatója volt ennek a 102 éve írt Molnár-darabnak, a történetet ismertnek veszem – akinek nem az, annak eggyel több oka van arra, hogy sürgősen Győrbe utazzon és ebben a verzióban nézze meg.

Három felvonás, két szünettel, 190 perc időigénnyel. (Utazással együtt összesen kilenc órát fordítottam a megnézésre, egyértelműen megérte – mindenkit csak biztatni tudok, hogy ajándékozza meg magát egy kellemes győri kiruccanással az előadás apropóján.)

Ungvári István és Buvári Lilla - Sipos Lajos és Irma

Útra indul a napló, és egyre többen lesznek, akik már olvasás után fogják látni az előadást - sokfelé az országban és a határokon is túl... - Ez jutott eszembe azonnal az előadás után, ennek lehet és kell is örülni. És milyen boldog lenne most a szerző, ha még megérte volna.

Örömteli esemény, hogy újabb előadást készített Fullajtár Andrea abból a naplóból, amelyet nagyanyja, Galló Olga írt és saját életében csak erősen szűkített formában tudott megjelentetni. A Tíz hónap Babilon azóta megjelent a Tények és tanúk sorozatban, most már könnyen hozzáférhető, de az unoka saját előadásában nemcsak ebből válogatott Solt Róbert dramaturg segítségével, de a naplóhoz kapcsolódó levelezésből is.

Ha van előadás, amely előtt nem árt tájékozódni, ez az. 

Egy hete láttam a Karaván Színházban az alábbi plakát ismeretében, és azóta gondolkodom rajta folyamatosan.

Figyelem, már nagyon a végéhez közeledik a 2023-ban bemutatott Medea gyermekei projekt élete, de még  kettő biztosan lesz: február 23-án  és március 16-án és jelenleg van is rájuk jegy. Ez szinte hihetetlen, ha a Jurányi nagy színházterme előtt hosszan elnyújtózó sorra visszagondolok. 

Az elmúlt két évadban sokszor beírtam a naptáramba a címet, de valami mindig közbejött, most viszont a vége előtt egy ereje teljében búcsúzó előadásról írhatok elsősorban nyomhagyás céljából ajánlót.

Pataki Szilvia Blaha-estje után - az évfordulónak köszönhetően - másnap is találkoztam Blaha Lujzával, de nem volt egyedül...

Fodor Annamária számára Blaha Lujza elsősorban inspirációs forrás, apropó arra, hogy a "nagy színésznőség"-ről általában is elgondolkodjon, további legendás színésznők leveleit, naplójegyzeteit elénk tárja és saját magát is elhelyezze ebben a társaságban, ahová oda is tartozik.

Az előadás másfél óra, szünet nélkül. Legközelebb a B32-ben látható, március 23-án!

Ha Lengyel Ferenc és Pataki Szilvia neve együtt merül fel, szükségszerűen eszünkbe juthat az a néhány évvel korábbi Karády-est, az Ópiumkeringő, amelyet együtt hoztak létre és annyira megérdemelte volna, hogy még azóta is folyamatosan műsoron legyen. Erre gondolva, felfokozott érdeklődéssel vártam a Blaha Lujza halálának századik évfordulójára időzített premiert is - feltételeztem, hogy ez is nagyban fog építeni Pataki Szilvia nagyszerű hangi adottságaira.

Ez így is történt. A Lengyel Ferenc által írt és Rátóti Zoltán által rendezett előadás 65 perces, szünet nélküli - alkalmas arra, hogy átgondoljuk, hogy mit is jelent számunkra a híres színésznő és magyar nóták részleteit is hallhattuk cimbalomkísérettel. Dramaturgként közreműködött: Váradi Szabolcs.

Nagyon sok erős élményem kapcsolódik Hajdu Szabolcs filmjeihez még a blogom előtti időszakból, emlékszem, amikor még az alkalmilag megnyílt Átrium moziba siettem a Tamará-ra, és azóta - több, mint 20 éve - célzottan figyelem a pályáját. A néhány napja bemutatott Bobby-ra is odasiettem, a második előadás kapcsán írom le benyomásaimat. 

Az előadás közel másfél óra – szünet nincs.

Legközelebbi alkalmak a B32-ben: 2026. február 19., 20., 21. - jegyek még vannak.

A prózai előadások után emlegetném a zenéseket is, amelyek részemről elsősorban operákat és koncerteket jelentenek, elvétve egy-egy musical előadást is. Az itt említett előadások egy részéről már a 2024-25-ös évadértékelőben is említést tettem.

Állójegyes mezei nézők, akik a Royal Albert Hall előtt a BFZ-koncertre vártak - összesen minimum 4+1,5 órát