Mezei néző

Az egészen friss Stravinsky-operán (A kéjenc útja) kívül további négy opciót tudok ajánlani erre a csütörtökre. Hacsak nem akar valaki netán Máté passiót nézni a MüPá-ban, ennyivel a húsvéti ünnepek előtt...

Négy előadás jutna eszembe erre a napra azok közül, amelyeket már láttam. (Mellesleg a jóhírű Lear király is jön Székesfehérvárról a Vígbe és ez azért csábító...)

Jónak néz ki nemcsak ez a kedd, de az egész hét is. Én a magam részéről megpróbálok eljutni az Operaház tegnapi bemutatójának második előadásra, A kéjenc útjára és ha minden jól megy, egyből utána le is írom a friss benyomásaimat.
Felsorolok ezen kívül további öt előadást, amelyek nekem beváltak és mind műsoron vannak éppen holnap.

Deja vu érzésem volt azonnal az előadás elején - emlékszem, hogy hasonló mondatokat ugyanígy egy stúdió padlóján elhelyezett párnán hallgattam. Novák Eszter rendezte az előadást. Tóth Ildikó is szerepelt benne. De az, hogy a tatabányaiak vendégjátékát pontosan hol láttam, az egészen kiesett. A történetek közül voltak olyanok, amelyek megmaradtak és előjöttek menet közben. Eltelt tíz év, és én megint Kárpáti Péter A negyedik kapuját néztem. Ma este, a Jurányiban.

A "mi a kedvenc operád" kérdésre éveken át válaszoltam megingás nélkül azt, hogy a Turandot. Később időről időre megnéztem ezt a még most is futó Kovalik rendezést, nem számoltam össze, hogy hányszor. Legutóbb majdnem két éve, amikor mindhárom gyermekemet elvittem. Most egyedül mentem, és kifejezetten azért, hogy a három minisztert új felállásban (Kelemen Zoltán, Horváth István, Kiss Péter) megnézzem magamnak. Micsoda meglepetés - ezt az előadást sikerült éppen e miniszterek szemszögéből nézni. A Kovalik rendezésben sokkal fontosabbak. Az eredeti koncepciótól eltérő szerepet szán nekik, sokkal inkább kiindulva a realitásokból, mint a Puccini által megzenésített mesés történetből.

2013 novemberében azért mentem Rigolettót nézni, mert a lányom még nem látta korábban. Az előadás összességében nem csinált kedvet az újranézéshez, egy-egy jó énekesi teljesítményt lehetett nyugtázni, de hatni nem igazán hatott rám. Viszont messze kiemelkedett a mezőnyből az általam a Kovalik-Maraton (2006) óta már számon tartott Gábor Géza, aki az első olyan énekes volt "az én praxisomban", aki egészen nyilvánvalóan főszerepet csinált a bérgyilkosból. Ez a tavaly novemberi este róla szólt. Ez az alakítás hozzájárult két másik novemberi eseménnyel együtt ahhoz, hogy a tavalyi évben végül talán éppen száz operaelőadást tekintettem meg. Ehhez hasonló elhajlás korábban nem volt rám jellemző. Idén jóval nehezebb volt az előadást beilleszteni a napirendembe, viszont nem volt kérdéses, hogy nem maradhat megtekintés nélkül Sparafucile most sem.

Hétfői naphoz képest különösen figyelemre méltó a holnapi. Ritka nagy a választék, szokatlanul.
Viszont: a holnapi SItcom, az operavizsga a Zeneakadémián el fog maradni! Csak pénteken nézhető. (Mondanom sem kell, hogy azt én éppen holnap szerettem volna nézni.)

Nem kis kaland egy alternatív színház részéről "nagy történelmi lovagdrámára" vállalkozni, mikor nincsenek megfelelő keretek a látványos kiállításhoz, ki kell húzni a darabban szereplő tömegjelenetet, muszáj a kisebb szerepeket ugyanarra a színészre osztani. Gondolni sem lehet arra, hogy hasonlóan impozánsan lehessen megszólaltatni a Jurányi Inkubátorházban mindössze száz néző előtt Heinrich von Kleist  1808-ban írt romantikus színművét, mint teszem azt, 1994-ben a Vígszínházban. De ezt mind tudjuk előre, és nem is várunk semmi hasonlót. Amit igen, hogy a darab szelleme jusson el hozzánk nézőkhöz. Eljut. Jó élmény A heillbronni Katica most is, bár a szerző által beígért happy end-élmény azért elmarad.

Vannak esetek, amikor egy-egy előadás az utolsó pillanatban kerül be a programomba. A csütörtök a szabad napom és hetek óta azt terveztem, hogy megnézem A kéjenc útjának főpróbáját az Operaházban. Miután előző éjszaka egészen véletlenül a tudomásomra jutott, hogy a Ház kiváló basszistája, az általam jó ideje viszonylag szorosan nyomon követett Gábor Géza fellép a Kolibriben, gyorsan programot váltottam. Nem bántam meg. (Mondanám, hogy nézzétek meg, ezért is írom a blogot, AJÁNLÓnak - néha lebeszélőnek -, de az előadás havonta egyszer van kitűzve, rendszerint hétköznap délelőtt, a 7-10 éveseknek. Akinek viszont harmadikos-ötödikes osztálya van, és olvassa ezeket a sorokat, azokat erősen bátorítanám arra, hogy adja meg ezeknek a gyerekeknek a jó színházi élmény esélyét. Legközelebb: február 2-án, hétfőn délelőtt.

Erre a napra tíz előadást találtam, amelyik mind érdemes a figyelemre. Amióta - két hete - erre a célra átnézem a műsort, még egyszer sem láttam ekkora választékot és hasonló a helyzet a hétfői nappal is. Az, hogy ki mit válasszon ebből, feltéve, ha van ideje, már erősen függ attól, hogy éppen milyen hangulatban van, mire vágyna. DE van jó színház Pesten, ezeket az előadásokat én mind szerettem.