Mezei néző

Ezen a szombaton, aki színházba akar menni, elég változatos programra talál. Néhány lehetőség:

Mindenki a cím alapján beindíthatja a fantáziáját. A nagyjából 90 perces előadásból 87 perc szólt a negyven betöltésének hátrányairól, de azért a zárlatban 3 percben kaptunk némi biztatást is, hogy legyen erőnk azért még hazamenni az előadás után...Közben eleget lehetett nevetni is.

Hat ajánlat következik:

Az idei pesti szezon egyetlen Kékszakállút sem ajánl fel, sem szcenírozottat, mint a szörnyűséges "függönyös" rendezés volt legutóbb, sem koncertszerűt, (tavaly tavasszal egy ilyet legalább láthattunk).

A nyár folyamán erősen foglalkoztatott a darab, másra se vágytam Vietnamban, mint éppen egy igazán jó Kékszakállú-előadásra. És lám, öt hónap sem telt bele, és nézhettem egyet, sőt a múlt hétvégén ismét. (Néha az ember álmai teljesülnek és mégsem csalódik.) Az utóbbi élményről lesz most szó e bejegyzésben, fókuszban egy IGAZI Kékszakállúval, Cser Krisztiánnal. (Milánóról, az utazás személyes vonatkozásairól készült egy másik írás. ) Mindenki, aki továbbkattintani készül, hat oldalra számítson - két koncertről. Amíg írtam, olyan volt, mintha még tartana az élmény - nem akartam gyorsan túl lenni rajta. Másik Kékszakállú pedig nincs a láthatáron.

Még mindig írom a hétvégi koncertélményemet, még mindig támadnak új megjegyezni valóim, de ma éjszaka következik a lezárás....Addig itt a csütörtökre szóló néhány ötletem.

Mi lesz holnap a pesti színházakban?

Ezt a bejegyzést azokra gondolva írom, akik a Vietnamról és a kémiai olimpiáról szóló tíz írásomat is követték. Vagy személyem iránti érdeklődésből, vagy azért, mert utazni is szeretnek, nem csak színházba járni.Akit csak a színház érdekel, azoknak ezt kevéssé izgalmas, érintőlegesen szó lesz ugyan egy a Scalaban tett látogatásról (hangolón voltam, amely egy későbbi premierre készített elő). Akik gondolnak arra, hogy az expora kilátogatnak Milánóba, és még nem voltak, talán azoknak is érdekes lehet. (ugrás a 3. pontra!)  Akinek további kérdései lennének, szívesen válaszolok. Itt ebben a bejegyzésben egyedül arról nem lesz szó, amely a kiutazásom apropóját adta: Cser Krisztián igazán izgalmas Kékszakállú-variációiról külön bejegyzés íródott. Itt mindössze a személyes vonatkozásokat taglalom az előadás kapcsán, miért mentem, mit csináltam és milyen nagy megvilágosodás ért. Az előadás elemzéséért a másik bejegyzésre kell majd kattintani.

Tavaly februárban írtam utoljára - két haiku formájában - a blogom célkitűzéseiről (három is van). Úgy néz ki, hogy a február közepe inspirál és ilyenkor szoktam átgondolni, hogy mit is akarok, merre tartok. Most is így történt, ez a hétvége módot adott erre. Akit érdekel, pár sort itt elolvashat a témáról. (Nem szívesen terhelném meg sem a milánói bejegyzést, sem a Kékszakállúról szólót ezzel, elég hosszúak lesznek azok enélkül is.)

Kedden, azaz holnap én Hábetler Andrást és Herczenik Annát nézek a Spinozában (Frida), aki gondolja, csatlakozhat. Van további két ötletem, ha valakinek ez nem felel meg:

Zsótér Sándor új premierjének (Brand) lesz ezen a napon is előadása, Pintér Béláéknak pedig újabb Bárki bármikor az Átriumban. Ezen kívül csak két más ötletem van, de úgyis csak egy helyre lehet menni, így akár elég is lehet: