Mezei néző

A szinhaziadattar.hu 24 bemutatót tart nyilván a Hoffmann meséiből, ezek közül elég kevés a pesti. Az Operaház 1990 decemberében vette elő. (Az adattár sajnos azt nem tartja nyilván, hogy meddig van műsoron valami, így csak találgatni lehet, hogy mikor lehetett legutoljára ezt az operát látni.) Nekem üdítő élmény volt most is a darabbal való találkozás.

Ha valaki csak az előadás címét hallja, akkor akár azt is hiheti, hogy azokról a szektásokról lesz majd szó, akik el tudják képzelni, hogy táplálkozás nélkül, pusztán a fény energiájával is életben tarthatják magukat. Nem új ez a gondolat, és annyira nincsenek is kevesen, akik lehetségesnek tartják. Ha a színház szórólapját elolvassuk, akkor viszont egyértelmű, hogy mindössze átvitt értelemben használja Gorkij "A nap fiai" című drámájának fordító-dramaturgja, Radnai Annamária a fogalmat, azoknak az embereknek a jellemzésére, akik "a szellemi táplálék fensőbbségét hirdetik", világjobbító szándékkal rendelkeznek, kusza szerelmi viszonyokba bonyolódnak, miközben valójában nem sok jót tesznek a közvetlen közelükben élőkkel. Ennyi előismerettel ültem be az előadásra, pontosan két hete immár. Maradandó élmény volt, azóta is folyamatosan foglalkoztatott.

Ezen a napon indul el az Átriumban a Parasztopera-fesztivál. Ezen kívül további négy tipp:

Eredetileg azt terveztem, hogy egyetlen bejegyzésben kiemelem a megnézett négy Primavera-előadás csúcspontjait, azaz nem írok mindről külön. A kolozsváriak Bizáncát megtekintve egészen indokolt volt ez a koncepció, mivel ha ajánlanék is egy ilyen produkciót, úgysem lenne megnézhető többet, másrészt az előadás kevéssé hatott rám. Nehéz lenne megmondani, hogy miért, mert Selmeczi György zenéje nem volt kellemetlen, sőt, de az egész nekem együtt nem működött mégsem. (Azt nem említem szempontnak, hogy ki olvasna el arról négy oldalt, amikor nézni is alig jöttek. Ha erre gondolnék szinte csak a független előadásokról és Alföldi rendezéseiről írnék, mert azt olvassák el a legtöbben.)

Ma a miskolciak Rigolettóját nézve (rendezte: Szőcs Artúr) viszont azt kellett megállapítanom, hogy ebben több olyan mozzanat is volt, amely figyelmet érdemel. Nem árulok zsákbamacskát: döntően Kolonits Klára laudációja következik, ugyanis olyan mértékben túlragyogta az egész mezőnyt, hogy számomra az előadás egyértelműen Gildáról szólt a mai napon. Az ő története elevenedett meg, az vált érdekessé. Az opera és a színház már csak ilyen: farkastörvények uralkodnak. Azzal KELL mennünk, akinek erősebb a jelenléte vagy-és jelentősebb az énekesi teljesítménye.

A pécsiek Don Giovannijával zárul a Primavera fesztivál, a Faust II. bemutatója lesz a Katonában. Ezeken kívül nekem mindössze három tippem van.

Szombaton tart még a Primavera fesztivál (szegedi előadás lesz az Erkelben, a Hoffmann meséi), a MITEM, sőt a Katona két estés Faustjának első bemutatójára is sor kerül. És még:

Lezárult a Figaro házasságának első sorozata és sikerült mind az öt alkalomra eljutni. Számomra ismét beigazolódott, hogy feltétlenül érdemes és tanulságos néha egy szereposztás minden előadását nézni, mert egész más benyomást keltenek együtt. Néhány szereplő változtatásai kihatottak az egész előadás atmoszférájára. A kis finomságokat, apró rezdüléseket az újranézések során vehettük észre. Ráadásul most az első két előadáshoz képest nem apró, hanem a darab üzenetét döntően megváltoztató különbségeket észleltem.

Pénteken én a miskolciak Rigolettóját nézem az Erkelben. De van alternatíva, ha valaki erre nem vágyna. Négy tipp következik.

Nekem a május rendszerint - most is - a korábban elmaradt előadások pótlásáról szól, ilyenkor ébredek rá, hogy mi az amit "feltétlenül" nézni kellett volna, de elmulasztottam, másrészt az évek óta hagyománnyá vált opera-fesztiválról, amely a pótlási folyamatot le is fékezi. Egyre nehezebb beülni egy zárt nézőtérre, de a frissen összeállított naptáram szerint jó ha 1-1 napom marad szabadon. Színházak szerint haladva kiemelem most is az újdonságokat, amelyek számomra jó választásnak tűnnek.

Főpróbán láttam az előadást, április 12-én, tehát még ha terveztem volna kritika írását (de nem: ez egy blog!), akkor is csak ajánló lehetne emiatt belőle, hiszen az előadás elvileg akkor még nem volt kész. Az én benyomásaim szerint már "nem lógtak belőle fércek" már akkor sem. Mivel zenés darabról volt szó, bábokkal is kiegészítve már ebben a stádiumban is precízen működnie kellett mindennek. És működött is. Aki szereti a Kabarét és-vagy Alföldi Róbert színházi világát, annak nincs mese, mennie kell a Bábszínházba akkor is, ha úgy érzi, hogy az csak a gyerekeknek van kitalálva. NEM! Ez az előadás pláne nem való igazán fiataloknak, részben éjszakai mulatóhelyen, prostituáltak között játszódik. Érdemes komolyan venni a 18-as karikát. (Vagy legalább: aki nem veszi komolyan, utólag ne panaszkodjon az előadás hangvétele és nyelvezete miatt.)