Mezei néző

Hat előadást javasolok erre az estére, miközben én sok év után remélhetőleg ismét Kaposváron megyek és a Gördülő Figarót nézem, Hábetler András rendezését. (A múlt heti előadásról kimerítő beszámoló olvasható már és erről is lesz talán egy visszafogottabb, ha minden jól megy.)

Mindössze négy előadás :

Kilenc előadás január utolsó előtti napjára:

Hat előadás:

Hábetler András invenciózus rendezésének második előadása Győrbe gördült, álomszereposztással, köztük egyetlen új beállóval – Cherubino szerepében Kun Ágnes Annával.

Három új tényező volt az előadásban, az új beállón kívül, az új város – új közönség (na jó, minden előadás közönsége egészen más, de most még jobban ki is emelődik ez a mozzanat, hiszen a rendező maga is nagyobb fontosságot tulajdonít nekünk, akiknek játszik) és a mikroportok.

Tíz előadás és az Óbudai Társaskörben operaest lesz:

Akkor jó egy előadás, ha másként – jobb állapotban – lépünk ki a színházból, mint ahogy betettük a lábunkat. Erre gondoltam és arra minden képzeletet felülmúló boldogságra, amely elöntött, amikor kiderült, hogy Bruno Maderna darabja, amelyet Petronius Satyriconjából írt mindössze egy órával a kezdés után véget ért és mégsem kellett szégyen szemre feladni és hazamenni a szünetben. Közben átértékelődött néhány korábbi előadás is, amelyekhez szerencsém volt. Keveset tudnék mondani ebből az évadból, amely ennyire untatott volna.

Négy előadás:

Megnéztem az első kettőt a nyolc előadásból álló Leander-sorozatból az Erkel Színházban. Más-más gondolatokat ébresztettek, igyekszem mégis egy bejegyezésben összefoglalni a benyomásaimat. Hat oldalt fog átfutni, aki belevág – az énekesek neveit praktikus okokból kiemeltem.

Nyolc előadás: