Mezei néző

11 előadás:

Billy Van Zandt és Jane Milmore megcsalási története off-Broadway komédia, amely a színlap alapján "egy nagy lebukás szimfóniája, e-mailekben, telefonokon és csevegő-programokon" előadva, ráadásul ott van még az is, hogy "valós történet, valós e-mailekből", illetve magában a szövegben is benne van egy kijelentés: "mindenki ezt csinálja". Az irodalom és a körülöttünk lévő emberek sztorijai egyaránt tele vannak hasonló esetekkel, amelyekből úgy tűnik, hogy az ember nem kifejezetten monogámiára teremtett lény, és ebből alakul ki a rengeteg bonyodalom, amelyeknek sok előnye nincs, de jó vígjátéki alapanyagnak - benne a hazudozó-mentegetőző férj, a hiszékeny feleség, a jóakaratú barátok, akik vagy beavatkoznak, vagy hallgatva figyelik az eseményeket, illetve a csábító harmadik.

Délelőtt, amikor elkezdett havazni, azonnal az jutott eszembe, hogy mennyire jó lesz majd este a Jurányiba menet-jövet átvágni a behavazott Váron. Ez nem jött be, mindössze foltokban volt jeges az út, viszont egy, a Dumaszínházra jellemzően szórakoztató előadást láthattam a Kamarateremben, négy színészre építve, eszköztelenül, ahogy én szeretem.

Kilenc előadás:

A Katona repertoárjára gyakran kerül olyan előadás, amelyik korunk legégetőbb és frissen aktuálissá vált problémáihoz szól hozzá. Nem ez az első, amely biztonságérzetünk teljes vagy részleges megszűnéséről beszél és a terrorrizmus témáját feszegeti, ott volt már Nordost 2011-es bemutatója is (benne Fullajtár Andreával) . Persze tudatosíthatnánk magunkban, hogy a korábbi történelmi korokban még kiszolgáltatottabbak voltak az emberek és még rosszabb a közbiztonság, csak talán túlságosan is el vagyunk kényeztetve és valami miatt azt hisszük, hogy a nyugalom az élet alapszolgáltatása kell, hogy legyen. Mégis vannak rendkívüli események, amelyek nemcsak felkavarnak minket, de ketté is törik hétköznapi életünket - ilyenek a terrorista merényletek is, köztük a repülőgép eltérítések. Egy ilyen történetről szól a Terror című előadás.

Tíz előadás:

Pontosan egy évvel ezelőtt is a Müpában kezdtem az évet, Fischer Ádám hagyományos Teremtés-koncertjével. Azóta ezt a kedvenc darabomat májusban a Zeneakadémián és augusztusban Pannonhalmán is láttam. Idén az élmény megduplázása mellett döntöttem, "célközönség korú" fiammal az esti előadás előtt megnéztem a délutáni matinét is, a gyerekeknek optimalizált keresztmetszet-beavatót. Mindkettőről néhány benyomás - még véletlenül sem zenekritika - következik.

Nyolc előadás:

Zavarba ejtett a Katona Minden jó, ha a vége jó című előadása, amelyet a júniusi bemutató után féléves csúszással tudtam beiktatni a programomba. Azóta ugyan hallottam néhány véleményt, de azokból is inkább a bizonytalanság és helyenként a negatív benyomások jöttek le, és ugyan ezek némileg felkészítettek az előadásra, bennem is hasonló kételyek kezdtek gomolyogni, de nem hagyták magukat nagyon megfogalmazni - az események (más színházi esték) egyébként is elsodortak...(Azért az előadás másnapján egy drámaórát eltöltöttem a látottak elemzésével.)

Hat előadás: