Mezei néző

Tíz előadás:

Ez egy színházi előadásokkal foglalkozó blog, amelyen az utóbbi két évbe egyre több operaelőadásokról szóló poszt is keletkezett, tekintve, hogy elkezdtem néhány énekes megfigyelésével behatóbban foglalkozni. A tavalyi 145 ilyen írás akár fel is tűnhetett. Minél több előadást néztem, annál nagyobb kedvem lett hozzá, és egyre több ember került a látóterembe, a lavina beindult...E folyamat erősödését az utóbbi időben csak az idei évad számomra kevésbé kedvező opera-műsora állította meg.

Aki megnézi az utóbbi két hónap bejegyzéseit, láthatja, hogy lényegében visszaálltam a prózai vonalra, de azért mégis vannak azok az énekesek, akik miatt nemhogy operára, de a profilomba nemigen illeszkedő koncertekre is eljárok. Sajnos, akármilyen bűvészmutatvánnyal próbálkoznék, színházi megközelítésből koncertekről írni nemigen lehet, ez is itt most nem lehet más, mint rövid ajánló, biztatás arra, hogy a hozzám hasonló mezei nézők-koncertlátogatók, akik ha eléjük raknának egy kottát, garantáltan nem tudnák felismerni-elénekelni-eljátszani mégis szedjék össze magukat, tanulmányozzák át havonta a Koncertkalendáriumot is a Müpa és a Zeneakadémia programjain túl, és menjenek élő zenét hallgatni. Ráadásul szinte minden napra adódnak ingyenes templomi koncertek is, amelyeken úgyszintén jobbnál jobb zenészeket láthatnánk.

Duncan Macmillan jegyzett brit drámaíró 2011-ben bemutatott kétszemélyes színművét (Lungs) vette elő a Katona, és mutatta be a Sufniban. Ismét egy olyan nálunk ismeretlen darab, amely az embereket élénken foglalkoztató kérdésekről szól (lsd. környezetszennyezés, túlnépesedés, a nyugati "civilizált" ember miként reagáljon erre) és két színésznak ad jó lehetőséget, miközben nincs nagy kiállítási költsége és ami szintén tényező: nem kell további öt-hat színésznek kisebb szerepekben "statisztálnia" hozzá. Ennél több érv nem is kellhetett a bemutatásához.

Dragomán György második drámáját mutatta be a negyedéves színművész osztály Máté Gábor rendezésében tegnap a Padláson. Én a vasárnap délutáni második előadást néztem, erről tudok beszámolni.

10 előadás:

Szokás szerint telt házat vonzott a MET-élő közvetítése a Fesztivál Színházba, és majdnem mindenki végig is ülte a két félórás szünettel játszott cseh operát, egészen este 11-ig. Mary Zimmermann új rendezésében kiváló énekesekkel a lehető leghagyományosabb stílusú Ruszalka előadást láthattunk, nimfákkal, látványos díszletekkel és jelmezekkel (Daniel Ostling és Mara Blumenfeld munkája), amelyeken látszott a gondosság mellett az is, hogy nemigen szabott a tervezők képzeletének gátat költségvetési kényszer. Mesejátéknak látszott, egyes szereplők így is játszották, de a happy end elmaradt. Amit láttunk, az minden részletében professzionális munka volt, kidolgozott, és csak nyomokban tartalmazott felkavaró elemeket - az egész előadás egy nyugodt, kellemes operai estével ajándékozott meg minket. Ennyi a lényeg, érdemes március 5-én megnézni az ismétlést, ha valakit érdekelt, csak épp más elfoglaltsága akadt ezen az estén. És most kicsit részletesebben:

Február utolsó napjára hét előadás:

Hét előadás:

Tíz előadás:

Délután Mágikus állatok bemutató a Kolibri Színházban, este Ruszalka közvetítés a MET-ből, és ezen túl 13 előadás: