Mezei néző

12 előadás:

Ezzel az április hatodikával kapcsolatban heteken keresztül azon gondolkodtam , nézzek-e Kecskeméten egy ennedik Figaro 2.0-át, amelynek minden korábbi előadását láthattam és írtam is róla 12 alkalommal, vagy a számomra hasonlóképpen vonzó szereposztással bíró, de még sosem látott szegedi Trubadúrt válasszam.

Ennek a hosszas és kegyetlenül drámai tipródásnak, amely mellesleg a múlt hét számos napjával kapcsolatban szinte alaptevékenységemmé vált, és már magam is untam, a kecskeméti színház döntése (3 héttel az előadás előtt visszamondták a meghívást) vetett véget, és utána tudtam, hogy most már minden akadály elhárult a Trubadúr megtekintés előtt, és nem kell azon sem agyalnom, hogy jutok el Szegedre. És valóban, ez lett a hetem legkiegyenlítettebb, legharmonikusabb színházi estéje, amely csak és kizárólag az előadásról szólt, nem vegyült bele semmiféle zavaró tényező sem.

Közben eltelt lassan öt nap, amely ugyan nem látszik nagy időnek, de mivel közben több nagy esemény is össze tudott sűrűsödni (pl. előadások a Müpában, a Nemzetiben), mégpedig valóban elég szélsőségesek, ezek is elég jelentős távolító hatással bírtak. Így biztosan más írás fog születni, mintha azonnal leülök az előadás után az élményeket rögzíteni. (Éppen ebben az időszakban olvastam el Bánki György pszichológus "A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról" című könyvét, és ez a négyszáz oldal is felelős azért, hogy nem ültem le korábban. A könyvet mindenkinek ajánlom, sok mindent le lehet szűrni belőle a saját életünkre vonatkozóan is.)

De most már legyen szó csak az előadásról:

12 előadás:

13 előadás:

Ha valaki belenéz a Koncertkalendárium áprilisi számába, akkor láthatja, hogy a húsvéti időszakban még a szokásosnál is nagyobb a bőség, két hét alatt legalább öt János-passiót nézhet meg idén, aki szeretne. Kifejezetten jó énekeseket is lehet hallani templomi ingyenes koncerteken, de természetesen a Zeneakadémia, a Müpa és az Operaház sem marad ki. Ráadásul itt van a közelgő ünnep mellett a BTF is, a tavaszi fesztivál.

Most csak egy rövid nyomhagyó bejegyzés jön a szombati hangversenyről, és érintőlegesen említem a vasárnapi János-passiót is, amelyikről tavaly már írtam.

Koncertről igazi kihívás írni egy nem-zenekritikusnak egy színházi irányultságú blogon. Azt tudom - részlegesen - leírni, ami menet közben eszembe jutott és nem teljesen érdektelen.

Nem tudom, hogy lehet-e valakinek kedvet csinálni koncertlátogatáshoz, ha magától nem jut eszébe, illetve nincs valaki, aki először odavonszolja, de azért jó lenne, ha így lehetne. Más cél nemigen van, ha valaki elkezd az eshetőségen gondolkodni, már megérte ezt megírni...

Kilenc előadás:

12 előadás:

A Müpában megismétlik Gábor Sylvie János passió rendezését, de ha valakit ez a katartikus előadás mégsem vonz, akkor van további 11 opció:

Az Átrium színlapja jó bonyolult műfaji megjelölést ad Dömötör Tamás nyolcvan perces darabjának, amelyet ő maga is rendezett: "film-noir krimi-thriller". Ezt érdemes megfontolni, mert az előadásból egy jó darabig ezt nem gondolnánk, elég hagyományos színdarabnak tűnik, amelyet figyelve a néző jólnevelten ül és várja, hogy kiderüljön a gyilkos. Mivel valóban ez a kérdés, hogy ki is ölt meg egy bizonyos fiatal lányt, megint nehéz dolog írni az előadásról, mert szinte bármi spoilernek minősül. Rövid az előadás és én is röviden próbálkozom ezzel a számomra kihívást jelentő feladattal.

15 előadás: