Bejegyzések

László Miklós Illatszertára a covid miatti kényszerhelyzetben került a Thália műsorára 2020 októberének végén, a második nagy lezárás előtt néhány nappal. Ebben az évadban tudták így először játszani ezt a karácsonyi darabot, és a tervek szerint jövő télen is visszakerül a műsorra. Én az idei utolsó előtti előadáson jártam, utolsó perces döntésnek köszönhetően.

Ill8Nagy Viktor, Szabó Erika, Szinetár Dóra, Ember Márk, Szabó Győző, Hunyadkürti István

Az Illatszertár egyik kedvenc darabom, és többször is írtam róla, a Centrál előadását háromszor is láttam (egyszer ráadásul a nyár közepén, Keszthelyen), de voltam Miskolcon is miatta. Legutóbb öt nappal korábban a tatabányai Illatszertár előadást néztem, amely annyira tetszett, hogy a hatására még három másik előadásra is visszamentem Tatabányára, de kedvem lett ezt a kimaradt tháliás előadást is pótolni.

Ill-Molmik2A középpontban a tulaj: Szervét Tibor - balról a második, azaz Kádár úr: Hevesi László

A Thália előadása ugyanazt a szöveget játssza, mint amit a tatabányai néző is hall, és a díszlet is mindkét esetben korhű és impozáns. Az fehér, ez barna – mindkettőt Horesnyi Balázs tervezte, alkalmazkodva a színpad méreteihez, de mégis alapvetően más a két előadás jellege, bár mindkettőben a színészek dominálnak. Pilinyi Márta jelmezei korhűek és szépek - a mellékelt 17 fotón jól megnézhetőek.

Míg Tatabányán Szikszai Rémusz rendezésében nagyon markánsan érezhető a húszas évek végét (és amúgy jelenünket) is nagyon jellemző bizonytalanság és kiszolgáltatottság, addig Béres Attila célja a Tháliában inkább az, hogy minderről elfeledkezzünk, szórakozzunk, így a szereplők szerelmi ügyei lesznek a fontosabbak. Az más kérdés, hogy a bérből és fizetésből élők elandalítására írt darab mégsem burkol minket rózsaszín ködbe, ahogy szeretnénk, az összes közreműködő maximális igyekezete mellett sem.

Molmik3Amikor épp a vevőkkel foglalkoznak...

A darabban így is benne vannak olyan mondatok, amelyből kiderül, hogy a bolti alkalmazottak engedélyt kérnek szombat este, hogy háromnegyed tízkor (!) elmehessenek, ha már a karácsonyi kirakat is kész. EGY szabadnap volt egy héten, és a péntek délután még nem számított hétvégének.

Ha nem is nyomasztanak minket, így is egyértelmű, hogy ezek az emberek, akiket látunk az egész életüket itt élik le, és ebben nincs különbség a tulajdonos, a segédek és a tanonc helyzete között, és ennek a megváltozására nem sok esély van, és még a renitenseket lehet leginkább irigyelni, akik a bolton kívül töltött időt még képesek valamennyire élvezni – akiket előbb-utóbb kidobnak, vagy felmondanak nekik. (Lehet, hogy mi is épp ezért megyünk színházba, hogy a mókuskerékből kicsit kinézzünk…-  nem nehéz a szereplőkkel azonosulni.)

Ill10A kasszánál Molnár kisasszony - Szabó Erika

Az, hogy kik alkotják ezt a kis közösséget, jelen esetben azon múlt, hogy kik lettek volna a „Lövések a Broadwayn” szereplői, a színház annak idején biztonsági okokból ezt annak a pótlására vette elő. (2021 szeptemberében a színház végül a musicalt is bemutatta, azóta is műsoron van.)

Egy munkahelyen azért elég ritka, hogy mindenki nagyon illeszkedjen a másikhoz, és ebben a tháliás Illatszertárban is inkább magányos embereket láthatunk, akik a saját gondjaikkal többé-kevésbé elszigetelten küszködnek.

Ill12Rácz, a mozista: Mórocz Adrienn - Sipos úrral, azaz Nagy Viktorral

A legfőbb kapcsolóeleme ennek a közösségnek, a mindenkire odafigyelő Sipos úr, azaz Nagy Viktor. Rajta érezni, hogy nagyon szeretné állását mindenképp megtartani, de az aggódásnál erősebb benne a többiek iránti kíváncsiság, sőt szeretet. Már több előadásban kiderült, hogy nagyon erős komikusi vénája van, és ebből a szerepéből is mindent kihoz, ami a darab által megadott keretek között lehetséges, de nem lép át egy bizonyos határt. Így is eljut még a nyílt színi tapsig is. Ennyi energiával hegyeket lehetne megmozgatni, és nagyon szerencsés, hogy éppen egy olyan pozícióba került, ahol az energiái jól hasznosulhatnak, most is nagyon szerethetővé vált, és megbocsájtjuk neki a névtelen levelet.

Ill-m11

Az igyekezet, hogy minél több nevetést kiváltson belőlünk, Szabó Győző tanoncán is látszik. Meglehetősen ambiciózus, és egyáltalán semmi magyarázatot nem találunk arra, hogy már érett férfiként még mindig csak tanonc legyen és aztán hirtelen mégis előléptessék. (Ezt a férfit néhány pengő jutalommal intéznék el inkább...) Miután öt napja hallottam ezt a darabot, és amúgy is ez talán a nyolcadik Illatszertár előadás, amelyet láttam, eléggé szembeszökő volt a rengeteg általa betoldott mondat, nagyon sokat is improvizál, amellyel nem feltétlenül könnyíti meg a kollégái helyzetét, akik mind tartják magukat az eredeti műhöz. Az, hogy míg a többiek érthetően beszélnek, ő viszont elharapja a mondatait, a szereplő jellemzését is szolgálhatja, és még inkább kifejezi, hogy nem illik bele ebbe az egynemű közegbe. A figura, akinek legfőbb szórakozása, hogy mindenkit elgázol a biciklijével, lehet akár ilyen is, és én is sokat nevettem rajta, csak egy-egy esetben zavart, hogy mégis túladagolja magát. (A fenti fotón látható fogadkozás háromszor is már zavaróan elunalmasodott a végére.) Bőven lehet olyan néző, aki épp rá vette a jegyet, aki Szabó Győzőt magát szeretné élőben látni, ahogy mindegy mit játszik. Akiben ilyen vágyak vannak, azok csak miatta is megnézhetik az előadást.

Ill-m10

Nyilván megítélés kérdése, hogy mennyire van helye egy „sima” vígjátékban az öncélú poénkodásnak. Miután a színház műsorán vannak bohózatok, amelyek mindig sokkal több nézőt vonzanak be (ha tetszik ez valakinek, ha nem – a nézőszám kő kemény tény), nem meglepő, ha valaki ilyen módon próbálja átformálni ezt a szerepét is, sőt nyilván a legjobb szándékkal teszi. Ez az előadás szembesített azzal, hogy míg kb. 2000 előadás megnézésével ezelőtt 2014 februárjának közepén végtelenül kiborultam azon és tettem szóvá, amikor három legkedvesebb énekesem (akiket ettől függetlenül azóta is kitartóan nézek) együtt ökörködött szét egy Sevillait, most már ezt csak a tanulság kedvéért, teljesen higgadtan említem. A Kurázsi mamából a katona fiú esetét is lehet idézni, akit egyszer kitüntetnek ugyanazért, amiért valamivel később kivégzik…- én semmiképp nem tenném ugyanezt Szabó Győzővel, inkább elmegyek majd a 6Színbe, megnézem a Loveshake-ben március végén, hogy mit csinál Rezes Judittal egy olyan előadásban, amelyik nyilvánvalóan egészen az ő ízlése és róla szól, és majd írok róluk egy külön ajánlót is.

Ill11

Szervét Tibor a Tháliának ugyancsak vezető művésze, és az ő szerepe kiemeltebb is, így számomra üdítő élmény volt látni egy pasztellszínű, egészen visszafogott, mindenféle sztárallűrtől mentes Hammerschmidt Miklóst. Ez a tulajdonos nagyon emberi, még akkor sem ordít igazán, amikor elvileg igen. Ezt az alakítást így is nagyon tudtam értékelni, hogy Tatabányán ugyancsak telitalálat Kardos Róbert szereplője, és az friss élmény még mindig. Egyikük sem játszik különleges egyéniséget, hanem hétköznapi embert, akinek történetesen kicsit több szerencséje volt eddig, és másként van kiszolgáltatva a válsághelyzetnek.

Ill-Molmik TamásiTamási Zoltán, a detektív

Nagyon szerencsés, hogy a kisebb szereplők sem tűnnek el az előadásban, emlékezetes Tamási Zoltán megjelenése detektívként, illetve karakteres Mórocz Adrienn (Rátz kisasszony), Szabó Erika (Molnár kisasszony), erősen érződik köztük a rivalizálás Kádár úr érdeklődéséért, és bármelyiküket nagyon jól el tudtam volna képzelni női főszereplőként is.

Ill13Amikor Kádár úr szeretne 20 pengőt kölcsön és biztosan megadja három nap múlva

Hevesi László Kádár úr szerepében nagyon ellenszenves kellene, hogy legyen. Mégis ő a gaz nőcsábász, aki feldúlja az üzlet békéjét. A színész puhábbra veszi ezt az alakot, kevésbé látni benne a kegyetlen számító Don Juant, inkább nézzük a kellemes, mindig jól öltözött Pistukának, aki csak egyszerűen hagyja magát körül rajongani, és minden érdeklődővel próbál foglalkozni. Nincs miért aggódnia, miután elbocsájtották még sokkal több alkalma lesz észrevétlenül randevúzni a főnök feleségével, azzal az „51 éves öregasszonnyal, aki sárgára festi a haját és fiatalnak képzeli magát…”- majd ha elül a botrány.

Ill7

Ne felejtődjön el Hunyadkürti István sem, aki csodálatos a szintén túlkoros tanonc szerepében, de ez a korábbi Illatszertárokban megszokott hagyomány, talán az eredeti műben is ez szerepelhet. (Az, hogy valaki a nyugdíj közelében jár és még tanonc, jellemző lehet a korra, a kiszolgáltatottságra, és mindig hatalmas poén, amikor a segéddé felkapaszkodott (eredetileg a legfiatalabb színész által játszott) Árpád ugráltatja. Jelenleg mivel ez a távolság korban jelentősen kisebb a két színész között, ez a poén mégis kevésbé működik.)

Ill-m13

Balázs kisasszony ezúttal Szinetár Dóra, aki számomra új színt adott a történethez. Benne a talán még mindig magát a fehér lovon érkező királyfit váró vénlányt látunk, aki évtizedek óta élhet így, és míg naphosszat az illatszertár raktárában hűvös eleganciával tölti a fogkrémet a tubusokba, lélekben mégis távol van a többiektől, írja magában a leveleit, elálmodozik a vőlegényéről, akivel már egy éve levelezik. Úgy tűnik, hogy ez a tökéletes állapot számára, a megismerkedés csak egy újabb csalódást jelenthetne, amely miatta is húzódik egy éven túl. Semmiképp nem jó üzenet számunkra, hogy nem egy hamvas húszévest látunk ebben a szerepben, bármilyen gyönyörű is Szinetár Dóra, és letagadhatna lazán tíz évet, de húszat mégsem. Őt látva sajnos azzal szembesülünk így, hogy ilyen jó adottságokkal is lehetetlen álomkép a boldog családi élet elérése, és ez nagyon fájdalmas számunkra, és nem kaphatjuk meg azt az illúziót, amelyet azért jól esne megkapnunk. Ráadásul egyik szereplő sem könnyelmű típus, ebből nem alakulhat ki még rövid felszínes flört sem. Ez a Balázs kisasszony elképzelt valakit, akit idealizált a levelek alapján, és ahhoz nem mehet férjhez, Asztalos úrba pedig sajnos nem lehet szerelmes, hiszen „már foglalt”…

Ill14 - Szalai"Na hol jön ki?" - a fogkrém sajnos mindig hátul

Asztalos úr szerepében Ember Márk nem hagy kívánni valót, alkatilag, életkorilag, stílusban épp olyan, amilyet szeretnénk, és amilyenre talán a szerző is gondolt, amikor ezt írta. Nagyon lehet drukkolni neki, bár nem válik kétdimenziós figurává, a veszekedésekben láthatjuk rossz tulajdonságait is, és egy-egy hímsoviniszta megjegyzésébe csak belekötünk (magunkban) – biztos, hogy egy férfi tényleg jobb munkaerő?? De nem ez a lényeges: képes azt a folyamatot hitelesen érzékeltetni, ahogy fokozatosan tényleg beleszeret Balázs Róza kisasszonyba, ha egyszer őt sodorta elé az élet. Át tudja magát hangolni, az előadás végére már vele is fel tudja építeni magában a közös jövő álomképét. Nagyon lehet szeretni, ahogy utánanéz a most már Rózsikának...Talán minden nő erre vágyna, hogy így nézzen valaki, ha éppen rágondol.

Ill-m12A nagy felismerés pillanata -

Nagyszerű jelenetei vannak „bizalmasával”, Sipos úrral is, remek, ahogy a főnök úrral való kibékülés jelenetében maga elé képzeli a „Hammerschmidt és Asztalos” cégtáblát – jól jártak volna mindketten, ha ez megvalósul. (Biztosra vehetjük, hogy a darabban meg nem jelenő Hammerschmidt Évikének a vagányabb Kádár úr jobban tetszhet.)

Ill-m9"Hammerschmidt és Asztalos"

Felmerült bennem már a megtekintés közben, hogy Ember Márk ehhez a szerephez túl jóképű – szemüveg ide vagy oda. Az előnyös külső látszólag tényleg jó helyzetbe hozhat egy színészt, például több rajongót szedhet össze pályája első szakaszában, de vannak hátulütői: sokszor valakit elkönyvelnek „szépfiúnak”, és a színészete ehhez képest nem válik fontossá. Nagyon örültem, hogy az előadásban ezt a problémát mégis megoldja, mégpedig belülről. Látunk egy jókiállású férfit, akinek mégsincs elég önbizalma, egyedül a munkájára büszke, akkor érzi otthon magát, ha a fogkrémekről beszél. Ez az Asztalos úr tényleg nem tartja magát jóképűnek, „csak” egy tisztességes ember, és nem is vágyik Kádár úr babérjaira. Aki nem hisz magában, annak a kisugárzásán is érződik ez, és ebből azonnal következhet a kudarc. (Ezen érdemes elgondolkodni, a darab keretein is túl.)

Ill9

Ember Márk Asztalos ura nem feltétlenül lesz boldog az előadás befejeződése után, de még olyan fiatal, így mi nagyon drukkolunk neki, hogy mégis az legyen.

Ember Márknak, a színésznek viszont minden oka megvan az elégedettségre, és miatta is remélem, hogy még sok teltházas Illatszertárt fog a Thália játszani, ha idén már nem is, de majd a következő évadban.

Ill2

Ps.A fotókat Éltető Anna és Dolnay-Sárdi Ágnes (közönség.hu), Molnár Miklós (ezek a jelöletlen képek) és Szalai Lajos készítette.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1017766016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása