Bejegyzések

Emlékszem még a nagy dilemmára az Ördögkatlan programjának tervezésekor: Benkó Bence rendezésében a K2-t nézzük-e Jánossal, vagy legyen elég a csapat másik három előadása, és a Kicsibácsit mutassam meg neki, amelyik nekem tavaly az évad három legjobb előadásának egyike volt. Végül, nem könnyen, de a Kicsibácsit választottam. Most, hogy a péntek délelőtti teremszínházi szemlén láttam ezt az előadást is, valószínűsítem, hogy a 13 éves fiamat ez az előadás is hasonlóképpen megragadta volna, mint az anyegin.hu és a Béke, amelyeket még mostanában is emleget.

Erdős Dénes - NépszavaErdős Dénes képe a Népszava ajánlójából átvéve

A csütörtöki – igazán nagyszerű - „Hello, Héraklész!” után ismét egy olyan előadáson voltam (középiskolás közönséggel), amelyik elsősorban diákoknak szól, tantermi közegbe készült és nyilvánvalóan hozzátartozik a feldolgozó foglalkozás is. Utóbbiról nem tudok nyilatkozni, azt csak a meghívott osztálynak mutatták meg, de a korábbi számos, általam látott K2-es tantermi után csak javasolhatom ennek a megrendelését is.

Megjegyzendő, mivel ez egy AJÁNLÓ blog, hogy a K2 még a Katlanon kirukkolt még egy új bemutatóval, amely a Hamlet témához kapcsolódik – műsorukra került a Rosencrantz és Guildenstern is, amelyben ennek az előadásnak a két „fregolizó” színésze, Formán Bálint és Piti Emőke szintén szerepel (abban is sokszor kell szerepet váltaniuk), de Borsányi Dániel (itt „csak” Hamlet) nem.

Nádasdy Ádám fordítása az alap, de az előadás egy-egy pontján ettől érezhetően idegen szövegek is elhangzanak – Baka István versei, amelyeket korábban nem hallottam. (Ha a színlapon feltüntetik a címüket, rá is kerestem volna.) A színészek tolmácsolásában olyan erős hatást fejtettek ki ezek a versek, hogy feltétlenül helyénvalónak éreztem a használatukat, és fel sem merült bennem, hogy miért tesznek az előadásba vendégszövegeket, ha egyszer az eredetiből is számos rész kimarad.

HamletA Fészek Művészklubban játszott előadáshoz készített plakát részlete

Ez a Benkó Bence-féle K2-es változat a történetet láthatóan úgy egyszerűsíti le (sok humorral és szellemesen, bábokkal), hogy a Hamletet játszó színészt semmiképp ne kelljen más szerepben is felhasználni, és még azokat a jeleneteket is többnyire kihagyja, amelyikben nincs színen. Hiányzik a király imája, és a vége se olyan, mint amilyet megszoktunk. Néha olyan érzésem volt, mintha egy folyót szabályozott volna, a „felesleg” eltűnt. (Aki ezt hiányolja, az ezek után beülhet a Rosencrantzra is, ahol viszont apró részletek felnagyítódnak.)

A nézőtér kialakítása miatt nemcsak a három színészre, de a meghívott középiskolai osztályra is nagy hangsúly esik, jól látjuk a reakcióikat, érezhető a bevonódottságuk és alkalmanként – megkockáztatom – a csodálat is, ahogy szemlélték közvetlen közelből például Piti Emőke igazán természetes és mégis katartikus erejű versmondását, illetve ki-be ugrálását Ophélia, a királyné, a főszínész illetve Guildenstern szerepébe. Elbábozta egyedül Gonzágó megöletésének históriáját, többféle hangot is használva szereplői elkülönítéséhez. Ha ezt Fehér Elephánt láthatta volna, egyértelmű, hogy azt írta/mondta volna: „Piti Emőke egy csoda!” – és ezzel nem is vitatkoznék.

PitiA K2 fotóján Piti Emőke

Az előadás díszletet nem használ, viszont nem véletlen, hogy minden szereplő fekete-fehér színű ruhákat hord, Borsányi Dániel Hamletként fekete fürdőköpenyt, fekete-fehér Looney Tunes pizsamát (macskásat), és egyedül zöld meleg zoknija üt el az összképtől. Ez a jelmez lehetetlenné teszi, hogy királyfit lássunk benne, a történetet közel viszi a mindennapokhoz – a számunkra is ismerős tehetetlen punnyadás állapotát idézi fel - "lám, még felöltözni is lusta"… A cselekvésképtelenség az, amit leginkább Hamlethez szoktak társítani, tévesen – összekeverik a megfontoltsággal.

borsányi1Az Ördögkatlan ezzel a Borsányi Dániel fotóval hirdette meg az előadást

A Hamlet elemzésének csapdájába most azért nem mennék bele, összeírtak róla több könyvtárnyit. én 2 napja olvastam róla épp Spiró György „Mikor szabad ölni?” c. kötetében, amelyiknek a címadó esszéje is épp róla szól. Ezt mellékesen mindenkinek ajánlom, ahogy Spiró más Shakespeare-rel foglalkozó írását is.

Teljesen világosan látunk egy kirajzolódó patthelyzetet (valakit apja halála egyben anyjától és a jövőjétől is megfoszt) egyetlen személy oldaláról megvilágítva, és feltételezem, hogy a feldolgozó foglalkozásnak is az lehetett a célja, hogy Hamlet cselekvési lehetőségeit elemezze.

Borsányi Dánielnek Hamletként jut nem egy igazán erős pillanat, bár nehéz lenne azt mondani, hogy jobb neki egy ilyen teremszínházi verzióban címszerepelni, mint egy teljes verzióban lehetne. (Ahogy azt is túlzás lenne mondani, hogy jobb a K2-es csapatnak így, állandó bázis nélkül, legalább szabadon mászkálhatnak az előadásaikkal mindenfelé.) De így is elfogadtam Hamletként a színészt, és teljes értékűnek ezt a verziót. Akik meg most ismerkednek a történettel, azok szintén képesek lesznek erre, sőt talán előnyös lesz nekik először a lényeggel találkozni.

FormánFormán Bálint - a K2 "Algoritmus" c. előadásának plakátjáról

Miután a három színész közül Formán Bálintot láttam a legkevesebbet, ebben a produkcióban rácsodálkoztam. Óhatatlanul is megérintett, hogy mennyiféle színe és hangja van, és mit tud művelni akár egy fehér garbóval. (Erről a ruhadarabról Vizi Dávid is csak eszembe jutott, aki a Káli holtakra már megnézte, megérti miért.)

Formán Bálintnak jutnak az udvaroncok, neki jut Claudius is – mindenki, aki Hamlet számára valamilyen szempontból akadály vagy ellenfél. Egyszerűsítve: ő a környezet, amellyel meg kell küzdeni. (Az előadás zeneszerzője is egyben.) Formán Bálint képes külön egyéniséget adni mindenkinek, apró gesztusokkal és hanglejtéssel, külsőségek nélkül.

Az előadás vége tényleg néma csend volt, mindenki feszült figyelemmel ült, még nem zárva ki, hogy valami még lesz.

Hamlet2

Lennie kell folytatásnak, és minthogy még nincs saját játszóhelye a társulatnak, a legnagyobb segítség, ha aki teheti (elsősorban iskolákba, de akár céges csapatépítőkre) megrendeli a K2 előadásait. Aki tanít, annak az Antigonéhoz, az Apostolhoz hasonlóan jól fog jönni ez a kilencven percre rövidített Hamlet is, maradandó élmény lesz a gyerekeknek a színészek testközeli játéka, és általa talán kedvük lesz a hagyományos színházhoz is.

PS. A fotók a K2 Fb-oldaláról származnak. Ha lesznek előadásfotók, és rá is találok ezekre, bele fogom utólag tenni a bejegyzésbe.

Címkék: Hamlet Jurányi Nádasdy Ádám Formán Bálint Piti Emőke Borsányi Dániel Benkó Bence k2 színház

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7016715556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása