János immár megosztotta a sajátját, jöhet a kiegészítés hozzá.
A siroki vár alatti "sétányon"
Ez a nap lett volna "diadalmas" Miskolcra érkezésünk napja, színházzal, nagy leengedéssel a végén. Nem volt annyira egyszerű belenyugodni, hogy ennek így kell lennie, de csak megemésztettük a saját döntésünket.
Ehelyett pótlólag - visszafelé - elmentünk újra Sirokra. Innen könnyű volt, a vendégház rajta van az útvonalon, semmi kitérő nem kell hozzá.
A szarvaskői kisbolt tényleg nem volt a kedvencem, nem szeretem soha, ha más ár van kiírva, mint amit végül elkérnek. Egyébként a rétes az valóban jó volt, később még megemlegettük.
Talán egyszer már említettük, Lovas Rozi podcastjait János nagyon szerette, és a kirándulások folyamán mind a kilencet újra akarta hallgatni. Nehéz traumákat túlélő embereket mutat be, akik akár mintaként is szolgálhatnának nekünk.
A várba szerettem volna Jánost bevinni, de masszívan ellenállt, nem villanyozták fel túlságosan a romok korábban sem. Ezen a napon nem kellett az esővel küzdeni, a rekkenő hőségben viszont jól esett az út lezárásaként a hűtött dinnye.
Ezen a napon ismét Eger érintésével mentünk haza, busszal, és megint nem töltötünk fél órát sem a városban. Ekkor viszont reméltem, hogy a másnapra kitűzött pihenőnap keretében visszatérünk.
