János - általam irigyelt módon - képes a lényegre szorítkozni. Sosem fogom ezt a tömörséget elérni, ami az ő hatodik posztjában kifejeződik. Jöjjenek a kiegészítések.
Kilátás Mátraszentistvánban a panziónk teraszáról. Aki tudja, hogy kié a képen látható házikó, az szintén járt a Gyopár vendégházban...
A reggeli sárdagasztás valóban elég lehangoló volt, de még a hatodik napon nem éreztük, hogy ez igazi nagy akadályt képezne. Pásztón átvágni - a rengeteg beton miatt - nem volt sokkal könnyebb, nem is véletlen, hogy a kéket nem rajta keresztül húzták át. Nyilván már járhattunk ott, de nem maradtak túl erős benyomások, most viszont sajnáltam, hogy a városi múzeumra sem juthatott idő. Kellemes hely, kellemes emberekkel - nagyon bennünk maradt, hogy alig voltunk bent a városban (de nagyon sárosan és túrabotokkal felszerelve), ketten is odajöttek, hogy eligazítsanak.
Azt hittem, hogy János említeni fogja, de ezek szerint neki annyira nem volt meglepő, hogy 149 Ft/kg áron vettünk teljesen jó banánt egy zöldségesnél. (Igaz puha volt, de még nem barna - a korábban látott horror árak után ez minimum említésre méltó.) - Igen, ide kellett volna előző nap bejönnünk, akkor nyilván máshogy alakul minden, ha nem csábít el Hollókő.
A család út közben...- beszélgettünk egy "kékező" családdal, akik egy hét alatt - sátorral - éppen 130 km-t nyomtak le. A két lány - 10-12 éves lehet - úgy néz ki, hogy ennyit bír ki jól, és többet nem - közölte velünk a családfő. Később kiderült, hogy ismerős volt a férfi - együtt laktunk egy évet a Bolyai Kollégiumban még a kilencvenes években.
Ez a beszélgetés, ahogy később kiderült, nagyon erősen rányomta a bélyegét az utunkra - másnap már érezhettem ennek a nyomait.
Mátraszentistvánban a csoportok fogadására is alkalmas Gyopár vendégházban szálltunk meg, kellemes helyen, szívesen beszélgető tulajdonossal. Volt közös ismerősünk is, emlegette a frissen odaköltözött színész szomszédját - és tőle tudtuk meg Benedek Tibor halálának hírét is, talán négy nap csúszással. Ez nagyon le is sokkolt minket, és aztán már csak egy kis sétát tettünk a faluban, ahol rajtunk kívül mindössze egy embert láttunk a szabadban, a neten foglaltnak kinéző vendégházak lehet, hogy mégsem voltak mind egészen tele...
