Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Néhány éve nagy élvezettel olvastam a darabot és éppen ezért a lehető legpozitívabb várakozással mentem a budapesti második előadásra a mai estén. Nagyon vonzó volt a szereposztás is (Nagy Mari, Pál András!), régen voltam a Trafóban és az előadás megtekintése a blogom 4. születésnapján a legjobb ötletnek látszott, ráadásul beleillett a jelenlegi stratégiámba is: legyen minél több helyszínről bejegyzés, sokféle műfajú előadásról és minél rövidebben, inkább ajánló jelleggel, hogy minél kevésbé keverjék össze a "valódi" kritikával.

Horváth Illés rendezéséről az lett az alapvető benyomásom, hogy mintha nem sikerült volna a darab előnyös oldalát kellően kidomborítani. Az olvasva szellemesnek és pergőnek ható dialógusok mintha ellaposodtak volna és a zenei betétek hatására még tovább lassult az előadás. Természetesen lehet szembe menni a trenddel, dönthet úgy egy rendező, hogy csak azért is "lassú színházat" játszat, örüljünk neki, hogy ott lehetünk és ne siessünk sehova, de tisztában kell azzal lenni, hogy az emberek a gyorsabb és több impulzushoz szoktak hozzá, így lehet, hogy nem én voltam az egyetlen a nézőtéren, akinek a tempóval baja volt. Nincs előttem a szöveg, így nem tudom megítélni, hogy Sediánszky Nóra mennyire avatkozott bele dramaturgként, illetve mennyire hagyták, de akár rövidíthetett volna kicsit. Sokkal gyorsabban felfogjuk, hogy miről szól a történet, és különösen a szerelmi szálra vonatkozó részek nagyon vontatottak és kicsit mesterkéltek is. Olvasva ezt nem érzékeltem, így meglepett a hatás illetve a hatás hiánya. (Van akinek viszont épp így a jó, két ismerősöm is már másodszor nézte ezen a napon és ez nyilván a tetszés jele.)

Az előadásnak azok a legerősebb részei, amikor Takács Géza jelen van, aki a pályája elején álló Gaius Julius Caesarként éppen a kalózok fogságában szerez tapasztalatokat az állam vezetésével kapcsolatban. Egy igazi politikus áll előttünk, akinek nincsenek gátlásai sem érzelmei, viszont óriási az önbizalma és bárkin átgázol. A kalózokon is, akik a körülményekhez képest még emberségesek is voltak vele. "És most Róma jön." - hangzik el a záró mondat és érezzük, hogy a szemünk előtt szabadult el egy zsarnok. Valószínűleg a szerző rá gondol a Trafó műsorfüzetében kiemelt és az előadásban is hangsúlyosan elhangzó kulcsmondattal: "Féljen magától az, aki sejti, hogy képtelen a szeretetre." Jó ez a Caesar-alakítás, nehéz kivonni magunkat a hatása alól.

Az előadásban Caesarnak okostelefonon mutatják meg a hajók képét, de ezen kívül  minden jelmez és díszletelem (tervezők: Cseh Renátó, Gálvölgyi Anett, Miovác Márton), és persze a szöveg stílusa is a mai viszonyokra utal. Ez a római birodalom és benne a kalózok mini-köztársasága most is lehetne. Mintha a szerző merített volna Dürrenmatt darabjából, A nagy Romolusból is, és egy ideig a poénok uralják a történetet. Bebizonyítják nekünk közben, hogy nem működik se a köztársaság, se a demokrácia, se kicsiben, se nagyban, se elméleti síkon, se ténylegesen. Szálinger darabját nézve mégsem tudunk ilyen közömbösen elmenni a darab tragédiába fordulása után, csak megszerettük idő közben a szereplők egy részét, nem sikerül magamban felfedezni az "úgy kell nekik, hisz kalózok voltak" érzést.

A kalózok vezetője, Gáspár Tibor jó szimattal érzékeli Caesarban a nagyformátumú személyiséget, szüksége van valakire, akivel gondolatait megoszthatja és még utódjának is el tudná képzelni a fiatalembert, akiről az nem derül ki számára, hogy ambíciói egy birodalom kézbentartását célozzák, egy kalóz-miniállam kevés neki. Kicsit idealista figura, kevésbé életszerű, de a színésznek hajlandóak vagyunk elhinni, és hajlamosak vagyunk szimpatizálni vele, bár örülnénk, ha kicsit kevésbé ragozná túl a gondolatait (a szerző).

A beosztott és egymás alá rendelt közkalózok szerepében Pál András és Gémes Antos is jó, nem győznek meg arról, hogy "egyenlőként" túl kedvező a sorsuk ebben a kalóz-köztársaságban, míg a harcba küldött szakács (Ágoston Péter)  halála kifejezetten felesleges áldozatnak tűnik. A legfőbb baj persze az, hogy a mű nem mutat fel egyetlen olyan közeget sem, amelyiket mi nézők jobbnak vélhetnénk a többinél, így kellő pesszimizmust áraszt, de ez csak azt jelzi, hogy a valóság visszatükrözése a célja, és nem valami szórakoztató tündérmese bemutatása. (Milyen szerencse, hogy a Trafó közönsége feltehetően nem is vár tőlük semmi hasonlót.)

Mészáros András Caesar szolgája, ő a rómaiak között él, így a ruhája ugyan elegánsabb, de a kalózoknál lényegileg ő sincs jobb helyzetben.

A nőknek ha lehet, még kiszolgáltatottabb a helyzete Szálinger világában. Van a lány, aki apja nagyhatalmi terveinek eszköze lenne (Sophia - Horgas Ráhel), aki ezt szerencsétlen módon keresztül húzza azzal, hogy az alárendelt szakácsba bele mer szeretni (bár elvileg az egyenlő vele), van a megvett nő, aki mindenkinek a szeretője (Délea - Lovas Emília) és végül a dajka (Nagy Mari), aki a kalóz-köztársaság minden tagját hiányzó anyjuk helyett is nevelte. Közülük egyedül Nagy Mari esetén éreztem, hogy van súlya a sorsának és mélysége az alakításnak, a másik két szerep persze túl nagy lehetőségeket sem tartogat a játszóknak, a szerzőt elsősorban a politikai mondanivaló érdekelte, ez őket nézve még egyértelműbb.

Megjelennek a műben igazi érzelmek, van szerelem, van barátság, de azokat, akiknek ez fontos mind elsöpri a hatalom, ebben a világban a praktikus gondolkodás a célszerű. Kevéssé vigasztal minket, hogy az idő nem áll meg és egyszer március idusa is eljön.

 

Címkék: Trafó Köztársaság Nagy Mari Horváth Illés Gáspár Tibor Pál András Takács Géza Gémes Antos Mészáros András Ágoston Péter Lovas Emília Cseh Renátó Horgas Ráhel Gálvölgyi Anett Miovác Márton

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8312262068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása