Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (20) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (84) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (280) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (23) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (24) Hábetler András (96) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (31) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (42) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (24) Kovács Lehel (20) Kovalik (31) Kováts Adél (25) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (38) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (35) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (628) opera (21) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (41) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (26) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (52) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (33) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (23) Szirtes Ági (28) Szkéné (58) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az utóbbi időben lemaradtam erről-arról, régen jártam a Szkénében is. Ideje volt belehúzni, így most megnéztem Háy János "A halottember" című darabját, amelynek az ősbemutatója október 20-án volt, azaz még viszonylag friss előadásnak számít. (A Szkéné koprodukciós partnerei az Ördögkatlan és a Nézőművészeti Kft. voltak.) Ajánló következik.

Háy János nem egy írása (Házasságon innen és túl, Nehéz) sikerdarabnak számít a pesti kínálatban, annak ellenére, hogy a szerző színpadi művei (sokszor elbeszélések, regények átdolgozott változatai) a prózai alkotásokhoz hasonlóan meglehetősen lehangolóak, és azt a benyomást keltik, hogy az emberfaj sárkányfog vetemény, nincsen remény. Kevés író tud minket olyan hatásosan meggyőzni arról, hogy esélytelen a férfi-nő viszony, ( sőt földre szállt pokol) és előbb vagy kicsit később, de mindenhogyan kudarcot fogunk vallani, ha netán párkapcsolat létesítésével próbálkoznánk. Emberemlékezet óta most fordult velem először elő, hogy egy Háy János szöveggel szembesülve nem adtam meg magam, hanem vitába szálltam a szerzővel és legalább magamban tiltakoztam a történet végkimenetele ellen.

A halottember is eredetileg prózai műként indult, és amikor olvastam fel sem merült, hogy a főszereplő cselekedeteibe, viselkedésének mozgatórugóiba belekössek és valamiféle más végkifejletet kérjek számon a szerzőtől. Ma viszont ugyanez a történet színházi előadás formájában jelent meg, arcot kapott az anya és a férfi, és ezzel a két színésszel, Mészáros Sárával és Mucsi Zoltánnal már másként éltem át mindezt, velük már egészen más befejezést tartottam volna természetesnek.

A kilencven perces történet első hatvan percében megtudjuk, hogy valaki hogyan él abban a tudatban, hogy a háborúban meghalt a férje, nem jön vissza, majd jön a nagy fordulópont: kiderült, hogy a hír tévedés volt és a férfit mégis újra be kell illeszteni a családba. Ráadásul, amíg az anya megpróbálja a múltat lezárni és elfelejteni a férfit, a lányuk számára az apa örökké létező személyként tovább élt távolléte alatt is. Kettőjük életstratégiája között óriási a különbség, a néző akár választhat is, hogy melyik hozzáállás tűnik élhetőbbnek.

Az világos, hogy a szerzőt sokkal inkább érdekelte, hogy mennyi esélye van a már eltávozott ember ismételt beillesztésének a csonkán maradt családba, annak ellenére, hogy a játékidő kétharmada a férfi nélküli állapot bemutatása. A színlap is erre a problémára utal, de tágabb értelemben - nyilván jóval többről van szó, mint pusztán a háborúból lelki töréssel visszatért katonák sanyarú sorsáról. Vissza tudunk-e valakit fogadni az életünkbe, akiről már lemondtunk, vagy sem?

Míg az előadás végkifejlete elutasítja a happy end lehetőségét (ez talán nem spoiler, aki ismeri a szerzőt valamennyire, talán nem is vár tőle boldog véget amúgy sem), ha a két színész játékát nézzük, mi nézők annyira már nem lehetünk biztosak abban, hogy szükségszerűen így kell véget érnie a történetnek, ahogy azt a szerző megálmodta. Én most 2016 december elején határozottan azt gondolom, ha két ember között létezett mély szeretet valaha, akkor az nem múlik el nyomtalanul, és közös akarattal és energiabefektetéssel feléleszthető. Nyilván a nézők hozzáállását erősen befolyásolhatja a kérdésben saját személyes élettapasztalatuk és aszerint fognak viszonyulni a kérdéshez.

A háborúba behívott, majd onnan csak nagy késéssel hazaérő apát Mucsi Zoltán kevés szöveggel, viszont annál erősebb színészi jelenléttel mutatja meg nekünk. (Majd holnap esélyt kap, hogy a "Nehéz" című másik Háy János darabot ugyanitt végigbeszélje.) Ahányszor nézem a színészt most már évtizedek óta -  lényegében mindegy, hogy milyen szerepben - mindig nagyon szerethetőnek érzem, és az a szeretet, amit ebben a színpadi alakban ő sugárzott ki partnere felé, arról győzött meg, hogy Mészáros Sára nőalakja számára jóval természetesebb megoldás lett volna ezt a meggyötört férfit sok év kihagyás után ismét megszokni, megszeretni. Persze a nézőnek sok esélye nincs vitatkozni a látottakkal, a szerzőre, különösen akkor, ha az Háy János, nem lehet ráerőszakolni egy rózsaszínű szemüveget, mert nem a nézők vágyainak beteljesítésével foglalkozik, hanem a valóságnak akar tükröt tartani. (Nemrég olvastam vagy negyven dolgozatot egy színházi előadásról és nagyjából ez volt mindnek a közös eleme: kifogásolták a történet végét, happy endet szerettek volna látni, azt, hogy a két ember egymásra talál. Itt most nem pusztán ennyiről lenne szó, én most a bemutatott két személyiséget látva jutottam arra, hogy belőlük következhetett volna valamiféle harmónia megtalálása is - akár.)

Bérczes László rendezése most is nagyon letisztult, érvényre jut a szöveg is és a színészek is. Cziegler Balázs tervezte az egyszerű, ámde hatásos díszletet, amely kihasználja azt, hogy a Szkénében van forgó, néhány Pintér Béla előadáson már ezt felfedezhettük. A forgó közepe felé függesztett hinta jelképezheti az élet fordulatait, a szerencse forgandóságát, és eszembe juttatta a rendező korábbi, Tél című előadását is, amelyben szintén Mészáros Sára volt az egyik főszereplő és szintén egy hintaszerűség volt a díszlet központi eleme. (Egészen más stílusú előadás volt, de nagyon lehetett sajnálni eltűnését a pesti műsorból. Ha másban nem láttam volna Mészáros Sárát, attól az egy előadástól is véglegesen bevéstem volna a nevét.) A szöveg kilencven százalékát most ő mondja, szinte monodráma érzetet kelt az előadás az idő nagyobb részében, de szerencsésen színesíti a képet nemcsak a férfi néhány megjelenése, de a fekete ruhában fellépő kórus is (jelmez: Cselényi Nóra), amelynek tagjai hol iskolás gyerekek, hol szomszédok. Folyamatos jelenlétükkel és néhány közbevetésükkel a görög tragédiák levegőjét idézik, előre sejtetik, hogy valami szörnyűség lóg a levegőben. (A férfi haláláról előre értesülünk ugyan, de tud még a tragédia is sötétedni...) Kiss Mónika dramaturg is elősegíthette, hogy a kórus és a férfi megszólalásai mindig időben szakítsák meg az asszony monológját, amelyről ugyan azt éreztem, hogy egy hajszállal lehetne rövidebb, de mégis szinte egészen végig lekötötte a gondolataimat és ugyan rossz időpontban volt az előadás számomra, és egyáltalán nem voltam ráhangolódva a szerzőre, de a kezdés után szinte azonnal így is be tudtam vonódni az előadás világába.

A kórus tagjai egytől egyig markáns egyéniségek - Kovács Krisztián, Grisnik Petra, Molnár Gusztáv és Rozs Tamás nevét muszáj leírni. Egyébként jól énekelnek, különösen Grisnik Petra, akit csütörtökön láttam legutoljára játszani a Pesti barokkban is. (bejegyzés hamarosan következik)

A történet megrázó, Mészáros Sára alakítása igazi színészi bravúr - olyan előadás jött létre, amely hosszú távon nyomot hagy a nézőben és ha még nem olvasott (eleget) Háy Jánost, ezek után talán fog.

 

Címkék: Szkéné Mucsi Zoltán Kovács Krisztián Háy János Nézőművészeti Kft Mészáros Sára Ördögkatlan Molnár Gusztáv Grisnik Petra Bérczes László Rozs Tamás A halottember

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr9712019493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása