Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (89) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (20) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A hétvégén Miskolcon jártam, megnéztem péntek este a Bakkhánsnőket és a szombatot ezzel a mesejátékkal kezdtem. Rövid beszámoló következik.

Sok évtized kihagyás után ismét találkoztam Fodor Sándor meseregényével, amely az első önállóan elolvasott könyveim közé tartozott, amelyet ráadásul könyvtárból vettem ki. Másfél éve emlékszem a helyzetre, amikor egy általam szeretett művész tömören összefoglalta, hogy miért tartja ezt a történetet kiemelten fontosnak. Megállapítása egészen váratlanul ért, tekintve, hogy a beszélgetés kiindulópontja a Figaro házassága volt és onnan a Csipikéig eljutni annyira mégsem triviális. De igazat adtam neki, és ezek után már én sem láttam olyan egyszerűen a mesét, ahogy korábban.

Mivel már átértékelődött bennem a történet, kíváncsi voltam, hogy Szabó Máté, akinek szeretni szoktam a rendezéseit mit hoz ki belőle.
Fodor Sándor regénye meglehetősen terjengős, ahogy ezt megállapítottam nemrég, amikor a fiamnak elkezdtem felolvasni és néhány esetben önkéntelenül is kezdtem rövidíteni. Nevelő célzatú, jó, ha szembesülünk vele, de mégis sok a szöveg (mondom én, aki épp így túlírok mindent). Perczel Enikő dramaturg lehetett az, aki színpadi szöveggé formálta, más hasonló munkatárs nincs megjelölve társszerzőként. Az eredményt hallgatva nem bántam volna, ha még jobban alakít rajta, de a hangsúlyok így is megváltoztak, hiszen Nagy Nándor zenét szerzett hozzá. A zenei betétek valóban dominálnak és ez nem is baj miután az előadás gyerekeknek készült, akiket muszáj kétszer egy órán át lekötni. (Lehetett volna mindkét rész rövidebb, talán jobban hat.) Juhász Katalin látványterve praktikus is, jó teret hagy a játékra és ezt Hajdufi Péter által jegyzett vetített képek is kiegészítik. Korszerű az egész.


Amit nem éreztem annak, az a színészek beszélgetései, játékstílusa. Egy idő után nehezemre esett követni a párbeszédeket, amelyeket a gyerekelőadásoknál megszokott negédesség hatott át. Megfigyeltem, hogy minél kevesebben voltak a színen, annál kevésbé volt ez zavaró, sőt azok voltak a legjobb helyzetek, amikor a címszereplőt játszó Fandl Ferenc egyedül játszott és esetenként még a közönséggel is kommunikált. Éreztem, hogy mindenki (Kokics Péter, Jancsó Dóra, Márton B. András, Farkas Sándor, Molnár Róbert, kecskeméti Edina, Lichtenstein Pál) nagyon igyekszik, de a mesejáték a többiek számára mégis kevesebb teret engedett arra, hogy egyéninek tűnjenek, pontosabban, én aki nem az előadás célközönségébe tartozom, nem kerültem a hatásuk alá. Ennek ellenére Fandl Ferenc játékát mégis erőteljesnek véltem, nagyon alkalmasnak a szerepre, rá tudtam figyelni.


Mellesleg vittem egy hatéves kislányt, aki nemigen járt színházban, illetve nem tudott felidézni semmilyen hasonló emléket, aki végig követte az eseményeket, illetve volt miskolci ismerősöm, aki arról számolt be, hogy a gyerekei a péntek délutáni előadásról kifejezetten jó élményekkel tértek haza. Ezek alapján megállapítható, hogy ez egy előírásszerű mesejáték lett, amelyre el lehet a gyerekeket vinni vagy küldeni.

Akit némileg érdekel, hogy voltaképp miről is szól a történet, itt van még néhány megjegyzés.
Csipike, az erdei törpe szeretne megnőni, de nagyon. Apró termetéért kárpótolja pótolhatatlanságának tudata, hiszen ő irányítja barátainak az életét, segíti őket és ezért mindenki nagyon szereti. Mehetne így minden az idők végezetéig, teljes harmóniában, csak ne találkozna a kecskebékával, aki ráébreszti saját jelentéktelenségére. Hirtelen rájön, hogy mégsem igazán fontos, és ezzel az új helyzettel kell valamit kezdenie.
Már a kérdés felvetése is roppant lényeges, érdekes azt végiggondolni, hogy helyezzük el magunkat környezetünkben, a világban. A gyerekek számára létkérdés, hogy az osztályban, közösségben hol helyezkednek el, mennyire van jelentős befolyásuk a többiek életére. Könnyen lehet, hogy sokaknak nehézséget okoz, hogy megfelelően pozicionálják magukat, így hasznos ezzel a történettel szembesülniük.
Csipike attól, hogy ráébred pótolhatóságára, arra, hogy a Nap nélküle is fölkelt, egészen összezavarodik és a jó törpéből "gonosz törpe" üzemmódra vált, mert mindenáron azt akarja érezni, hogy kihat mások életére. Kitalálja a fenyegető szörnyet, a Rettentő Rézurat, akivel igyekszik barátait sakkban tartani. Látjuk magunk előtt, hogy uralkodik el rajta a hatalomvágy, miként válna az erdő diktátorává. (Eszembe jutott az előadást figyelve, hogy az előző napi Bakkhánsnők is foglalkozott a zsarnok lelkiállapotával, most ez nagyon aktuálisnak látszó téma.) Mivel ez mese, és Csipikével a barátai mégis foglalkoznak, nem mondják azt, hogy mindegy, hogy velük van-e vagy sem, így végül az egyensúly csak helyreáll néhány vargabetű után, miközben a törpe azt is átérzi, hogy megnőtt. Talán végül képes lesz megérteni, hogy ha nem is vagyunk pótolhatatlanok, nem mi vagyunk az univerzum mozgatói, de valami keveset csak hozzáadunk mások életéhez és egyáltalán nem érdemes ezt méregetni, ezen görcsölni. Ez megfelelő tanulság lehet a néző gyerekeknek, ráadásul kevés történet hangsúlyozza a barátság fontosságát, mint éppen ez.


Nem tudom, hogy a gyerekek mit vonnak le az előadásból, látnak-e benne többet, mint egy törpét, aki óriás szeretne lenni, akivel így könnyen azonosulni tudnak, amennyiben ők is gyorsan nagyok szeretnének lenni. Ha nem, talán az sem baj, voltak színházban és talán ezek után más előadásokra is vissza fognak ülni.

Jön: az esti Requiemről néhány megjegyzés, még rövidebben

Címkék: Miskolc Szabó Máté Perczel Enikő Kokics Péter Jancsó Dóra Molnár Róbert Fandl Ferenc Juhász Katalin Márton B. András Farkas Sándor Kecskeméti Edina Lichtenstein Pál

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5311765737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása