Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Hát igen, az lett volna az igazi, hogyha a három napos Monománia fesztivált, amely során 21 egyszemélyes előadást lehetett volna megnézni, teljes egészében végig tudtam volna követni. Már csak azért is, mert a színművészetisek illetve fiatal színészek előadásai érdekesek, és egy monodrámánál  talán nincs is jobb lehetőség arra, hogy valaki igazán megmutathassa magát – igazi nagy kihívás egyedül lekötni a közönséget. Mivel a csütörtök és a péntek is munkanap, mindhárom estére pedig már voltak korábban lefixált előadásaim, így a 21-ből szánalmas módon mindössze kettőt néztem és nem sokat javít az arányon az sem, hogy Prohászka Fanninak az Alszanak a halak? című előadását már korábban láttam, és eléggé figyelemre méltónak is találtam, jó, hogy az rendszeresen is nézhető már egy ideje. (Hosszan készülök a Közönyre, legalább kétszer kellett már Domokos Zsolt előadását törölnöm, remélem, hogy nem véglegesen, bár éppen most vagyok abban a helyzetben, hogy színházat májusra jórészt csak másoknak remélek. Talán még egy ilyen önálló est beférhet.)

Most tehát essen néhány szó a megtekintett kettőről.

  1. Főglein Fruzsina – Madárlátta

Főglein Fruzsina azok közé tartozik, akiket első látásra meg tudtam magamnak jegyezni, nem kell kaparászni a színlap után, ha látom, mert A sütemények királynőjében igazán csodás volt, sőt azóta más előadásokban ugyancsak bizonyította, hogy ígéretes tehetség, akiről még sokat fogunk hallani egészen biztos, ha a papírforma szerint alakul a pályája.

Én éppen ezért örültem nagyon, hogy legalább ez nem ütközött semmivel, pontosabban kicsit csúszott, de az ezt követő Hamletman bevárta az előadás végét.

Főglein Fruzsina bábszínész és ez a félórás előadás erről az oldaláról mutatja be. Valószínűleg saját ötletét maga dolgozhatta ki, mert nincs dramaturg sem megjelölve a színlapon. A cím játszik a színész saját nevével („madárka”), így látja a világot Fruzsina, kiderül belőle.

Nagyon kevés eszközzel dolgozik, egy liszttel teli terepasztalt látunk, kis vízmedencét, amely lényegében az előadás alaposan leszűkített tere és a világítás eltereli a figyelmet az egyedül játszóról is, mindössze a két külön lényként létező két kezet nézzük majdnem végig. A színlap alapján Daidalosz és Ikarosz történetét játssza, de ez nekem e nélkül a segítség nélkül nem lett volna világos. Az előadás végén a kesztyűvel élő lángba nyúl, amely kigyullad és tudva, hogy mire kellene gondolnunk, ez a gesztus és néhány korábbi is értelmet nyer. Az előadás fontos része a hangosítás (zene is) és a fény-effektusok, amelyek Kovács Domokos munkáját dicsérik. Ha nekem egy kerek történetet nem is sikerült összeraknom, a két kéz – két szereplő – folyamatosan változó viszonyát igen és egy erős benyomást megőriztem a látottakból.

  1. Hamletman – Baksa Imre , Ficzere Béla – A Neptun Brigád beavató színházi előadása

Kis csúszással kezdődött és 88 percesnek ígérték, tehát azonnal tudtam, hogy az esti hetes A bűvös vadász eléréséhez nem tudom a Baksa Imre zanzásított (kb 45 perces) Hamletjének végére tervezett foglalkozást is végignézni. Most mindössze az első óráról tudok néhány benyomást megfogalmazni, amely szerencsére a színész teljes előadását tartalmazta.

Az előadás előtt Ficzere Béla elmondta a tudnivalókat, és elkülönítette a diákokat a felnőtt nézőktől. Mi a harmadik sortól hátrafelé ülhettünk, a diákok pedig az első kettőben. Nekik többször fel is kellett állniuk, mert még a kezdés előtt kaptak feladatot.

Amit érzékeltem: a foglalkozásvezető gyakorlatlansága. Ha húsz diák eljön egy iskolából, akkor azonnal tudható és felmérendő, hogy foglalkoztak-e korábban a darabbal, milyen mélységig. Egy diák elejtett fél mondatából kiderült, hogy drámatagozatosak a résztvevők és pillanatok alatt fel tudták sorolni a szereplőket. Ennek ellenére Ficzere Béla tovább ragaszkodott ahhoz, hogy megvilágítsa a viszonyokat, ámbár erre semmi szükség nem volt – nem tapasztalatlanok beavatására került sor.

Mivel kiderült, hogy hosszú távon iskolákba szeretnének a programmal kimenni, muszáj lenne felkészülni többféle koreográfiával is arra nézve, hogy mi a teendő, ha "profikkal" ülnek szembe és mi van, ha teljes sötétség árad feléjük a padokból. Ugyanazt nem lehet mindkét esetben eladni nekik.

Én, aki tanítom a Hamletet és háromszor rendeztem belőle diákokkal előadást, így a felületesnél jobban ismerem, és persze sokszor láttam mindenféle feldolgozásban, így is értékeltem Baksa Imre munkáját, sokszínű előadását, amely során tárgyakkal szimbolizálta partnereit, és talált mindenkinek külön hangot vagy gesztust ezeken felül is. Érdekes volt nézni ezt a lecsupaszított csontvázat,ami lett a szövegből és persze kedvem lett volna a színészt például Claudiusként, vagy netán Poloniusként egy teljes előadásban is megnézni. Ez jutott legtöbbször eszembe menet közben. Baksa Imre képes volt arra, hogy megteremtse a darab hangulatát, a feszültséget oldja, illetve fokozza. A történet maivá vált, Hamlet és Ophélia telefonon beszélgetnek...

Alighogy véget ért és valószínűleg következett még néhány részlet kitárgyalása még egy fél órán keresztül, de nekem mennem kellett. Így ilyen kurtán-furcsán pillantottam bele a Monománia fesztiválba. Bizakodom, hogy lesz hasonló kezdeményezés később is és ennél kicsit mélyebb bepillantást nyerek majd, mint idén.

Címkék: Hamlet Ódry Színpad Baksa Imre Ficzere Béla Főglein Fruzsina Monománia Madárlátta

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr268633474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása