Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Czajlik József rendezésében Kassán a helyi viszonyokra adaptálva bemutatták Kerékgyártó István Rükverc című regényéből a szerző által készített színpadi változatot. A Katona előadása jóval régebbi, arra a kezdetektől a mai napig, több mint három éve kihívás bejutni, köszönhetően annak, hogy az előadás rendkívül jól sikerült, jó Máté Gábor rendezése, jók a színészek, nincsenek benne üresjáratok és a szerző által kitalált világ a szemünk előtt testet ölt, bár kevés a kellék.

A kassaiak előadását nézve minden jelenetnél eszembe jutott, hogy is volt ez a Katonában, mit csinált Bán János és Bán Bálint Vidra Zsolt szerepében, de ugyanígy felidéződtek a mellékszereplők is sorra. Aki ezt nem látta, az nyilván nem hasonlít össze, talán jobban is jár ezúttal, előnyösebb színben tűnnek fel előtte a kassai előadás színészei és rendezői megoldásai. Annak ellenére, hogy lehetne hosszan taglalni, hogy mi mindenben jobb a pesti Rükverc, nem ez az amivel a kassaiak vendégjátéka kapcsán célszerű foglalkozni, hanem inkább a hozzáadott értékkel, amely kétségtelenül emlékezetessé tette ezt az estét is és nem érdektelenné a megtekintést. (És tegyük azonnal hozzá, hogy milyen kevés esélyünk van határon túli társulatokat nézni, sőt már annak is örülni kell, hogy működnek magyar nyelven játszó színházak.)

Valószínűleg Forgács Miklós dramaturg és a rendező együtt találhatta ki azt, hogy érdemes a Pesten játszódó történetet minél jobban átültetni Kassára, illetve a szlovákiai viszonyokra. Ez nem csak apró szöveges változtatásokkal valósul meg, hanem a 14 bemutatott jelenet között Szlovákia 1953-2013 közötti történelme is felidéződik Richtarcsik Mihály művészeti titkár narrátori közreműködésével, aki néptáncosként is megjelenik, az előadás elején és a végén is. Miután végignéztük Vidra Zsolt életét rükvercben, a halálától a születéséig, valóban erős hatása van a társulat által elénekelt népdalnak, átérezzük a sorok jelentését („hidegen fújnak a szelek”, „nem vagyok magamban szabad, kezemen-lábamon lakat”).

Az előadás bevezetője, amelyben a civilben megjelenő titkár figyelmeztet a káromkodásokra és elhangzik az is, hogy a színház repertoárján lévő többi előadásban viszont ékes magyar nyelven szólnak a közönséghez, látnivalóan a hazai nézőket célozta meg, hiszen itt Pesten mindez felesleges, szinte fel sem tűnik, ha egy előadásban csúnyán beszélnek a színészek, annyira általános jelenség. Ha végignézzük a későbbi betéteket, és ráadásul erre előadás után is van lehetőség, hiszen a kassaiak hoztak magukkal egy nagyon igényesen szerkesztett, informatív műsorfüzetet is, akkor észleljük, hogy a legtöbb esemény a kisebbségi léttel is kapcsolatos. Ezzel a megoldással Vidra Zsolt sorsa még bonyolultabbá válik, átszíneződik, ő maga is egy lesz a határon túli magyarok közül, azaz eleve hátrányos helyzetből startol.

Az előadás tempója jóval lassabb, mint a Katonában, de ezeket a betéteket mégsem bántam, mert egyértelműen jelezték a mű életképességét, általános érvényűségét, átültethetőségét. A pesti bemutató után arra számítottam ugyanis, hogy ahogy az gyakran megtörténik, ha előtűnik egy működőképes magyar darab, akkor abból „járvány” lesz és így a Rükverc is végig fog menni a magyar vidéki színházakon, és lesz miskolci, győri, kaposvári, szolnoki, stb változata is Vidrának. A szerep bármely színház sztár-színészének jó feladat lehetne, de akár vigaszt nyújthatna egy elhanyagolt, de még erőteljes karakterszínésznek is, bár a társulat többi tagjától kétségtelenül nagy alázatot követel az, hogy fregolizni kényszerülnek és több kisebb villanásban tudják csak képességeiket megmutatni. (A Katona példája mutatja, hogy így is nyomot lehet hagyni, két nézés után valószínűleg hiánytalanul fel tudnám sorolni az összes szereplőt, akikkel legutóbb 11 hónapja láthattam az előadást.)

A kassai előadásban Gál Tamás egyedül viszi végig Vidra szerepét, elég sikeresen vissza is fiatalodik egy pontig, bár a gyerek-szerepben már nemigen hiteles, de ne akarjunk túl sokat, belátható, hogy nem minden színház tud előhúzni egy apa-fiú kettőst, akik ráadásul mindketten jó színészek is. Ugyanazt a mutatványt nem hajthatta végre, mint a Bánok, akik esetén adta magát az is, hogy Bán János később a saját apját játszhassa el.

A többi mellékszereplő teljesítménye erősen hullámzó volt (Benkő Géza, aki elég sok rossz fiút játszott, volt talán a legemlékezetesebb, több ismerősöm is őt emelte ki, mint „leg”-et), ahogy voltak jobban és kevésbé jól kitalált jelenetek is, ugyanakkor az előadás összességében mégis működött, hatott. Fontosnak éreztük, hogy miként alakult Vidra sorsa és ez a lényeg – vele tudtunk menni, drukkoltunk neki az előírás szerint, hogy happy enddel érjen véget a történet. Ezt, a boldog élet ígéretét zárszónak meg is kaptuk, bár tudjuk, hogy ebből semmi sem válik valóra, sőt közben arra is gondolhatunk, hogy ez a lecsúszási történet velünk is megeshet.

Fontos epizód, amikor a már évek óta az utcán élő Vidra váratlanul felkeresi lányát és felidéznek közösen egy nyaralási emléket, amikor apa és lánya együtt akart átúszni egy homokzátonyra és csak azért nem fulladtak meg, mert segítségükre sietett egy gumicsónakos ember. Vidra életére inkább az jellemző, hogy ez a gumicsónakos, a deus ex machina, rendszerint mégsem érkezett időben, viszont helyette a fontos fordulópontokon még a fejét is a víz alá nyomták. Szinte minden jelenetben a dolgok rosszról még rosszabbra fordulását hősünk viszonylag jó kedéllyel, pozitív hozzáállással tűri el, mindig talál valamit, amibe bele tud kapaszkodni, túlélő alkat, nem kevésbé küzdő ember, mint a magyar drámairodalom jobban előtérbe helyezett szereplői, például Ádám Az ember tragédiájából.

Amikor nézzük az előadást, ez a hozzáállás lehet az, amibe bele tudunk kapaszkodni, de ha nem, akkor az a gondolat azért mindenképp megmarad, hogy ehhez a történethez képest valószínűleg a legtöbbünk élete ígéretesnek és szépnek tűnik és ez is valami.

Címkék: Nemzeti Kassa Gál Tamás Rükverc Kerékgyártó István Czajlik József Forgács Miklós Richtarcsik Mihály Benkő Géza

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr668476762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása