Halottak napja előtt a koncertkalendárium széles választékát nyújtja a halotti miséknek, koncerttermekben és templomokban egyaránt. A legnépszerűbb Mozart és Verdi. Verdi Requiem hallható október 25-én, de november 2-án is a MüPá-ban, lesz az Operában is október 27-én és 28-án. De ez csak a jéghegy csúcsa. Akit ez igazán érdekel, az megnézi a műsorfüzeteket, esetleg eltűnődik, hogy melyik énekkar és zenekar garantál neki igazi minőséget,sőt végigolvashatja a szólisták jegyzékét is.
Bár igaz, ami igaz, csak egyet tudok érteni azzal a barátnémmal, aki ma kijelentette: a requiemeknél a szólisták jóval kevésbé dominálnak, mint például a kórus. Én ma a Ciszterci Szent Imre templomban jártam, ahol Mozart Requiemét a Kodály Zoltán Kórusiskola, a Cantate Kórus, a Budapesti Vonósok játszották Sapszon Ferenc vezényletével, igazán kiváló minőségben, mégpedig kifejezetten a kerület 47, név szerint is felsorolt áldozata emlékére. Az est szólistái pedig az általam eddig nem ismert Vámosi Katalin és Yaris Benabdallah illetőleg a tavalyi zeneakadémiai szereplése óta már általam is megfigyelt Vörös Szilvia voltak. És persze Cser Krisztián, aki koncertfellépőként 15 évnél régebben van jelen a magyar zenei életben, sokszor énekelt már Mozart Requiemet is. Szeptember végén Fertődön, legutóbb pedig Egerben, három nappal ezelőtt. Én mindössze hat éve tartom számon az énekest, de épp ezt a darabot most ezen az estén hallottam először tőle. Ez is maradandó élmény volt.
Már fél7-kor tömött sorokban áradt a nép a templom felé, amely a koncert előtti misére érkezőkkel már egészen tele volt addigra. Oldalt és középen is álltak, és a szokásosnál népesebb kórussal szemben óriási tömeg gyűlt össze és hallgatta a zenét. Ha végig kellene gondolnom, hogy melyik az a zenemű, amelyet legtöbbször végighallgattam életem folyamán, valószínűleg éppen Mozart és Verdi halotti miséje lenne fej fej mellett a két első. Gimnazista koromban ezeket hónapokig képes voltam naponta újra meg újra átélni. Később Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verse volt szakdolgozati témám, amely éppen a Mozart Requiemre épült. Emiatt életemnek ebben a szintén már húsz évvel ezelőtti szakaszában újra visszaköszönt. Még abba a templomba (Augustinerkirche) is elmentem Bécsben, ahol Kányádi annak idején Mozart Requiemet hallgatott.
Hogy miért írom ezeket le? - Az, hogy kinek mit jelent egy Requiem, milyen emlékek tolulnak fel benne, igazán egyéni. Egy színdarab közben jó esetben elég hasonló hatás éri a nézőket és leginkább azon múlnak a dolgok, hogy mennyi előképe van az embernek, látott-e más rendezést. A Requiem hallgatása viszont jóval direktebb módon visz vissza minket saját életünkhöz, halottainkhoz, akik vannak itt-ott egyre többen... Aki szerencsés, és nincs friss vesztesége, azoknak is felveti a halálhoz való viszonyulás kérdését. Én értelemszerűen csak a magam élményét vittem haza.
Mozart halotti miséje, amelyre azt szokás mondani, hogy a szerző saját magának írta, komponálás közben végig érezve, hogy nem fogja túlélni, ennek ellenére igazán derűs. Árad belőle a harmónia, a világ szépségének élvezete. Ez az üzenete is talán (nekem mindenképpen ez): addig kell rácsodálkozni a világra, törekedni a körülöttünk lévő szépség élvezetére, amíg csak lehet. Az utolsó percünkig. Ezt a pozitív hatást semmilyen más mű ilyen tisztán nem érzékelteti az általam ismert zeneművek közül. Emiatt is felemelő a Requiem hallgatása.
A templomban összegyűlt tömeget látva úgy tűnt, hogy mások is tudják ezt, szükség volt erre és a közös emlékezésre is. Csak köszönet illeti a Szent Imre plébániát, hogy megszervezte és módot adott erre az élményre. November 8-9-én lesz a templom búcsúja, arra is hasonló számban várják az érdeklődőket...
