Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Bemelegítésül idézem azokat a sorokat, amelyeket éppen ma (nov.15.) két éve írtam az akkor még zárkörű körlevelemen az előadás kapcsán:

"Mellékesen megemlítem, hogy nemrég láttam két igazán színvonalas előadást (Hoppart, MU: Korijolanusz és Örkény Színház: János király), ami ritka szerencse volt, különösen ha a korábbi heteim pechsorozatára gondolok. Ezt a két előadást részben azonos színészek hozták létre (Polgár Csaba domináns szereplő) és mindkettő politizál a maga módján, ahogy Shakespeare is tette a maga korában -  és persze mindkettő egy Shakespeare drámára alapul, így ez nem csoda."
Mindkét előadást egy évad csúszással láttam már eredetileg is, azaz most már egyértelműen a régi produkciók közé tartoznak. Mindkettő havi egy alkalommal tud menni, érdemes igyekezni és megnézni őket addig, amíg lehet. A Korijolánusz újranézését is tervezem, reményeim szerint hamarosan sor kerülhet rá.

Nagyjából két év után ugyanarról a helyről (tizedik sor széle) láttam ismét Bagossy László rendezését az Örkényben. Míg először egyedül mentem, most egy középiskolai osztállyal együtt, akik délután a színház ifjúsági programján is részt vettek (IRAM).

Jó ez a kezdeményezés, ugyanis a drámafoglalkozás felkészíti a gyerekeket azokra a problémákra és kérdésekre, amelyeket a darab felvet. Feltétlenül jobb egy ilyen után menni, mint minden előkészítés nélkül beesni Shakespeare János királyának Dürrenmatt által átdolgozott verziójára.

Elég sok jelenetre emlékeztem, és az volt az alapvető benyomásom most is, mint két éve. Nem éreztem azt, hogy elfáradt volna az előadás, ugyanúgy a hatalomvágyról, a hatalom birtokosainak viselkedéséről szól és a színészek éppúgy erős gesztusokkal, karikírozva játszanak. Mindenki lecserélhető-kiüthető sakkfigura egy véget nem érő játszmában, a királyok éppúgy, mint a parasztok.

A politika voltaképp színház, ezt a teátrálitást nyomatékosítja a többrétegű függöny, és ez a díszlet (Bagossy Levente munkája) egyben humorforrás is. Hamis a kép, amelyet a politikusok nekünk mutatnak, minden csak beállított kép, miközben a háttérben ott vannak a felakasztott hullák.

A színház következő évadában több olyan előadás is született, amelyek szintén a színház-jelleget sugározták, de éppen nem a színház külsőségeit, az ünnepélyességet, amelyet a bársonyfüggöny képvisel, hanem a lecsupaszított, minden díszlettől megfosztott színpadot. (Ilyen volt A vihar, a Peer Gynt is.) Ebben az előadásban a színpadiasság képmutatást, átlátszó hazugságot jelent, amely a műben felmutatott mindkét oldalra jellemző (János és Fülöp királyra, sőt a legerősebb oldalra, az egyház képviselőjére is).

Működik a politika gépezete, megláthatjuk az előadásban, ahogy Shakespeare királydrámáiban azt a folyamatot, ahogyan meginog egy frissen koronázott király helyzete, milyen válságokon megy át, amíg aztán politikai gyilkosság áldozatává nem válik és elveszíti a trónt. Átlátható a folyamat, ahogy például a színigazgatói pályáztatás menete is kétségtelenül az (idézve egy nemrég megjelent cikkből), sőt jelen esetben ez még humor forrása is. Az a tény, hogy mind Shakespeare, mind Dürrenmatt azt szűri le tanulságul, hogy a világ nem jobbítható, nem változtatható meg az alapképlet még személyes áldozatok árán sem, azért szomorú. De ez az előadás közben nem jut eszünkbe, a különböző szereplők pusztulását nem éljük meg tragédiaként, mivel senkihez nem tudunk kötődni. Mivel ennyire rutinszerűen teszi mindenki a dolgát, valóban úgy, mintha  csavarként viselkednének csupán a gépezetben, az egész komikussá is válik.Rengeteget nevetünk emberek halálán, egy város szétrombolásán. Nincs mit tenni, a darab felépítéséből ez következik.

A színészek most is csapatban, nagyon egységesen dolgoznak, átjön az összhang. Most is vannak, akiknek kisebb és jelentéktelenebb a szerepe, mégis odateszik magukat és azok a kis villanások, amelyek adódnak, jelentősek, emlékezetesek lesznek. Polgár Csaba most is viszi a prímet, mintha csak egy jövendő Lear király fattyú-szerepére készülne. Lassan eljöhetne az is. Debreceny Csaba János királya elég súlytalan, valószínűleg szándékosan az. Nehéz elhinni neki, hogy annyira érdekli az uralkodás, ő is inkább csak az ebéddel lenne elfoglalva, akár csak Lipót Csuja Imre alakításában. Nem tűnik olyannak, aki szeret bonyolítani. Fülöpre (Gálffi László) ez még kevésbé mondható el. Unatkozik,és mivel hozzá fordulnak segítségért és közben alkalmat lát a haszonszerzésre is, hát belevág a különböző hadjáratokba. (Egyedül Lipót az, aki élvezi a háborút.) Bravúros Máthé Zsolt két udvaronca, a kopasz-szemüveges angol (Pembroke) és a szőke parókás Chatillon. Ficza István két szerepet kapott szintén, és az egyikben (vidéki nemesúr, a Fattyú testvére) ugyanazt az akcentust használja, mint amelyet a Vaknyugatban egy egész előadáson át. Jelen esetben pár percről van szó, egyetlen jelenetről és helyén van ez az ötlet. Most nem idegesített, mint a másik előadásban, amikor megalapozatlan, hogy az egész falut reprezentáló négy szereplőből egy erős akcentussal beszél, a többiek beszédében pedig nyoma nincs ennek. Amint ma is megállapítottam, nagyon ígéretes tehetség Ficza István, dauphinként is néhány pillantással, mozdulattal kifejezi, hogy milyen viszony fűzi a színpadon lévőkhöz. Mácsai Pál nagyon kevés jelenetet kap, de azok mind ziccerek. Kanonokként ő az, aki a cselekmény felén is túl megjelenve, egészen maga felé fordítja a figyelmet. Mindkét egymás ellen harcoló királynál hatalmasabb az egyház és a döntés, az igazi hatalom mégis az ő kezdében illetve a "szürke eminenciásokéban" van, akik eredetileg csak egyszerű parancs-teljesítőknek tűnnek. Mácsai most is lubickol a játékban (legutóbb a Kék angyalban láttam, akkor is kevés, de nagyon hatásos jelenete volt), széles gesztusokkal játszik, túlzásokkal. Beleillik az előadás stílusába.

Legközelebb: 2013. dec.29-én

Színlap

Címkék: Örkény Színház János király Bagossy László Debreczeny Csaba Mácsai Pál Csuja Imre Polgár Csaba Bagossy Levente

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr655636282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.