A Vígszínház előadásának egyik főpróbájára 2012. márc.23.-án mentem és néhány sort küldtem is róla a szokásos körlevelemen, annak idején. Egy film nyomán készült zenés-táncos előadás, amely a társulat nagyrészét megmozgatta. Szinte mindenkinek csak rövid villanások jutnak. Akikre egy év távlatából még emlékszem: Nyilas-Majsai Tünde, Lengyel Tamás, Bata Éva, Járó Zsuzsa. Néhány dalválasztásból, egy-egy elejtett mondatból, kiszólásból megint az jutott eszembe, hogy Eszenyi Vígszínháza a jelen gondjaival, problémáival kíván szembenézni. Nem a véletlen műve, hogy a társulat nélkül maradt állástalan színésznő Járó Zsuzsa lett. A premier idején még aránylag friss volt az egri társulat megszűnése-átalakulása, ami sajnos kevés sajtót kapott. Az, hogy Csizmadia Tibor nem folytathatta Egerben, ugyanúgy veszteség, mint ahogy tavaly megszünt két színház is és azóta másik kettőben szintén megváltozott a színház irányvonala.Talán azért, mert vidéken van, az egri színházról esett a legkevesebb szó. Onnan jött Mészáros Máté és Járó Zsuzsa, akik elég sok jó szerepet kapnak a Vígben, beilleszkedtek, ami nyilván nem könnyű folyamat. Az előadás kapcsán nekem azzal volt mindössze problémám, hogy egy nagyon szorosan kidolgozott koreográfiát mutat be a csapat, miközben elvileg egy spontán táncversenyen vannak, ahol csak az számít, hogy ki bír tovább táncolni. Nem éreztem hitelesnek éppen a táncverseny megjelenítését, bár azt én is tudom, hogy a közönség számára is élvezhető előadást akartak létrehozni. A főszereplő tragédiája ezzel a háttérrel kevésbé volt hiteles, de nyilvánvaló így is, hogy részleteiben sok olyan értékelhető eleme volt, ami miatt érdemes lehet újranézni, vagy aki kifejezetten a táncos-zenés előadásokra vágyik, az ezt kipróbálhatja.
Idén már nem lesz, de nem kétséges, hogy van rá igény és jövőre visszakerül a repertoárra. (A Víg jún.9-ig üzemel, aztán jön a megérdemelt nyári szünet mindenkinek.)
