Ha van előadás, amiért vérezne a szívem, ha kihagytam volna idén: ez az. Ez az, amelyikre még harminc év múlva is vissza fogok gondolni, ha addig elélek egyáltalán. (Ha 21 év után is eszembe jut olykor-olykor Zsótér miskolci Woyzeck-rendezése, akkor ez is erős esélyekkel indul arra, hogy hosszú távú memóriám megőrizze.)
Szombaton délben a SZFE negyedéves hallgatói a Szentkirályi utcai épület ablakaiban, teraszán, műhelytetőin, fenyő- és platánfákon ugrálva, a fűben feküdve és egymás nyakában lovagolva Peer Gyntöt játszottak. Itt erős hangsúly van a játék szón. A legalább tizennégy helyszínváltással, a nézők és székeik folyamatos áthelyezésével bonyolított előadást, súgó nélkül, védőháló nélkül. Sekélyes jelző rá az "ötletgazdag", természetesen Zsótér Sándor rendezte. Természetesen rendezte Zsótér. Néhány jelenetnél azt éreztem, hogy ezt máshogy nem is lehetne érvényesen megvalósítani. Nem először nyúl a Peer Gynthöz, híres és szakmai körökben nagyrabecsült volt a Krétakörrel színrevitt verzió is. Zsótér amikor megrendez valamit még egyszer, többnyire azért teszi, mert van új mondandója. Rendszeresen újragondolja a történetet és képes ugyanannak a szövegnek mindig ismeretlen arcait megmutatni. Kifejezetten intellektuális élvezet az előadásait nézni, próbálkozni a rendezői szándék megfejtésével. Én egyértelműen miatta mentem, de az osztály számos növendékére is kíváncsi voltam korábbi munkáik (Kígyóasszony, Kabaré) után. Idén eddig ez az, ami a legjobban tetszett a számos Zsótér-előadás közül (lsd egyéb cikkek: Zsótér). Eddig volt a laudáció, innen jön majd az elemzés-féle. (Azt nem ígérem, hogy minden részletre kiterjedően, de így is hosszabban a kívánatosnál.)
Peer Gynt mi vagyunk, mindannyian. Nekünk teszi fel a kérdést a gomböntő, hogy önmagunk maradtunk-e, vagy szánalmas módon kompromisszumok sorát kötöttük. Elég bátran éltünk? Az előadás öt Peer Gyntje közül többről is azt mondhatnánk, hogy igen, szinte túlságosan is. Az elsőről biztosan, a másodiknál a kisebb megalkuvások már jelentkeznek, aztán az utolsó, aki minden korábbi önmagával szembenézni kényszerül és ő az aki ezt meg is szenvedi. A néző pedig ilyen erővel lehet a hatodik Peer. (De lehetne még komplikálni, mondhatnánk József Attila nyomán, hogy a hetedik Peer-variáció a néző, hiszen Ibsen sem tartotta érdemesnek megírni az igazán sikeres, emelkedőben lévő Peert. Ha van Peer, amelyik válságban van, vívódik, küzd önmagával, lejtőre kerül, nyilván ideig-óráig léteznie kellett a gödörből kimászó, éppen meggazdagodó Peernek is. Csakhogy egy drámában ez elég unalmas, ezért ezt a Peert a harmadik és a negyedik közé odaképzelhetjük, a maradványait látjuk szétesni a negyedik felvonás elején.
Azt gondolom, hogy legtöbben nem élünk bátran, viszont ezt az egyetemi vizsgaelőadást látva egészen nyilvánvaló, hogy a fiatal színésznövendékek elképesztő dolgokat képesek végrehajtani és eltűrni. Azt hiszem, hogy ők azt a bizonyos öntőkanalat jelenlegi állapotukban elkerülnék.
A Szentkirályi utcai épület kertjében zajlott ez a három óránál hosszabb "vándorló" előadás, vittük a székek egy részét, a színészek átrendezték a többit. Mindkét felvonásban legalább hét váltás volt (egy idő után már nem számoltam, nincs jelentősége), a darab jelenetei szerinti tagolásban. Ez a vándorlás azért is volt jó, mert a legoptimálisabb környezetet kaptuk a történet háttereként, másrészt annyira jó idő sem volt, hogy három óra egy helyben ülés alatt ne gémberedtünk volna össze. Szerencsére az eső csak a legvégső percekben kezdett cseperegeni, ami még illett is a darab végéhez. A mászkálás frissítő hatású volt, újra és újra össze tudtuk szedni a figyelmünket és a játszókra koncentráltunk. A Peer Gynt azért nem könnyű nyári színház, még ilyen optimális színrevitelben sem.
A játszókra azért is könnyű volt figyelni, mert hagyományos színházban szokatlan helyszínen alkalmanként nyaktörő mutatványok sorát hajtották végre. Az első, a második és az ötödik Peer Gynt kiváltképp jeleskedett ezen a területen. Bárnai Péter az anyját játszó Fehér Lacival egy kb 4 méter magas lapostetőn kezdi a darabot, előbbi macskaügyességgel és gyorsasággal ugrik le a falról, majd pillanatok alatt legalább 6-8 méter magasra mászik fel egy fenyőfán. Itt meséli el a szarvas meglovagolásának történetét. Meggyőző. Ezzel a mozgással, a fenyő ágait lengetve el is hisszük neki, hogy az, amit mond, igaz. Nem csak az anyjával hiteti el. Bárnai később egy másik fára is felmászik, annak ellenére, hogy mindvégig öltönyben marad, pillanatok alatt. Fehér Laci Aaseként szintén kék dzsörzé öltönyfelsőt visel, de rakottszoknyával. Miután egyik színinövendék sem öreg, az már csak egy másik dolog, hogy nem egy nő, hanem egy férfi játssza az anyát. Az aggodalmát és a fia iránti csodálatát osztani tudjuk, valószínűleg a legtöbb nézőben felmerültek ezek az érzések Bárnai Péter mutatványai láttán. Fehér Lacinak is kijut a falmászásból - de csak részben, mert neki vissza kell kapaszkodnia, hiszen Peer felülteti anyját a malomfedélre a darab szerint, aki onnan nem tud lemászni. Előfordulhat, hogy a darabnak ez az az eleme, ami a helyszínválasztást inspirálta. A Szentkirályi épület kertjében valóban van elég fal, tető, kert, mászni való fák (sőt a szomszéd kert platánja is hasznosításra kerül, mint Solvejg háza).
(((Már most zárójelben megemlítem, mivel kevéssé bízom, hogy egész végig elolvassátok érdekfeszítő írásomat, hogy a POSZT-on nézhető lesz (június 12-én 16h, Csontváry múzeum kertje, esőben nem játszanak!) - gondolom nem sok embernek - az előadás. Aki abban a helyzetben van, hogy meg tudja nézni, az nézze is meg feltétlenül. Link Pécsi barátoknak szóljatok! Sok versenyprogramban meghirdetett előadást láttam, ez a legtöbbnél jobb, és feltétlenül érdekesebb.)))
Vissza az előadásra:
Bárnai Péter Peer Gyntje igazán vonzó, nem csodálkozunk, hogy Ingrid az esküvőjéről vele szökik. Az esküvői jelenetsor Zsótérhoz méltóan, nagyon ötletesen, ugyanakkor egyszerűen oldódik meg. Az előadást nézve nem is gondolhatja valaki, hogy milyen sok a húzás. Pedig rengeteg van, de nem érzünk döccenőket. (Alkalmanként, inkább a második részben azért még tovbbi húzásokat is el tudtam volna képzelni - de ha melegen öltöztem volna fel, akkor valószínűleg kevesebbet.)
Míg az első jelenetben a teraszon ültünk, onnan néztük Peert és anyját, most a terasz alá ülünk, szemközt fordulva az épülettel és az esküvő egyik helyszíne lesz ugyanez a terasz ÉS: az összes fölötte lévő ablak. Az esküvői kompánia tagjai, a völegény, Ingrid, Solvejg, a húga mind egy-egy ablakból szól a főszereplőhöz, amelyek pontos koreográfia szerint hangosan, majd halkan záródnak be. Peer berúgása, azaz elázása szószerint is végbemegy: egy kerti locsolócsőből itatják, és ő pedig valóban vizesebb lesz a kelleténél. Egy jó poénért Zsótér kisebb-nagyobb kellemetlenségeknek kiteszi a színészeket, akik valószínűleg egyébként sem sajnálják magukat, vagy régen hozzászoktak ahhoz, hogy mukk nélkül végrehajtsák a rendezői utasításokat. Befutott színészekkel egy ilyen előadás már több okból sem létrehozható, kevesen lennének ilyen jó kondícióban, másfelől nem biztos, hogy ez a mindenre kész hajlandóság megmarad bennük. Nem lehet véletlen, hogy Kovalik és Zsótér is ilyen mozgásigényes, és színészi áldozatokra építő előadásokat csak vizsgaként tud rendezni.
Sok idei Zsótérban feltünt, hogy nincs zene. Most volt. ABBA. Norvég íróhoz svéd popzene. Passzol? Igen. Az esküvőhöz megszólal "It`s the time of your life" (Dancing Queen), ami az egyébként is ironikus jelenetet még inkább azzá teszi. Ki örül ennek a fejleménynek? Kinek lesz jobb élete? Később Peer egyik szorult helyzetében elhangzik a "Sending out an SOS" (Police). Épp azért, mert minden apróság egy nézéssel nem élvezhető, és maradnak az emberben kérdések, négy nap után egészen pontosan nem tudom felidézni az összes zenei idézet helyét sem, nos, ezért lenne muszáj újra megnéznem az előadást. És nem nagyon lesz rá egy ideig módom, sajnos. Egy Zsótér újranézve az igazi. Maradnak benne mindig még feltárandó titkok. (Kicsit jobb lett volna, ha tudok jegyzetelni. A folyamatos vándorlás közepette, amikor mindössze harminc néző van, azért az túl feltűnő lett volna. Semmi szükségem nem volt arra, hogy a többek figyelmét elvonjam.)
Bán Bálint, a második Peer Gynt szintén elég akrobatikus feladatokat kap, egy műhely sátor alakú tetején tölti jelentős részét a jeleneteinek (a manókkal neki kell dűlőre jutnia és megóvnia egyéniségének bedarálását). Ami ezeknél is jellemzőbb épp az ő fázisára: a famászó Peer után hívhatnánk a vetkőző Peernek is. Ő az, aki a nézők előtt egy méter távolságra meztelenre vetkőzött az Ingridet játszó színésznővel (Kádár Lilla) egyetemben. A fűre fekve látjuk, amint felocsúdik és ráébred arra, hogy nem a megfelelő nőt szöktette el a lakodalomból. Nem tudtam elhesegetni a bűnös civil gondolataimat: ha én fázok a pulóveremben a padon, hogy érezheti magát a gyomok között fekve teljesen pucéran a főhős. Lehet persze, hogy a diszkomfort érzet is segít abban, hogy kifejezze a kiábrándultságát. Kifejezi, ha jól érzi magát közben, ha nem. Sikerül a folyamat érzékeltetése. Az öltözés pedig pillanatok alatt megy. (Minden Peer öltönyben játszik, amelyek némileg megviseltek a sok földön fetrengéstől. A tetőn ugrálás-famászás sem tett jót nekik. De ennyiben is egységes az előadás, egyformán amortizálódnak előadásról előadásra. Eszünkbe jut egyik-másik szereplő szakadt nadrágjáról az is, hogy biztos az egyetem "túlfinanszírozottsága" is okozója lehet egyik-másik ötletnek. Lehet, hogy ezt is jelezni hivatott az előadás: mi nem szórjuk a pénzt. Vagy: nem mi szórjuk a pénzt.)
Bán Bálint Peerje még mindig egy bátor Peer, mert gyorsan kimászik a manók állította csapdából. Azt, hogy egy farkat csatoljanak rá (ágat illesztenek az alsóneműjébe) és bivalysört itassanak vele (megint jön a slag, mint megoldás, ez ennek az előadásnak az egyik fő kelléke) még eltűri, sőt udvarol a Viktor Balázs által játszott manó-lánynak (ez ugyan pár villanásnyi karakter, de sikerül a szerep nőiességét jól eltalálni), de már azt, hogy Dovre apó a szemébe bemetsszen, nem vállalja. Meg tudja állítani a manókat és legyőzi. Nemsokkal ezután találkozik ismét Solvejggel, és ha esze lenne, akkor jöhetne a szép nyugodt polgári élet. Mennyire lenne ez Peer Gyntnek való, akinek lételeme a folyamatos változás-vándorlás? Meddig tartaná érdekesnek Solvejg kizárólagos társaságát? Ez lehetne-e az önmegvalósítás útja? A szereplőt ismerve ezt kétségbevonhatjuk nyugodtan. Akármilyen jól is hangzik, nem, ez nem lehetne az igazi út. Bár akár ezt is kipróbálhatta volna, annyi minden más lehetőségnek adott esélyt, ennek is adhatott volna. De a manó-lány vízióval a fejében nem akarta a tiszta lányt besározni, aki így megkapta azt az esélyt, hogy egész életében ábrándozhatott Peer Gyntről, és ezt értékeli is. Milyen jó valamire vágyni és azt hinni, hogyha a miénk lenne, akkor minden rendben is lenne. Peer Gynt a vágy tárgyaként funkcionál Solvejg életében, aki a folyamatos várakozás helyzetével meg is békül. Ostorházi Bernadett kitartóan áll a falon, illetve eleinte még a platán által jelképezett kunyhóban és nézi az előadást velünk együtt, de talán egy kicsit másként. Rá-rápillantva az a benyomásom, hogy nem civilben.
Viktor Balázs harmadik Peer Gyntként talán a legnehezebb és a legkevésbé látványos jeleneteket kapja. Neki minimál-famászás jut csak. Ő az, aki a kunyhót építi, akihez odamegy Solvejg és aki anyja halálát végignézi. Ebben a felvonásban a korábbi Ingrid szerepel anyaként, aki kicsit sem haragszik fiára, aki miatt minden vagyonát elvesztette. Magának ássa a sírt, amelybe majd beleáll. Erről a jelenetről amíg nem tudtam meg, hogy ez az előadás már tavaly készült és most a 8. volt belőle, azt hittem, hogy némileg utal a friss szociális temetkezési rendeletre. Akár így, akár úgy - eszünkbe juttatja azt. Sokan ezen poénkodtak, hogy az lesz az igazi, ha mindenki magának megássa a sírt és bele is fekszik frissen megmosdva. Zsótér előadásában lényegében az anya előkészülete a halálra a sírásás (valódi ásóval valódi gödröt ás a színésznő). Ez a gödör azért is jó megoldás, mert a legvégén az ötödik Peer majd Solvejggel egyetemben ebbe tud belefeküdni és ezzel le is zárul a történetük. (Most szombaton még az eső is elkezdett hozzá esni.)
Néhány perc szünet után az előadás második részében Peer magasról indít. Most mind a teraszon gyűltünk össze, elvileg ez a marókkói vacsora jelenete. Nem esznek, beszélnek. Egy elbizakodott, hosszú ideje befutott, meggazdagodott Peer áll előttünk. Mint utaltam rá, felfogható a történet úgy is, hogy a 3. és 4. felvonás között sikert sikerre halmozó Peer maradt ki mindössze az előadásból, ez aki előttünk áll a hencegő Peer, aki elindul ismét a lejtőn. A már elért eredményekkel büszkélkedik, mintha csak a hírneve érdekelné. Így kötik el a hajóját és marad egyedül.
Eddigi tapasztalataim szerint (elsősorban gondolok a korábbi Zsótér-rendezésre, vagy Ascher Tamás "friss" Peer Gyntjére az Örkényben), ez a legnehezebb felvonás az egész darabban, ez a negyedik. Tele van képtelenebbnél képtelenebb jelenettel, amelyek hihetősége túltesz az első jelenetbeli történeten, a szarvas meglovagolásán. Ezek a jelenetek inkább epizódszerűek, nem épülnek olyan módon egymásra, mint az első három felvonás, amelyek Peer otthoni környezetében játszódnak, éppen ezért ezeknél muszáj a lehető legnagyobb rendezői invenciót bevetni és a dramaturgnak pedig könyörtelenül gyorsítania kell, vagy az egész előadás kárt szenved. Zsótér hencegő Peer Gyntje a korábbi manó-lány, Rada Bálint fehér öltönyben, üveg-gyűrűkkel és díszekkel kérkedik. Ő az, aki császár akar lenni, miközben ostobán elveszíti a vagyonát. A nagyját a hajóval, a maradék ékszereket kicsalja tőle Anitra. Kerkay Rita elhiteti velünk a lány ostobaságát, lelketlenségét és szépségét is láttatja. Zsótér előadásokban jellemzően csak férfiak vetkőznek hol jobban, hol kevésbé - minden esetben a mondanivaló szolgálatában, ha valaki belegondol -, most nem lehet panasz, ez a nagyon szép színésznő is félmeztelen lesz hosszabb időre. Nem csodálkozunk, hogy a negyedik Peer mindenét nekiadja. Begerjedése a szövegből is egyértelmű, de ezt vaskosabb humorral húzza alá a rendező: a másik négy Peert is beleteszi a jelenetbe, akik a nyílt színen a lány egyes mozdulataira maszturbálást imitálnak. Ettől a negyedik felvonástól igaz, hogy sok esetben a negyedik, majd később az ötödik Peert is sokszor körülveszi Zsótér a másik néggyel. Többek között emiatt is vágytam volna most iziben újranézni ezt az előadást, hogy most, amikor már tudom, hogy ki az öt Peer Gynt, az első jelenetekben is megfigyeljem, mennyire gyakori azokban a hasonló jelenet. Lehetséges, hogy a tapasztalatok felhalmozását jelzi a korábbi ének mind hangsúlyosabb, együttes jelenléte.
Van éppen ebben a negyedik felvonásban egy nagyon hálás jelenet, amelyben Peer még Anitra megjelenése előtt a sivatagban monologizál (ezt sokan kihúzhatják a saját Peer Gyntjükből, úgy hiszem) és néhány állat megjelenésére utal. A másik négy Peer játszhatja ezt a négy állatot és kifejezetten erős ez a jelenet. Feltétlenül szükséges a humor, ami ebben a jelenetben is van - ahol csak lehet, Zsótér mindenhol oldja az előadás mondandójának komolyságát. Zsótér mindig szeretett a szöveg konkrét, szó szerinti megjelenítésével játszani, ez a jelenet is erre épül. Bán Bálint nagyon jó gyík, Viktor Balázs varangy, Bárnai Péter csiga. A későbbi Peer Gynt szenzációs ganajtúró bogár. Elég hosszasan vonta el galacsingyúrása és fintorai figyelmemet a szövegről. Fehér Balázs Benő. Ő lesz az összegző, mindennel számot vető Peer. Már ennél a jelenetnél biztos voltam benne, szuggesztív színészi jelenléte azt sugallta, hogy neki kell lennie.
Fehér Balázs be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Talán neki a legnehezebb, bizonyítania kell, hogy végig önmaga volt, megvalósította azt, amiért megszületett (ez kevésbé sikerül a darab szerint is), vagy ha nem: legalább elég jelentős bűnei voltak. A felvonás elején kijut neki a tetőn ugrálásból is, ráadásul a vihar jelenetben a többszöri átugrás közben még slaggal locsolják is, felszalad a falra (elvileg beszáll a mentőcsónakba) és persze fára is mászik.Minden megvan az alakításban, amely a korábbi Peerek cselekedeteit jellemezte. Hatalmas energiákat mozgósít a szereplő. Igen, ez a Peer eget és földet is képes lenne megmozgatni. Hol van már a lusta hencegő?
Ez az a pontja az előadásnak, amikor én már teljesen összefagyott állapotban szemléltem a látottakat és a maximális elismeréssel adóztam a játszóknak, akiken nem látszott az, hogy akár egy kicsit is megviselte volna őket a pendelyben ácsorgás vagy éppen a falra való felfutás. Katonai kiképzésnek is megfelelhettek a próbák, úgy néz ki.
Az összegző-bizonyító Peer Gynt nyomában belépünk az előadás egyetlen zárt terébe: egy kerti műhelybe. Ennek a tetejét hasznosították legtöbbször, ki-be mászkáltak a szereplők, de csak egy jelenetre kerülünk mi is belülre. Mégpedig arra, amikor Peer saját egyéniségeinek rétegeit hagymahéjként boncolgatja-rángatja le. Az előadásban sok jelenetben dobálnak hagymát, vágnak fel, nyomnak szét hagymákat, mind emiatt a szövegbeli motívum miatt. Természetesen most, amikor valóban a szöveg szerint is hagymát bont a szereplő, Zsótér rendezésében törvényszerűen mást kell csinálnia. A műhely sarkában felhalmozott dossziékat dobálja szét, egyiket-másikat egyénisége egy-egy darabjának nevezve. Közben a színész véletlenül az ujját is megvágja. (Azt azért nem nézem ki a rendezőből, hogy utasításra vérzik Fehér Balázs. Az talán mégis sok lenne.) A létrejött helyzet ártani nem árt a jelenetnek, az ujjából szivárgó és némileg szétkenődő vér szimboilikus szerepet is kap: ez az élete végére érő Peer az, aki fiatalsága cselekedeteiért számot adni és szenvedni kényszerül.
Én nézőként nem tehettem mást, bevonódtam és elkezdtem drukkolni ennek a Peernek, hogy megúszhassa azt a bizonyos öntőkanalat. Ennyi befektetett energia ne vesszen kárba.
Most pedig csak azt remélem, hogy a POSZT-on sok fontos ember, minél több színházigazgató, megnézi ezt az előadást és munkát ajánl a diákoknak. Hátha megvalósíthatják önmagukat és később ha majd a gomböntővel találkoznak, akkor mind arról adhassanak számot, hogy megvalósították önmagukat, helyettünk is, ha már mi nézők (többnyire) erről már kissé lecsúsztunk.
Köszi, ha eddig eljutottál - 5,5 A/4-es elolvasása egy előadásról azért teljesítmény.
Másnap elmentem a Jurányiba, ugyanezeket a diákokat nézni: A kastély
