Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (22) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (31) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (39) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (29) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (52) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (43) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horti Lilla (20) Horváth Csaba (32) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (54) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (44) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (23) Kovács István (55) Kovács János (22) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (117) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (35) Ódry Színpad (68) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (24) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (31) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (53) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (49) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

május
2.

Katona - Sufni - Csendet akarok

Fullajtár Andrea |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

Egy színésznő pályáján nem rövid egy 12 éves periódus. De az első tizenkét év különösen meghatározó, minden eldől lényegében. Aki ez alatt nem fut be, az nem lesz igazán híres és elismert, az igazán jó szerepek pedig 35 fölött már megritkulnak, eljön a szerepkör váltás ideje is. A legtöbben ebben az időszakban már nem játszanak hősnőket, hanem átkerülnek a karakater-szerepek megformálói közé. (A többség persze elhagyja a pályát, vagy a perifériára sodródik.)

Hogy jön ez az eszmefuttatás ide?

Fullajtár Andreát egy főiskolai (azaz egyetemi) vizsgaelőadásban láttam először. A Patkányokban. Első nézésre azonnal világos volt, hogy abban az osztályban hemzsegnek az átlagosnál jelentősebb tehetségű színésznők, akik később többen is a Katonába szerződtek. (Ónodi Eszter, Pelsőczy Réka még akikre elsősorban gondolok.) Andrea talán közülük is kiemelkedett, nagyon más volt. A nulladik pillanattól kortársainál jóval érettebbnek tűnt. Egyetlen percig sem jutott eszembe róla, hogy itt egy kis hamvas kezdő színésznő. Kész volt az életre, a pályára. Úgy éreztem ránézve, hogy nekem ennyi élettapasztalatom sosem lesz, mint amit ő már addigra összeszedett és beépített az alakításaiba.

A "Csendet akarok" Csalog Zsolt szociográfiája alapján készült és egy valóban létező hajléktalan nő életét meséli el egy órában. Még nem volt Andrea kezében a diploma, amikor színre került a produkció, amelynek azonnal híre ment. Nekem valami miatt nem volt jó az időpont és nem néztem meg, viszont napokon belül megvettem a könyvet és elolvastam. Elképzeltem Andreát a szerepben és ennyiben maradtam. Azóta azt hiszem, hogy két előadást leszámítva, minden szerepében láttam őt. Ezt a kettőt is (Minden ötödik órában, Átrium - múlt havi bemutató, ill. Nordost - Kamra, ez kb két éves) sürgősen tervezem pótolni.

Andrea hatalmas szakmai sikert aratott ezzel a monodrámával, neve lett, színészkollégák is emlegették (Molnár Piroska az egyik legnagyobb ígéretnek tartotta már harmadévesen ). Egy idő után levették az előadást, de tavaly egy fesztivál miatt Zsámbéki Gábor ötletére felújították. Havonta egy, néha két alkalommal látható. Legközelebb a Színházak Éjszakája keretében nézhető, a Kamrában.

Én a múlt  péntek esti időpontot választottam ki, amikor történetesen sok színházi kritikus is mozgott a Ferenciek tere tájékán, a Mártírok premierjére mentek a Kamrába. Öt ismerősömet szólítottam meg és furcsa mód kiderült, hogy természetesen mind tud az előadásról, de egyikük sem látta - se 12 éve, se mostanában. (Részben megnyugodott a lelkiismeretem, nem csak én bénáztam ilyen hosszan, más is lemarad fontos előadásokról. Szakmabeliek is. Én azt gondolom, hogy Fullajtár Andrea van olyan igazán jó és "jelentős" színész, hogy ne legyen megkerülhető az egyszemélyes színháza. Ennél nincs nehezebb egy színésznek, lekötni 70 embert egy órára egyedül, az nem kis feladat. És méltó a feladathoz.)

Az előadás nem egészen volt monodráma. Háttal ugyan, de egy másik színész (Nagy Viktor) asszisztált, ült a padon és csak néhány rezzenéssel reagált, egyszer volt egy nagyobb gesztusa. A társ jelenlétének van súlya, ez is jelzi, hogy nem egy elszigetelt problémáról van szó, hanem több embert is érintő kérdésről. Ugyanakkor némi reményt is ad, mert egészen mégsincs egyedül a hősünk.

Az előadás keletkezésének idején volt egy Molnár Piroska monodráma is, a Lotte, amelyhez szintén asszisztált egy kaposvári  színészkolléga - a sarokban ülő férjként. Hogy ez hatott-e esetleg a Csendet akarok megszületésére is, nem tudom.  Minthogy egy Zsámbéki-rendezésben ritkán van valami öncélúan, bízhatunk benne, hogy fontos ez a "még egy néma szereplő" a színpadon.

Ha ezt leszámítjuk, Andrea egészen egyedül tartja fenn a figyelmet és egy 42 éves, eredetileg miskolci, három gyerekétől kényszerűen elszakadt hajléktalan, Etelka életének fontosabb epizódjait némileg csapongó sorrendben meséli el. Életszerűen. A figyelmünket a szerző, vagy a rendezés a színésznő eszköztelen játéka által arra hívja fel, hogy a sztereotípiákkal ellentétben biztosan sokan vannak olyanok, akik önhibájukon kívül csúsztak le és akiket a szociális háló sem tartott meg. Ez lenne az előadás célja, hogy egy sorsot közelebb hozzon. Ez meg is valósul, mert élővé válik a szereplő. Valószínű, hogy az a nő, aki mindezt átélte, ilyen hatásosan nem is lenne képes a szenvedéseit elénk tárni. 

Nagy alakítás ez kétségtelenül, de apró, kevéssé feltűnő eszközökkel. A jelmez és a smink sokat segít  persze, de a testtartás már a színészből jön. A nyúlott, több számmal nagyobb drapp színű pulcsi, az agyonmosott kék tréningnadrág, a tornacipő mind átlagos hajléktalanra utal. A  smink elcsúfít most, a koszos sebtapasszal leragasztott mutatóujj, amit csak az előadás közepe táján pillantunk meg szintén kifejező. A színésznő alig mozdul meg a széken, végig csak a mesélésre koncentrál - koncentrálunk mi is. Úgy tűnik, mintha az emberek mindennek ellenére, időhiány ide vagy oda, mégis csak szeretnek mások életéről hallani és megérinti őket egy jól elmondott történet, még akkor is, ha nincs hozzá látványos körítés. 

Én azt hiszem, hogy Andrea csak úgy a széken, a statisztáló kolléga nélkül is izgalmas előadást csinált volna. Ez is éppen olyan, amilyet jól lehetne iskolákba vinni, foglalkozást vagy beszélgetést szervezni köré. Még nem késő akár egy ilyen verziót is kipróbálni, akármeddig is játszatja a szerepet Fullajtár Andrea, a tehetsége nincs fogytán, és nagyon úgy néz ki, hogy a történet sem fogja elveszíteni az aktualitását. Sajnos.

Címkék: Katona Fullajtár Andrea Zsámbéki Gábor Csendet akarok

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr245260617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása