Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (55) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (93) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bagossy Levente (20) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (34) Bálint András (21) Balsai Móni (24) Bányai Kelemen Barna (25) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (31) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (87) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (36) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (23) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (39) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (23) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (40) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (29) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (36) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (52) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (47) Gyabronka József (20) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (20) Hartai Petra (21) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (30) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (32) Horváth István (41) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (74) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (24) Kálmándy Mihály (42) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (40) Kálnay Zsófia (55) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (44) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (68) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (32) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (22) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (21) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (40) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (35) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (22) Miksch Adrienn (46) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (42) Mucsi Zoltán (46) Müpa (117) Nagypál Gábor (25) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (37) Ódry Színpad (68) opera (25) Opera (633) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (100) Ötvös András (23) Őze Áron (27) Palerdi András (45) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (27) Pál András (45) Pasztircsák Polina (34) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (31) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (24) Rába Roland (24) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (32) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (75) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (31) Schöck Atala (55) Sebestyén Miklós (23) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (33) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (52) Szacsvay László (23) Szakács Györgyi (20) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (46) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (35) Thália (100) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (22) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Vashegyi György (34) Vida Péter (23) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (25) Vígszínház (51) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (32) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az előadás Örkény egy korai darabjából, a Sötét galambból készült, amelynek van ugyanúgy kisregény előzménye (Glória), mint a Tótéknak vagy a Macskajátéknak. Jobb a kisregény, és bár együtt jelent meg először (1974) a másik kettővel, de a nyomukba nem ér. A témája viszont érdekes: mit kezd magával egy apáca a magyarországi szerzetesrendek hivatalos feloszlatása után (1950). Van benne konfliktus, ütköznek benne értékek, felmerül az, hogy a hit mennyit tud segíteni a hétköznapokban. Fel tudja-e emelni Glória-Ilona a környezetét, vagy azok fogják lerántani a mocsárba. Nem lenne érdektelen, de valahogy ez a főszereplő mégsem olyan eleven alak, mint a Macskajáték Orbánnéja, talán túlságosan is papírízű figura.

Engem ez a téma azért is érdekelt, mert a nagyanyám legjobb barátnője apáca volt egykor, de életmódjából látszott, hogy a fogadalmait így is meg tudta tartani, nem gyűjtött vagyont, minden idejében másokon segített, nagyon jó volt vele lenni és egyáltalán nem próbált senkit téríteni sem. Egy nagyon kellemes ember volt, Ilonka néni is megközelítőleg száz éves lenne most, mint Örkény.

Az előadás rendezője Hargitai Iván (és a színház igazgatója, Oberfrank Pál) annyi realitásérzékkel rendelkezett, hogy stúdióba képzelték el az előadást. Örkény ugyan híres és kötelező olvasmány, de ennek a darabnak a színrevitelét nem indokolhatta más, mint az író születésének századik évfordulója. Remélhetőleg volt valami pályázat is, amely támogatást adott Örkény-művek bemutatására.

Hargitai Iván egy kereszt alakú teret képzelt el, négy járással. Ez a tér érdekesnek mondható, de a legkevésbé sem praktikus. Nagyon rosszul látszik mindig néhány szereplő, kevés esély van a mozgásra (ez lehet persze szimbólum is, mindenki de be van szorítva). A másik bosszantó ötlet a kellékek és bútorok használatával kapcsolatos. Egy előadásban nagyon célszerű, ha a rendező bizonyos kérdésekben következetesen képes dönteni. Ha az előadás elején nincs asztal, hanem csak egy földre terített vászon jelzi azt, és eljátsszák a szereplők az étkezést, akkor muszáj lenne a második felvonásban is ugyanezt a stílust megtartani. Itt nem ez történik. Később lesz rendes asztal, valódi ennivaló. Ez jelzi számomra azt, hogy nem igazán művészi szempontok döntöttek, hanem az elején az asztal hiányát a tér indokolja: egy nyolc személyes asztal nem fért volna fel a színpadra. Ennyi. Ha így van, akkor a kisebb asztalt is muszáj lett volna csak jelezni. A bútorok kapcsán rendkívül bosszantó a székek ész nélküli pakolgatása a második felvonásban, a volt zárdafőnöknő lakásán. Ketten vannak, a jelenet közben egyszer csak Ilona előpakol néhányat, majd visszaviszik. Minek? Még sorolhatnám az ilyen apróságokat.

Ezt a nem túl izgalmas szöveget (Örkény ide vagy oda, elavult a szöveg) lehet, hogy igazán első osztályú művészek meg tudták volna szólaltatni, elhiszem. A jelenlegi előadás gárdája ezzel a rendezővel nem. Nem volt elég erős lényegében senki, talán egyedül a megváltandó „rosszfiút” játszó Horváth Illés kivétel, aki rendben lett volna más előadásban. Jelenleg elég légüres térben mozgott, azt viszont megértettük, hogy miért ő az, akit a főszereplőnk kiszemelt. Ha valakit Horváth Illés érdekel, akkor sokkal jobban jár, ha megnézi a Magyar Színházban játszott valamelyik szerepében. A Kár, hogy kurva (John Ford) összességében is remek előadás, a Catullus ha nem is átütően jó, de nem érdektelen és a nézők érdeklődését fenntartó előadás. Illetve: a Koma Társulattal fellép Illés a Tháliában a Próféták c. darabban (ápr.23.). Ezt nem láttam még, de érdekes lehet. Bajcsay Máriának van szintén néhány jó pillanata az előadásban, ez is tagadhatatlan.

A szereposztás többi tagjáról nem írok, mert ez egy ajánló blog lenne, nem pedig egy lebeszélő. Ki tudja, hogy a megszületett alakításokban mennyi a rendező hibája és mi az, amit ő szeretett volna másként, csak a színész képességei határt szabtak neki…. Úgy ahogy van, borítsa az előadást a feledés fátyla. (Persze, aki nem hisz nekem, az járjon utána - nézze meg Veszprémben, ha még műsoron tudják ezt tartani.)

Címkék: Veszprém Örkény István Hargitai Iván Thália Horváth Illés Sötét galamb Bajcsay Mária

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr645204893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása