Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2013. febr. 6.

Az előadás a Thália Humorfesztivál keretében volt látható Pesten. Rusznyák Gábor rendezte, Gáspár Tibor főszerepelte. A hírlevelemre nem küldtem csak előzetes ajánlót, hiszen nem volt belőle még több, így utólag mégis írok róla, maradjon nyom.

Mi az, ami a poszt megírásának idején (2013. ápr. 1.) még aktuális vagy maradandó? Mi marad egy előadásból két hónap leforgása után?

A  feltűnő díszlet  emlékezetes, az biztos. Két kamion hozta Miskolcról a hatalmas víztartályokat, amelyekkel beépítették a színpadot. Rozsdás vascsövek és hatalmas konténerek, mint Moliere közege. Sivár, hatásos kétségtelen.

A francia forradalom kitörésének nyarára helyezte a dramaturg az előadást, amiről tudni lehet, hogy rendkívül száraz volt. A víz és hiánya mint motívum végigvonult az egész előadáson. Dandin apósa elsősorban fürdeni szeretne, amikor még ivóvíz sem jut mindenkinek. A víz felhalmozása Dandin tehetősségét és kivételes helyzetét jelképezte. Hiába minden, ez nem az a közeg, amelyben egy percig is otthonosan éreznénk magunkat. Itt nem lehet élni, ez az, ami azonnal eszembe jutott. A tartályok ugyan nem lehetnek a műszak kedvencei, ugyanakkor praktikusak, mert fel lehet rájuk kapaszkodni és remekül kivilágíthatóak.

Az előadás jó lehetőség Gáspár Tibornak. Ha nem is tudunk nagyon rokonszenvezni vele, elfogadjuk az ő igazságát és a végére már kissé soknak tartjuk a hiúságáért rámérendő büntetést. (Pont akkor válik egy nemesi család tagjává, amikor jön a forradalom - nem szerencsés.) Ami nagyon jó, hogy a feleség szerepében egy már érett, karakteres e.h.(Kosik Anita) lép színre. Ahogy láttuk Dandin igazságát, látjuk az asszonyét is és egészen megértjük.

Nem rossz az előadás, korrekt módon eljátsszák a darabot, de nem kavar fel a történet sem a helyszínen, sem utólag visszagondolva. Elszórakoztat, de a szórakozásba helyenként némi unalom-érzet is vegyült. Nehéz lenne valami konkrét váddal illetni a rendezőt (azon kívül, hogy lehetett volna feszesebb - rövidebb az előadás). Kicsit a Kaposváron felszedett Mohácsi-hatás is észlelhető az előadás stílusán, a szövegbe betoldott elemek jellege egészen hasonlított (ezek nekem tetszettek), de valahogy mégsem úgy működött, mint a Mohácsi-rendezések. Most nem éreztük azt, hogy a külső idő nem számít és teljesen magával ragadott csak a színház...

Az előadás után teljesen kimerülve mégis hirtelen elszánással egyből átültem a Thelma és Louise-ra, ami viszont 3 perc alatt lekötött és elvarázsolt. Ennek a két előadásnak a kapcsán éreztem át legerőteljesebben és közvetlenül a kontrasztot, mi a rutin kőszínház és egy lendületből, az alkotók nagy tennivágyából született jó független produkció közötti alapvető különbség.

A Dandin november végi bemutató volt, még most is műsoron van Miskolcon. Aki vágyik egy konszolidált kellemes estére, az próbálja ki. Nagyon kellemes a miskolci színház légköre, az épületbe önmagában is jó bemenni.

Színlap és további infó:

http://port.hu/dandin_gyorgy/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=19294&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4

Címkék: Miskolc Thália Dandin György Rusznyák Gábor Gáspár Tibor Kosik Anita

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr725171800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.