Nem színházi esemény volt a Rózsavölgyiben ma délután, hanem könyvbemutató. Az egyébként hetven személy befogadására alkalmas teremben nagyjából százötvenen zsúfolódtak össze. Még az előtérben is álltak. Ebből azt a merész következtetést vonom le, hogy lesz érdeklődés a szerző új könyvére, amely a valóban zseniális "A fehér király"-t kilenc év után követi.
A könyvbemutatón Tóth Evelyn énekelt, aki - mint kiderült - a szerző egyik fő inspirálója. Dragomán György ugyanis zenehallgatás közben ír, és a "vad" részeknél éppen az általunk is meghallgatott Cseh Tamás dalt szokta a fülébe dugni éppen az énekesnő feldolgozásában. Veiszer Alinda, aki az est folyamán az író beszélgetőtársa volt, gyors következtetést vont le: talán ez az írói technika lehet a mögöttes ok, emiatt nem készült el a mű hamarabb. Néhány kedélyes kérdés is elhangzott, sőt némi színt vitt a beszélgetésbe az, hogy egy légy is főszerepet vállalt, lekötötte az író érdeklődését egészen addig, amíg el nem kapta és egy pohár alá nem dugta.
Dragomán Györgyöt eddig az estig kizárólag a műveiből ismertem, amennyire egy író ismerhető, ma láttam "élőben" először. A legtöbbet arról hallottuk, miként hozza létre a regényeit. Ez egy olvasónak feltétlenül érdekes, még akkor is, ha igazán a végtermék számít és a mögöttes motivációk csak másodlagosak.
Megtudtuk, hogy az író a "vízióiból" indul ki. Lát egy kép részletet, egy kezet például és ezt egészíti ki. Elmondása alapján mágikus processzusnak látszik az írás, mintha ő csak passzív elszenvedője lenne a folyamatnak. Ezek szerint a figurák, illetve maga a könyv önállóan formálódnak, neki csak a belső hangra kell figyelnie, hogy olyanná írja meg a könyvet, amilyennek annak lennie kell. És állítása szerint olyan is lesz. Óriási dolog az, hogy kilenc év után, ki tudja azt mondani, hogy olyan lett a regény, amilyet szeretett volna.
Minden könyve lépcsőfok a következőhöz, egy fejlődési folyamat része, és már nemsokára jön a negyedik is - ugyanis a kilenc év alatt nem csak a Máglyával foglalkozott. (Írt drámát is, azonnal eszembe jutott, hogy ez az, ami érdekelne, ennek fogok utána nézni nagy sebességgel.)
Mi az, ami alig több mint egy óra alatt még kiderült a Máglyáról?
A szövegből a negyvenedik fejezet két részletét Stefanovics Angéla olvasta fel. A két rész elkészülését három év választotta el, ennyi idő kellett, amíg a "rókaszoknya" kifejezés eszébe jutott. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire szervesen illeszkedik egyik rész a másikhoz.
(A regény egyik hangja egy 14 éves lányé, Emmáé. Ő a főszereplő. Ennek fényében egyértelmű, hogy Stefanovics Angélánál alkalmasabb választás nemigen van a felolvasói szerepre. Ahogy látom, még húsz évig biztosan tiniket fog játszani, ahogy eddig is gyakran tette. Amikor majd olvasom a regényt, feltehetően most már az ő hangján fogom hallani.
Az író menet közben jött rá arra is, hogy lány kell, hogy legyen a főszereplő. Emmában talán egy olyan ént sikerült megírnia, aki bátrabb, mint amilyen ő volt, "olyan, amilyen szerettem volna lenni", mondja. Mivel ebben a műben az idő kitágul, 50 év eseményeiről van szó, kellett egy másik hang is. Így kap fontos szerepet a nagymama, aki megéli azt a rengeteg szenvedést, amivel a lánynak is szembe kell néznie, utólag. Ugyan csak 14 éves a lány, de már felnőtt. Dragomán György a felnőttséget az önálló döntések meghozatalával definiálja. Döntéseket pedig rengeteget kell hoznunk. Az írónak úgy tűnik, hogy az egész alkotói folyamat másból sem áll csupán döntések sorozatából. A döntések lehetősége pedig azt jelenti, hogy szabadok vagyunk. De tudunk-e bármit is kezdeni a ránk szakadt szabadsággal, vagy tehetetlenül állunk és nézünk, ahogy a felolvasott részletben kiszabadított rókák tették...
Ilyen és ehhez hasonló kérdések jelennek meg a regényben, szó lesz a romániai diktatúra időszakáról, besúgókról és valamiféle nagymama-boszorkányról is...Néhány mozzanat bevillant, de csak ízelítőként. Azt hiszem, hogy a könyv elolvasása megkerülhetetlen lesz, ez nem döntési helyzet. A fehér király elég ahhoz, hogy utána akárhány további regénynek is előzetes bizalmat szavazzunk. Aki még nem olvasta, kezdje azzal..
