Mezei néző

Nagyon pontos és nagyon elég az a tömör ajánló, amely az RS9 színház honlapján szerepel Sediánszky Nóra új bemutatójáról, amelyet ifj. Alexandre Dumas, Wong-Kar-Wai, Steven Soderbergh, Emmanuel Mouret motívumok felhasználásával ő maga írt és meg is rendezett két színészre. Kovács Krisztiánt és Német Klárát látjuk valamennyi alakban.

Nagyon szerethető ez a talán másfél órás előadás, mindenkinek ajánlom a megtekintését, akit még/már foglalkoztatnak párkapcsolati szövődmények. A színház 14 éven felüli nézőknek ajánlja.

Néhány saját benyomás:

Utólag kifejezetten szerencsésnek érzem, hogy nem bemutatót néztem, hanem már egy „hétköznapi” előadást, amely történetesen vasárnap estére esett. A Víg nézőtérén villódzó lámpák, hangos zene, mondhatni bulihangulat fogadott, a székekben pedig fiatalok ültek, akik ténylegesen még előtte voltak az előadásban oly sokat emlegetett érettséginek és nem csak nosztalgiával gondoltak vissza a sajátjukra, ahogy például én is.

A célközönség tehát megjelent, és a színház érettségi előtt álló teljes osztályok jelentkezését is várja - extra kedvezményes jegyekkel (800 Ft!) lehet ezt a produkciót megnézni.

Júliusban már sokan láthatták Kőszegen Laurence Jyl darabjának magyarországi bemutatóját, amely már a leírás alapján is ideális nyári színháznak tűnt. Augusztus végén a Felső szomszédok a Rózsavölgyibe költöztek, én pedig a tegnapi előadás kapcsán írok a benyomásaimról.

Az évad végén valamiféle átszervezésekről csiripeltek a madarak, sőt a sajtóban is volt néhány említés a vezetőség cseréjéről, amely júliusban meg is történt (interjú itt a 22 éves ügyvezető igazgatóval, Langár Ákossal). Ezek után a legjobb hír, hogy ha nincs is minden napra előadás beírva, a Szkéné mégis beindította az új évadát, és míg szeptemberben kilenc, októberben már húsz napon játszanak. (Jellemzően a hétvégéken – általában is megfigyelhető, hogy már jóval kevesebb színház tudja a teljes hetet végigjátszani.)

Jó érzés volt ide is visszatérni, és egy nagyon kreatív, zenés-bábos, új magyar dráma szövegét felhasználó előadást megnézni. Mindössze hatvan perces - talán a legrövidebb passió, amelyhez szerencsém volt eddig.

Podlovics Laura mindössze 28 éves, de már eljutott második darabjának ősbemutatójáig, amelyet ráadásul maga is rendezett. Míg a Nem félünk a sötétben anyaszínházában, a Bábszínházban készült kollégáival, most egy független produkciót hozott létre a Jurányi Kamaratermében.

Az ősbemutatón jártam, ennek kapcsán osztok meg néhány gondolatot.

Az előadás 90 perc szünet nélkül.

A független produkciók ma már sokszor csak kéthavonta kerülhetnek műsorra – az egyeztetési problémák és a forráshiány együtt elérte, hogy szinte minden alkalom hozza a bemutató izgalmát.

Fokozottan így van ez a „Ki ölte meg az apámat” c. előadással, amelyet 2023 februárjában mutattak be és meg is kapta a kritikusoktól az „év legjobb független előadása” díjat. Emlékszem, hogy már az első időpontot is beírtam a naptáramba, elsősorban az előadás dramaturgja, Bíró Bence miatt, akinek a pályáját követem. Most sikerült csak bejutni, és aki eddig lemaradt róla, azokat csak megerősíthetem abban, hogy érdemes pótolni.

Engem annyira érdekelt, hogy azóta a szerző, Édouard Louis mindhárom regényét is elolvastam Pataki Pál fordításában, így ez az ajánló ezeknek a műveknek is szól. Jól fel lehet általuk készülni az előadásra, amely 90 perces, szünet nélküli.

Egy ősbemutatóval tovább bővült a Jurányi és a Pagony könyvkiadó gyerekeknek szóló sorozata, a Hab a tortán, amelyet a kisiskolás korosztálynak szánt a Bohoczki Sára-Farkas Ádám színész-pár, akik ezt a produkciót elkészítették.

Az előadás menetideje 40 perc, utána pedig a Galériában kézműveskedési lehetőség, színező/olvasó kuckó és Pagony könyvvásár lesz, ahogy azt a sorozat nézői már megszokhatták.

Remélem, hogy sikerült a fenti, kellően bonyolult címmel elérni, hogy valóban csak azok olvassák el ezt a nyomhagyó ajánlót, akiket tényleg érdekel, milyen benyomásokat keltett bennem a BFZ, pontosabban a Fischer Iván Operatársulat Don Giovanni-ja. Csodával határos módon sikerült mindháromszor megnézni a Müpában. Nagyon köszönöm azoknak, akik segítettek abban, hogy elkészülhetett erről a Mozart operáról immár a 28. bejegyzésem is.

Nagy kaland volt Budán és Pesten tíz helyszínre eljutni és közben meghallgatni a Jurányi „Színház a város” sorozatának epizódjait a múlt hét szerdáján és nagyon örülök, hogy sikerült folytatni. A megmaradt nyolc epizódot három különböző napra osztottam szét.

A stúdióelőadások mellett (már a három határon túli előadás után) a Szemle második hete a vidéki előadásokról szólt. 

A kétfejű fenevad - Miskolc