Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Hosszú ideig a színdaraboknak igyekeztek valamilyen ütős, mindenesetre minél rövidebb és jól megjegyezhető címet adni, de ennek a jól bevált szokásnak a Katonában ennek már korábban is ellene mentek. A „Minden kombi cirkó…” töretlen sikere azt bizonyítja, hogy a furcsa és nehezen megjegyezhető cím is megfelelő, ha kellően vonzó az előadás, amelyet mögé tesznek.

 nem8

Mayer Szonja és Mészáros Béla

A „Hát, ha van is, én még nem találtam meg” – azonnal hiányérzetet/kíváncsiságot kelt, a színlapot olvasva a néző elgondolkodik, hogy mi is az, amiről szó lehet. Nekem az élet értelme jutott eszembe magamtól, illetve az arany középút – utóbbit próbálom én is keresgélni, eddig egészen sikertelenül. Másoknak hátha tényleg megvan, csak én még nem találtam rá.

Máté Gábor rendezése erősen, ámde látszólag finoman céloz meg minket: egy mai, hétköznapi családról szóló történetet látunk, amelyben van azért extrém fordulat, de mégsem tűnik kisimíthatatlannak a feszültség. Hullámvasúton érezzük magunkat a szereplőkkel, akik mind a négyen a saját külön világukban kínlódnak, nagyon kevés a kapcsolódási pont közöttük, és mind annyira el vannak foglalva a saját problémáikkal, hogy esélyük sincs arra, hogy a másik szenvedését észleljék, arra meg még kevésbé, hogy segítsenek neki.

nem5Anya: Fullajtár Andrea

A helyzet kulcsa nyilván az lenne, ha mindenki a többiekkel foglalkozna, akkor mind a magány, mind a személyes problémák könnyen megoldhatóak lennének, de ez csak az utópiákban létezik, a XXI. században elszigetelődő ember éppen arra nem képes, hogy másokra ráhangolódjon, magán pedig képtelen segíteni. Az előadásról eszembe jutott a hosszú kanalak története a pokolban és a mennyben, amely erre a jelenségre nagyon jól rámutat. (A link alatt leírás és egy egyperces összefoglaló videó azoknak, akiknek ez így nem mond semmit.)

Az előadás négy szereplője ezt a történetet nyilvánvalóan nem ismerte, de még ha ismerte volna is, attól, hogy látunk egy problémát, semmi garancia arra, hogy orvosolni tudjuk. Ha ez ilyen egyszerűen működne, már rég a szeretet uralkodna a Földön, legalábbis a „művészet-fogyasztók” körében, akik folyamatosan kapják a „változtasd meg éltedet” felszólítást.

nem3

Ennek az előadásnak a megnézése is segíthet abban, hogy a saját életünkkel megtaláljuk a párhuzamokat, és esetleg lépéseket tegyünk a változtatásra. Nem hiszem, hogy Nick Payne darabjának bemutatójához ennél kisebb ambícióval állt hozzá a Katona csapata, beleértve a fordító Varga Bálintot, a dramaturg Török Tamarát és a zenei szerkesztő Friedenthal Zoltánt. Itt van a tükör, és akár tényleg bele is nézhetünk.

Erősen nézőfüggő lesz, hogy kire miként hat a bemutatott történet, amelyet nem részletezek. (Én örültem az ismeretlen darab titkainak, a fordulatokra eszembe sincs utalni.) El tudom képzelni azt a nézőt, akinek éppen tinédzser gyereke sincs, nem is frusztrált tanár, nincs valami „nagyobb jóért” nemes lendülettel küzdő férje, problémás anyja, sőt még alkohol- és drogproblémával küzdő fekete bárány sincs a családjában. Nem zárom ki, hogy lehettek a Kamra előadásának nézőterén szerdán is akár ketten-hárman, akik mindenféle zavaroktól mentesen, egyensúlyozva a különféle csapdák között jól képesek irányítani az életüket.

nem2Apa: Kocsis Gergely

Minél jobban érzi egy néző, hogy a látottak pont rá nem vonatkoznak, annál felhőtlenebbül tud megfigyelője lenni ennek az angol családnak, ahol valóban egymástól elszigetelve, ámde karnyújtásnyira éli az életét a bemutatott négy ember.

Az is tőlünk függ, hogy kinek a helyzetével tudunk leginkább azonosulni, Kocsis Gergellyel-e, aki a klímaváltozás harcosa, aki minden idejét az emberiség megmentésére fordítja, és saját családját is csak abból a szempontból figyeli, hogy cselekvéseik mennyire károsak a környezetre, milyen ökológiai lábnyomot hagynak. Az előadás elején még a jegesmedvék életéért aggódó férfi fokozatosan tűnik el látókörünkből, és a hiánya válik észrevehetővé. A szereplő igazságát is látjuk, ugyanakkor mindennek az embertelenségét is.

nem10

A négy szereplő közül talán Fullajtár Andrea szenvedhet a legtöbbet a magánytól, anyaként és feleségként is mattot kapott, egyedül azt remélhetjük neki, hogy az általa színre vitt „Legyek ura” musical legalább sikeres vállalkozás volt. A műből utalásokban kiderül, hogy tanárként nem a legnépszerűbb…

Ebben az átlagosnak mondható középosztálybeli családban a problémák jelenlétét a gyerek viselkedése jelzi, ő a központi szereplő. Az előadás „adu ásza”, aki nélkül az egész nem működne ennyire hitelesen Mayer Szonja, IGAZI tini, tényleg 15 éves, aki színes ruháival kiragyog a felnőttek fekete-fehér világából, amelybe a többiek mind belesimulnak. (A vele készült friss interjút érdemes elolvasni.) Kálmán Eszter látványtervező munkája ezúttal is kifejező, a jelenetváltásokat Lohár Antal fényei is segítik, illetve Török Marcell videói. A fal „fény-tapétája” megváltozása jelzi az idő múlását, illetve azt, hogy eközben lényegileg minden azonos marad.

nem7

A család rég kialakult statikus életét egy rokon beköltözése borítja fel, pontosabban ő tudatosítja igazán a bajokat, nem hagyja meg őket a „szőnyeg alá söprés” üzemmódban. Mészáros Béla másként rontja el az életét, mint a többiek, látványosabb életének a kudarca, de mintha kevésbé vegetálna. Valami akár jobbra is fordulhatna, de ez mégsem történik meg: igazi törődésre ő sem képes, a lánnyal kialakuló, már-már barátinak mondható valódi kapcsolat elől elmenekül. Erről eszünkbe jut, hátha a szerelmével sem tudna mire jutni, még akkor sem, ha az meggondolná magát, és visszatérne hozzá.

Három nappal az előadás után még nehezen megjósolható, hogy ez a jókor megállított történet mennyire lesz hosszútávú hatással ránk, majd elválik, én több ponton is éreztem, hogy meg vagyok szólítva, és rólam is szól a mese. Talán a megszokottnál is jobban, így feltehetően még egy ideig fogok az előadáson rágódni, de annyi időt nem várok az ajánló kiposztolásával.

nem4

Aki beül a Kamrába, jó színészek jó színházát látja majd, köztük egy kétségtelenül erős jelenléttel bíró ifjú tehetséget, akinek csak remélem, hogy mire az SzFÉ-re kerül, biztonságos és nyugodt körülmények között tanulhat, és jobb perspektívákat lát majd maga előtt, mint az általa játszott Anna, akinek a bőrébe bújt ezen az estén 110 percre.

PS. Ehhez a bejegyzéshez is Szokodi Bea nagyszerű képeit használtam fel a fotós FB-oldaláról.

Címkék: Katona Fullajtár Andrea Máté Gábor Kamra Mészáros Béla Török Tamara Friedenthal Zoltán Kocsis Gergely Kálmán Eszter Lohár Antal Török Marcell Hát ha van is én még nem találtam meg Mayer Szonja

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2416243384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása