Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Szabó Borbála darabot írt amelyben egy szülői értekezletet játszanak el a nézők közé ültetett színészek. A megtekintés előtt nem feltételeztem, hogy igazán népszerű előadást lehetne ebből rendezni (rendező: Végh Zsolt), hiszen nem sokan szerethetnek ilyen értekezletre járni (vagy ilyet tartani), ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy mi bontakozik ki a helyzetből.

Megérkezünk a Jurányi földszintjére, és a kezdés előtt közvetlenül együtt megyünk fel a Szkéné teremben, ahol az előadás játszódik. Mivel az épület eleve iskolának készült, a terem legtermészetesebb díszlete a padsor  és az sem változtat a helyzeten, hogy körben is székek vannak, csak ezzel a kiegészítéssel esetleg nyílt órára is emlékezetet a szituáció. Az asztalnál várakozó tanítónő és a padokban elszórtan már ott ülő szülők (Dióssi Gábor, Urbanovits Krisztina, Végh Zsolt, Szabó Borbála) látványa egészen életszerű. Vannak későn érkezők, de ez most nem zavaró, a tanítónő szerepéből nem nehéz erre reagálni, és a későn jövő nézők  (van egy hivatalos késő is, Nényei Pál) szintén feltalálják magukat. Vannak persze halovány kísérletek a nézők részéről a székek áthelyezésére, de ezeket Ildikó néni, az alternatív pedagógia lelkes híve - Stefanovics Angéla - azonnal leszereli. A szabadságnak is van határa, hamarosan megtudjuk.

Az előadás interaktív, a tanítónő utasításait a nézők közül - egy kivétellel - mindenki mukk nélkül végrehajtotta, nem állított senkit lehetetlen helyzet elé, sőt a megszólított nézőknek sem akadt el a szava, néha erősen el is bizonytalanodtam, hogy végül is hány beépített ember van jelen.Nagyon szívesen leírnám a részleteket, de feltétlenül spoilerként hatna, így visszafogom magam. Különösen azért, mert minden előzetes várakozásom ellenére, amint kiderült, ez a Jurányi legjobban eladható produkciói közé tartozik és mindig tele van, akárcsak a Csemegepultos naplója vagy az Egyasszony.

Ami talán mégis fontos és elárulja a színlap is: új tanító nénit kapott a 3.b osztály, és őt jöttünk megismerni. Az értekezlet egyik témája az anyák napi műsor megbeszélése, ennek kapcsán kicsit elszabadulnak aztán az indulatok, de végül belenézhetünk egy rövid részlet erejéig a műsorba is. (Én még őrzöm és egy jó darabig őrizni is fogom az ajándékot, amit a műsor után a fiamtól - Dióssi Gábortól - kaptam, és még meg is hatódtam. Sikerült a bevonódás teljesen, elmondhatom.)

Az előadás közönségén végignézve, erős az esély, hogy a túlnyomó többség már ült ilyen értekezleten, belülről ismeri a helyzetet, és az sem kizárt, hogy többen is vannak tanárok. Ennyi tapasztalattal felvértezve csak azt mondhatom, a darab bizonyos mondatai, sorai rendkívül húsbavágóan hatnak, akár megrendítően is, míg más mondatok hiteltelenek. Ez a két állapot váltakozott az előadásban és nyilván a nézők személyes tapasztalatain múlik, hogy melyiket érezték hangsúlyosabbnak.

Ami megkérdőjelezhetetlen: ez a darab csak egy jelzés arról, hogy - finoman szólva - az oktatási rendszerünk működhetne jobban is. Igazán mélyre azért nem megyünk a témában, mert a szülői értekezlet témája - az anyák napi műsor megszervezése - ennél többre nem ad lehetőséget.

Az előadást feltétlenül fogják szeretni, akik kedvelik Stefanovics Angéla színészetét, aki még a nem mindig természetesen ható szövegeket is egészen úgy tudja mondani, mintha valóban belőle fakadnának. Minden további nélkül el tudtam fogadni a 3.b osztály kicsit zilált idegzetű tanítónőjének, aki  hitvallását a gyakorlatba nem egészen képes átültetni. A szülői szerepek ennél jóval kevésbé voltak hálásak, nem is tudnám őket anélkül részletezni, hogy ne áruljam el a cselekmény fordulatait, de a többi színész azért csak alájátszik a főszereplőnek - ahogy ez színházban tipikus is -, kisebb-nagyobb hatékonysággal. Én közülük eleve a legjobban Dióssi Gábor apa-alakját szerettem, aki az egész értekezleten csak a felesége helyett ül és jegyzetel, de miután az anyák napi műsorhoz engem választott anyukájának - talán a lassan húsz évre visszanyúló személyes ismeretség miatt -, azt hiszem, hogy részrehajlással lennék vádolható, ha ezek után még fényezném is.

Stefanovics Angéláról nemrég olvastam interjút is, melyben elmondja, hogy a stand up műfajával kacérkodik. Csak bátorítani lehet, egészen biztos, hogy egymaga is képes lenne lekötni egy-másfél órára a közönséget, mindenkinek jó élmény lesz, ha készen lesz egy önálló esttel. Várom.

ps. A port hu-n nyoma van egy ilyen műsornak, de kitűzött időpontok nélkül még...

 

Címkék: Szabó Borbála Jurányi Stefanovics Angéla Végh Zsolt Urbanovits Krisztina Szülői értekezlet Dióssi Gábor Nényei Pál

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr788185590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása