Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az utóbbi évek nagy színházi élményei közé tartozott Bagossy László Shakespeare rendezése 2012 májusában. Ritkán nézek prózai előadást egymás utáni napokon újra, de akkor nem tehettem mást, a főpróba után beültem a premierre is. (Beszámoló: itt) Azóta dédelgettem az élményt és nem siettem újra megnézni. 

Ezen a csütörtökön mégis sor került rá, mert tanítványaimat vittem ismét az Örkény Színház nagyszerű drámapedagógiai programjára (IRAM), amelyről korábban is beszámoltam (lsd. Jógyerekek képeskönyve, János király). Ehhez az előadáshoz a színháznak külön beavató foglalkozása van, amely jól körüljárja a darabban felvetett témákat, szó van az álmok, a fantázia szerepéről, felkészít a történetre (egyes bonyolultabb részleteket nem kell a darab közben megérteni, már előre megismerik a diákok, ugyanakkor még mindig marad elegendő titok későbbre is). 

A vihar nagyon jó előadás azoknak, akik hasonlóan hozzám, inkább azt szeretik, amikor a színészi munka dominál, nem pedig látványeszközök. Nekem nagyon kedvemre volt ez  a "színház a színházban" szituáció, az üres tér, és  az, hogy ránk volt bízva a sziget elképzelése. Ez a játékos felfogás ragadott magával első (és második) nézésre is. Na, meg persze a színészek.

Milyen volt ez a csütörtök esti, hétköznapi előadás?

Nem volt egészen hétköznapi, ugyanis Nagyhegyesi  Zoltán helyett a tervezettnél egy hónappal korábban vette át a szerepét Sebestyén, egyetemi hallgató. A beugrás külön próbákat jelent és mindig kissé izgalmi állapotba hozza a színészeket, még akkor is, ha mindenki más évek óta begyakorolta az előadást. Visszaidéződik a premier körüli hangulat, amikor még érződnek a kételyek, nem lehet tudni, hogy miként fogadja majd a közönség a produkciót. A beugrás remekül sikerült, nem mondta volna meg senki, hogy a fiú csak néhány napja kezdett készülni és hirtelen tanulta meg a szerepet. Sőt: elmondható, hogy éppen azok a jelenetek sikerültek a legjobban, amelyben ő, a szerelmesét játszó Törőcsik Franciska és persze Gálffi László szerepelt. (Illetve Pogány Judit, aki most csúcsformáját hozta. Én őt jobbnak éreztem, mint korábban.)

A közönség soraiban jelentős részben voltak a diákok képviseltetve, aminek a színészek örülnek is. (Volt közönségtalálkozó utána, ezt el is mondta  Pogány Judit.) Az én véleményem szerint is ez az a kor, amikor a diákokkal meg kell szerettetni a színházat, vagy legalább meg kell ismertetni és akkor hátha máskor maguktól is vissza fognak térni. Ez lenne az ideális. Erre nagyon alkalmas A vihar is, lehetőséget ad arra, hogy egy a megszokottól kicsit eltérő rendezői hozzáállást megismerhessenek. 

A diákok nagyon pontos műszerként jelezték, hogy mely jeleneteket élveztek, illetőleg untak - "azt kaptuk, amit megérdemeltünk, hullámzó előadás volt" - jegyezte meg Bagosy László szintén az említett közönségtalálkozón. Ahogy már a főpróbán és a premieren is, a közönségre most is a "bűnösök" ( Prospero száműzői és cinkosaik) jelenetei hatottak a legkevésbé. Ezt én is halványabbnak éreztem most a megszokottnál, de már a premieren is alapvetően Gálffi játéka ragadott meg, így annyira nem lepett meg, hogy úgy éreztem, hogy kevésbé érdekesek azok a jelenetek, amelyekben nem vesz részt. Ő viszi az előadást, volt ereje hozzá most is. A diákok számára még inkább érdekes volt a Csuja-Epres-Király Dániel hármasa, az ő erősebb poénjaikon tudtak igazán szívből nevetni. Amikor egy kicsit leült az előadás, akkor néhányan hangosan beszélgettek, de ezeknél a vicces jeleneteknél egyáltalán nem. 

Az utóbbi időben egyre inkább zavar, amikor a közönség sorában beszélgetnek, esznek, isznak, gátlástalanul sms-eznek előadás alatt. Nemcsak a diákok. Ezen az előadáson is számtalanszor zökkentem én is ki, illetve más felnőtt ismerőseim is, akiket szintén odavittem. Ennek kapcsán is felvetődött bennem az a gondolat, hogy ugyan meddig is tart a néző szabadsága. Mihez van valakinek joga a nézőtéren? Megvette a jegyet, tehát...? Van-e joga ahhoz, hogy másokat szándékosan zavarjon és azoktól elvegye a színház élvezetének a lehetőségét? Vagy ha ebben (evésben, ivásban, beszélgetésben, telefonálásban) akadályozzuk, akkor már ő lesz az, aki kárt szenved? Ez volt az előadás alatt az, amin leginkább gondolkodtam. (A kizökkenés ára ez, eltávolít az előadástól.)

És az a baj, hogy mindenki túlságosan is hozzászokott a "magányos kultúrafogyasztáshoz". A többség otthon ül a TV és számítógép előtt, ha mégis van ott valaki mellette, akkor meg lehet azonnal beszélni a történteket, a filmet leállítani, közben egy kávét megfőzni, tanulni, stb. Alig vagyunk olyan helyzetben, amikor közösségi élményként szembesülünk egy filmmel vagy színházi előadással. Meg kellene tanulni, hogy hogyan viszonyuljunk ehhez a helyzethez. (A szülőktől lenne a legjobb, ha vinnék a gyereket színházba...)

Ha most mérleget készítek: a héten  hét előadást láttam, hét különböző színházban. Ha a  közönséget nézem, akkor megállapíthatom, hogy négy előadáson csörgött a mobil, három előadáson ettek-ittak a körülöttem ülők, és mindössze két előadás volt, amikor senki sem beszélgetett a környékemen, de egyáltalán nem.  Ebből csak azt vonhatom le, mint az idén eddig megnézett 80 előadásból összességében is, hogy igenis, túl lazák vagyunk. Vagy ha ez lesz a trend, akkor hamarosan visszajutunk majd Shakespeare színházához, előbb-utóbb már jön a paradicsom vagy a tojás dobálása is...

Címkék: Örkény Színház Bagossy László Csuja Imre A vihar Epres Attila Gálffi László Törőcsik Franciska Pogány Judit Király Dániel

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr595690289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.