Mezei néző

David Doiasvili pénteken bemutatott Sirály-rendezésére nagyon sok olyan mondatot érvényesnek találtam, amely a szövegben az ifjú titán, Trepljov előadását és műveinek stílusát jellemzi – „benyomást kelt az emberben, de semmi mást”. Már-már az volt az érzésem, hogy a modern rendezői színházi vonal…

Kedvelem Mayenburg darabjait annak ellenére, hogy nem kifejezetten nézőbarát művek, így számomra ezúttal a szerző neve volt a legfőbb vonzerő, és eleve felkészültem némi nyomasztásra. Számításom be is vált, a 90 perc alatt a közönségnek talán 4-5 olyan mondat jutott, amelyiken felnevethetett –…

Tegnap visszavonhatatlanul megkezdődött az őszi szezon. A színház reflektorfénybe került már az augusztus huszadikai István, a király közvetítés kapcsán is, talán jobban is (és főleg másként), mint ami kívánatos, tegnap a Pozsonyi pikniken jó néhány színház megjelent, hogy…

Én történetesen az vagyok. Valaki, aki időről időre (huszonnégy éve évente vagy háromszor) megjelenek a Vígben, mindig reménykedve, hogy most aztán látni fogok egy valóban jó előadást, aztán többnyire (értsd: majdnem mindig, de nem mindig!) ez a kósza remény elillan és hoppon…

A Víg Házi színpadán ugyanilyen okból (valószínűleg) Esterházy Péter bemutató volt tegnap, a Csokonai Lili. Egy próba iránt érdeklődtem, erre adtak egy premier-jegyet. Ezek szerint illusztris emberekkel nem sikerült a kis színháztermet megtölteni. Tegnap túl sok…